Az Államadósság Kezelő Központ (ÁKK) jelentős változtatásokat vezet be a lakossági állampapírok konstrukcióiban, hogy a hosszabb futamidejű és fix kamatozású papírok felé terelje a vásárlókat – ez azonban azt is jelenti, hogy a megtakarítóknak kell viselniük az inflációs kockázatot.
Az elmúlt tizenegy év során a lakosság által birtokolt állampapírok aránya drasztikusan nőtt az államadósság finanszírozásán belül. Ennek megvan az az előnye, hogy a kamatkiadások részben belföldön maradnak, és a magánbefektetők jellemzően kevésbé reagálnak pánikszerű kiáramlással válsághelyzetben, mint a bankok és az egyéb pénzpiaci szereplők. Ugyanakkor az infláció meglódulása miatt a kamatkiadások megugrottak, különösen az inflációkövető prémium papírok nagy állománya miatt.
Ráadásul a Magyar Állampapír Plusz papírokat sokan idő előtt váltották vissza, amikor az infláció nagyon megszaladt. Ezt egyébként a kamatfordulót követő napokban veszteség nélkül tehették meg, bár ha nem ezen időszakokban éltek a lehetőséggel. akkor is csak egy százalékos visszaváltási költséggel kellett számolniuk.
Ezért az ÁKK a kínálatát úgy alakítja át, hogy a névleges és a tényleges futamidők közelebb kerüljenek egymáshoz, és kevésbé legyen érzékeny az inflációra. Ennek érdekében a rövidebb futamidejű konstrukciókat kivezetik, és csak a hosszabb futamidejűek maradnak elérhetőek, viszont lakossági szempontból ennél is fontosabb, hogy a kamatok a fix kamatozásúaknál növekednek, a változó kamatozásúak esetében csökkennek.
Az új feltételek mellett most a fix kamatú papírok tűnnek jobb választásnak, és csak akkor lehetnének előnyben a változó kamatozásúak, ha az infláció nagyon magasra ugrana — például 7,5 %-ra —, de egy ilyen helyzet hosszú távon nem valószínű. Így bár a változó kamatozású konstrukciók olcsóbb finanszírozást jelentenének az állam számára, de kevesebb inflációs kockázatot akar viselni, és ezt a fix kamatozásúak előnyben részesítése révén áthárítaná a lakossági befektetőkre.
Ugyanakkor fontos kiemelni, hogy a korábbi változó kamatozású állampapír-állomány még mindig jelentős arányt képvisel, tehát az inflációs kockázat nem tűnik el egyik pillanatról a másikra.
A G7 részletes elemzése megjegyzi még, hogy az előbbieken túl az ÁKK, illetve az állam célja lehet a lakossági piac további aktivitásának ösztönzése is, hiszen az állam által felvett devizahitelek arányának növekedése miatt a hitelminősítők felé kedvezőbb lenne, ha továbbra is nagy belső szereplőként jelennének meg a magánbefektetők. Így az őszi hitelminősítői értékelések időzítése is szerepet játszhatott a változtatásokban.