Hobo előadása miatt nem csalódtak, akik eljöttek az eredetileg szabadtérre tervezett, de az eső miatt a Kecskeméti Katona József Nemzeti Színház aulájában megtartott Hobo: Az utcazenész című előadást meghallgatni múlt vasárnap délután. A legendás blues énekes feledtetni tudta a jó hangulatú elődásán azt is, hogy a szervezés nem a magyarok erőssége. A korosztályra tekintettel, amiről a legkevésbé sem bántóan Hobo úgy viccelt, hogy akár nyugdíjasklubban is játszhatna, a szervezők részéről felmerülhetett volna az, hogy néhány széket és padot elhelyeznek; és a levegőtlen és párás időben ablakot és ajtót nyitnak. Szerencsére azonban a 10. Színházi Olimpia kecskeméti eseményén semmi olyan rendkívüli nem történt, amit Földes László Kossuth-díjas énekes, a Hobo Blues Band alapítója ne tudott volna szellemesen nagyon kelet-európai régi és mai történeteivel oldani.
Hobonak megszámlálhatatlan személyes története köszön vissza dalaiban. Szerzőtársával egyik kirúgása a kommunista kultúrpolitika időszakában azért esett meg, mert a Moszkva tér blues egyik sora arról szól, hogy a Moszkva térig jár az 56-os busz. Hobo erre azt találta felelni, hogy minden bizonnyal nem tudják, hogy a Hűvösvölgyből az 56-os busz visz a Moszkva térre. Földes egy interjújában arról is beszélt, hogy a Kádár-korszakban nyolc lemeze jelent meg, és csak kettőt tiltottak be. Ezt nem nevezte üldözésnek, ugyanis a Kexnek vagy a Syriusnak egy albuma sem jöhetett ki.
A kecskeméti előadáson olyan ismert dalok is felcsendültek, mint a Hajtók dala, a Tisztelet Muddy Watersnek (a Mikor még kiskölyök voltam, Öt éves srác kezdetű dal) vagy a Mesél az erdő, de több kevésbé vagy egészen új számot is hallhatott a közönség. Hobo nagyon természetes volt, könnyedén énekelt, belépett a közönség soraiba, kapcsolódott az éneklőkhöz.
Nem bánt finoman a történelmünkkel, az Az angyalok is itt járnak közöttünk dalt Annus néninek írta, aki végig élte a „mocskos és undorító 20. századot”; a politikusokkal sem, és nem ment el szó nélkül országunk mellett sem, amikor az Új Magyarország dalt énekelte, ami itt-ott visszatükrözi a jelenlegi magyar társadalmat. Az Oly sokáig voltunk lenn dalszöveg mondatát szerinte pedig Orbán Viktor tette híressé.
Szokásától eltérően személyes történeteket is megosztott, a szomszéd macskáiról, bohócokról és cirkuszról. Hobo énekét szerette mindenki, ahogy meséit, dalait és elgondolkodtató sztoriajit is ezen a délutánon.
Az előadás legmeghatóbb pillanata az volt, amikor a Viharban születtem című dalt közösen énekelte a közönségével:
Viharban születtem,
Jó időre várok,
Hosszú útra mentem,
De itt közel járok….
Átok ült apámon,
egy fán lógott vele,
utolsó reménye,
a koldusok hercege.
Hobo utalt arra, hogy keveset lépett fel Kecskeméten, pedig „jönnék én Kecskemétre többet is, csak nem hívnak”, persze mindezt derűvel és mosolyogva jegyezte meg.
