A ki nem sírt könnyek belülről égetik a lelket – írja Bódis Kriszta a Csipke Józsika című novellájában.
Laczkó-Zsámboki Angélát már nem égetik a könnyei, kisírta őket a Hirös kamerája előtt. Hogy őt bántották. Meg a gyerekeit. A Tiszások. Mert Magyar Pétertől kérdezni mert és ő is megbántotta. Ilyenek ezek. A párttársai kommentekben támogatják, hogy „nem vagy egyedül, Angéla”.
Pedig egyedül van. A Vasútkertben is egyedül volt. Az életrajzából úgy látom, 2019 előtt nem élt Kecskeméten ez a hölgy. Ha élt volna, ismerné a helyszínt, egy pár száz méteres körben benne van a város újkori történelme: a KTE-pálya Magna Hungariás sztorija, az éjszaka lebontott Kaszinó, a megvalósulásra képtelen intermodális csomópont, a Komlósi-féle víztorony, az eső esetén – állítólag az Univer hibájából – még mindig vízzel megtelő aluljáró, a Rákóczi út, ami uniós forrásból lett szép, de a buszforgalmat csak nem sikerült elvinni innen, látszik is a burkolaton. Itt nem valósult meg Lechner Ödön szecessziós víztornya és itt haldoklik a Katona József Múzeum méltatlan körülmények között. Picit odébb a Tüdőkórház épülete is beszédes, és a Zománc-stúdió, vagy a mellette érdekes átalakuláson átmenő pünkösdista épület is izgalmas helytörténeti fejezet.
De Angéla csak az utóbbi éveket élte át velünk, nem volt itt 2019-ig. Fellelhető életrajza szerint kozmetikus volt Nyugaton, nyilván a gyerekei is ott születtek. Ebből a tizenéves németországi tartózkodásából fakadhat az a naiv aktivitás, amit kihasználva a helyi Fidesz-matuzsálemek golyófogóként tolják maguk előtt, akik ismerik a genius locit és inkább bujkálnak.
Miért nem voltak ott a Vasútkertben a régiek? Leviczky, Szeberényi, Sipos, Pászti vagy az új darutoll a fövegen – Bán János? Egy nőt toltak előre? Beküldték a farkasok közé? (Egyedül Nyitray Andrást láttuk a fotókon, aki több mint 10 évig volt fideszes országgyűlési képviselő, de minimum semleges érdeklődőként viselkedett.)
Nem volt meglepetés, ami történt. A közvetítésen látszott, hogy Angéla az első sorban áll Magyar Péter fórumán. Tudtam, hogy kérdezni fog, vártam. De olyan szekunder szégyen fogott el, hogy alig bírtam végül megnézni, mit művel. A Fidesz képviselőjeként mutatkozott be, nyilván ebben a minőségében kérdezett. És a legfontosabbnak azt gondolta, hogy belekössön Bódis Krisztába.
Ezzel a témaválasztással, az irányított kérdésével nyilván provokált a képviselő. Elővette a „Think of the children” politikai retorikai taktikát, amit hibaként azonosít a tudomány. Lényege, hogy használója az érdemi vitáról érzelmi manipulációval tereli el a szót. Leggyakrabban a gyerekekre hivatkozva.
(Ezt a lapot vette elő 1972-ben Edmund Muskie is. Az amerikai elnökválasztási előválasztási kampányban a demokrata Muskie sajtótájékoztatón könnyekkel a szemében reagált egy róla és feleségéről szóló negatív újságcikkre. Sokan őszinte érzelmi reakciónak látták, de még többen hibaként értékelték, sőt néhányan úgy vélték, hogy szánalomkeltés volt a cél. A kampánya összeomlott.)
És erre a provokációra Magyar Péter tényleg nem válaszolt. Nem sétált be a csapdába, lehet ezen is háborogni most már. A helyi hatalom szerintem legalább ekkorát hibázott, amikor Angélát tette ki az 52-es út felújításáért indított aláírásgyűjtésre. A legjobb fideszes szóhajlítók sem tudták kimagyarázni az értelmét ennek a hülyeségnek, de Angéla – mint a hatalom naivája – adta hozzá az arcát. A Fidesz-matuzsálem férfiak Angéla szoknyája mögé bújnak, Angéla meg a gyerekei mögé bújik. És onnan sír.
Csak arra az időre hagyja abba, mikor felveszi a Kik-Fortól műszaki menedzserként kapott 400 ezres fizetését, amit kozmetikus végzettséggel teljesít.
A Vélemény rovatunkban megjelent írások nem feltétlenül egyeznek a szerkesztőség álláspontjával. A tartalom megtartása mellett ezeket az írásokat jogunkban áll a jobb olvashatóság érdekében megszerkeszteni.
Minket érdekel a véleménye. Kíváncsiak vagyunk, mi az, ami éppen foglalkoztatja. Aminek örül. Ami bosszantja. Véleménye van egy kecskeméti történésről, hírről? Ötlete van a város életének formálói számára? Írja meg nekünk!