Gdańsk olyan, mint egy hagyma: rétegről rétegre fedezzük fel, ha meg akarjuk érteni mindazt, ami az elmúlt ezer évben történt ebben a városban. A Balti-tenger partján fekvő város ráadásul igazi lakoma a szemnek: hegyes, íves, színes, magas sorházai úgy sorakoznak egymás mellett, akár a hosszában szeletelt hagymagerezdek. Kis útikalauz Gdańskból.
A hagyma szimbóluma – németül Danzig egyik leghíresebb szülöttjétől – Günter Grasstól származik. Ráadásul a Nobel-díjas író életét évtizedeken át sötét titok övezte, csak 2006 nyarán, a Hagymahántás közben című kötetének megjelenése előtt vállalta fel a nyilvánosság előtt, hogy tizenhét évesen a Waffen-SS tagja lett. Ebben azt írta, hogy: „az emlékezet – ha kérdésekkel gyötörjük – olyan, mint egy hagyma, szeretné, ha sorra lefejtenénk a rétegeit”. Ezt ő – nem csupán saját gyötrődéssel teli – múltjára nézve tette meg, hanem a Danzig-trilógiában (A bádogdob, Macska és egér, Kutyaévek) szülővárosára nézve is, melyekben a kispolgári fiatalok háborús életét és a háborús bűnösök megítélését dolgozta fel.
Gdańsk nemcsak Grass miatt híres, egy másik Nobel-békedíjassal is büszkélkedhetnek, a legendás szakszervezeti aktivistával, Lech Wałęsaval. És itt született továbbá Arthur Schopenhauer német filozófus, Daniel Gabriel Fahrenheit fizikus, valamint Donald Tusk, Lengyelország jelenlegi elnöke.
A város egyszerre emlékeztet, és mozgalmas jelenével már fókuszál a jövő felé, azt a benyomást kelti, hogy a régit és a jelent itt újragyúrják. Erős alapot ad ehhez, hogy itt indult el 1980-ban a Szolidaritás mozgalom, amely végül a Szovjetunió összeomlásához vezetett, és 1989-ben Kelet-Európa demokráciamozgalmat formálta. Gdańsk valóban olyan, mint a hagyma: ha egyszer elkezdjük fejteni, mindig mélyebbre akarunk jutni.
Mintha Brüsszelben vagy Amszterdamban járnánk
A magyar utazók számára kedvelt célpont Lengyelország, ám legtöbben a Zakopane–Krakkó útvonalat választják. Varsót is kevesen, Gdańskot pedig alig. Ennek oka részben az, hogy Krakkó könnyen elérhető autóval, és több a magyar vonatkozású látnivaló, mint a messzi Pomerániában. A múltban Gdańsk inkább átutazási és tanulmányi állomás volt a magyaroknak, mint állandó lakhely: vándorló diákok, protestáns értelmiségiek, vagy a Nyugatra, illetve az Egyesült Államokba menekülők (a Rákóczi- és az 1848–49-es szabadságharc menekültjei, valamint a nácik elől bujdosó magyar zsidók) révén alakult ki kapcsolat. A kevés utazó másik oka, hogy sokáig nem volt kedvező áron, közvetlen repülőjegy, és csak kevesek vállalkoztak a fáradságos vonatos útra. Pedig annak is megvan a maga bája, ahogy azt e sorok írója megtapasztalta még évekkel ezelőtt egy hosszú, hátizsákos lengyelországi útja során. Most repülővel utaztam, melynek menetideje csupán 1 óra és 35 perc.
Gdańsk Lengyelország egyik legszebb városa, kihagyhatatlan úti cél mindenkinek, aki nemcsak történelmi helyszíneket keres, hanem az építészeti remekműveket is kedveli. A város több időrétege külön fejezetekre osztható. A 13. században a Német Lovagrend befolyása alá került, majd fontos kereskedelmi központtá vált a Hanza-szövetség (kereskedő céhek és vásárvárosok szövetsége) részeként. Története a 10. századig nyúlik vissza, és onnan halad előre, és nyerte el kétszer is a szabad városi rangot – Bonaparte Napóleon által 1807 és 1815 között, majd 1920 és 1939 között.
Amikor nem szabad városállam volt, hol lengyel, hol porosz fennhatóság alá tartozott, miközben Európa minden tájáról vonzotta a kereskedőket. Építészetén mindez nyomot hagyott: gótikus, reneszánsz, barokk, holland és flamand jegyek keverednek. Európában kevés helyen látni ennyi hegyes ívű lakóházat ilyen szorosan egymás mellett, vörös téglatemplomokat, monumentális homlokzatokat, színes freskókat, szobrokat, oroszlános vízköpőket és faragott teraszokat.
Gdańsk – évszázadokon át – Európa kozmopolita kereskedelmi, kikötő- és hajógyártó központja volt, irigylésre méltóan gazdag polgársággal, melynek életében mindent megváltoztatott az 1939. szeptember 1-jén, a Schleswig-Holstein csatahajóról leadott, második világháború kezdetét jelentő sortűz a város melletti Westerplattéra. A végkifejlet tragikus lett: amikor a németek 1945 tavaszán feladták a várost, Sztálin utasítására a szovjet tankok különös kegyetlenséggel szinte földig rombolták Gdańskot. Az épületek 80 százaléka elpusztult, és a pusztítás különösen a történelmi belvárosra összpontosult.
A helyreállítás módja körül komoly vita alakult ki. A Moszkva érdekszférájába került Lengyelország egyszerre akarta megszabadítani a várost a német múlttól, ugyanakkor megőrizni annak régi pompáját. A konszenzus az volt, hogy a rekonstrukció holland és flamand építészeti tervek alapján valósult meg, Gdańsk történelmi kapcsolataira hivatkozva, amelyek még a Hanza-szövetség idejére nyúltak vissza. Ezért van az, hogy az óváros szűk utcáiban, a vörös téglás, színes és díszes sorházak között sétálva olyan érzésünk támadhat, mintha Brüsszelben vagy Amszterdamban járnánk. Az újjáépítés már az ötvenes években megkezdődött, és a hatvanas években is nagy erővel folyt, ekkor elsősorban az óváros helyreállítására összpontosítva. Mindazonáltal a kecses épületek homlokzatán ma is kivehető a halvány német felirat: „gyarmatáru-kereskedés„, valamint a Kaisers Kaffee bolthálózat neve.
Gdańsk olyan, mint egy időkapszula
Az óvárost legjobban gyalogosan fedezhetjük fel, érdemes a Zöld Kapunál (Brama Zielona), a Hosszú utcánál (Ulica Długa) kezdeni, amely a lengyel királyi út vonalát jelöli. Itt áll a híres Neptunusz-kút, amelyet 1549-ben emeltek, és a gótikus–reneszánsz városháza. Aki a régi polgári rezidenciák iránt érdeklődik, könnyen ráismerhet az Uphagen-házra, zöld kapujáról: ez a 18. századi gazdag polgári életmód egyik legszebb példája.
Az egyik legbájosabb utca a Mariacka, ahol az ember valóban úgy érzi, mintha egy másik időrétegben járna. Ez az utca is megrongálódott, de a sorházait a tornácokkal és díszes vízköpő ereszcsatornákkal szépen helyre állították, ahol hangulatos kávézók, pirogozók és a borostyánékszereket kínáló standok várják a látogatókat. (A borostyán egy fosszilis fenyőgyanta, amely évmilliók alatt megkeményedett, és ebben a térségben vannak a legnagyobb készletek. Kicsit olyan, mint egy időkapszula, mert gyakran zárványokat őriz – rovarokat, növényeket.)
Két téglatemplom mindenképpen kihagyhatatlan: a monumentális Mária-bazilika és a Szent Brigitta-templom, amely szorosan kötődik a Szolidaritás mozgalom történetéhez. Ide jártak a Lenin Hajógyár munkásai imádkozni, és innen járt ki hozzájuk a pap a sztrájk idején, hogy az 1970-es munkásmegmozdulások áldozatainak emléket állító téren misét celebráljon. A templom különlegessége a hatalmas, borostyánból készült oltár, amelyet az elhunyt hajógyári munkások tiszteletére állítottak.
Semmi sem hat túlzónak
2009-es látogatásom óta elképesztő fejlődésen ment keresztül: a kikötő és a folyópart, ahol akkoriban még üres telkek sorakoztak, mára posztindusztriális negyeddé, modern és kreatív városszövetté alakult. Több új épületet szándékosan úgy terveztek, mintha régi kereskedőház lenne: keskeny homlokzat, háromszögű oromfal, sok tégla, üveg és fém. A Radunia-csatorna menti házak tükröződése pedig olyan látványt nyújt, akár egy képeslap. Tényleg semmi sem hat túlzónak: a régi és az új, a tégla, az üveg és a sokféle szín harmonikusan egészíti ki egymást.
Gdańsk nem hagyta maga mögött a múlt minden fájdalmát, hanem beleszőtte azt újjáépített épületeibe, templomaiba, múzeumaiba. Ezek közül az egyik legkiemelkedőbb az egykori Lenin Hajógyár területén működő attrakció, az Európai Szolidaritás Központ. Bravúros kiállítás mutatja be a nyolcvanas évek szakszervezeti kibontakozását és győzelmét Lech Wałęsa vezetésével, rávilágítva a lengyelek szívósságára és szabadságszeretetére. Ha valaki nem értené, miért intenek ma is óva a lengyelek Moszkvától, Oroszországtól és Putyintól, ebben a hajót formáló modern épületben biztosan megérti.
Az alábbi fotó a Szolidaritás Központ bejáratánál látható, és több más hasonló képpel együtt azoknak az újságíróknak, civileknek, ellenzéki politikusoknak, tudósoknak állít emléket, akiket Aljakszandr Lukasenka, belarusz diktátor börtönöztetett be, vagy haltak meg a szabadságért folytatott küzdelmük során. Balra a képen KATSIARYNA BAKHVALAVA politikai fogoly látható, akit 2020. november 15-én vettek őrizetbe. A Belsat TV újságírója, akit egy büntetőügyben vettek célba „közrend súlyos megsértésével járó cselekmények szervezése” vádjával, miután élő adásban tudósított a békés tüntetésről a Változás terén Minszkben, ahol a rendőrség erőszakosan fellépett a demonstrálókkal szemben öt évvel ezelőtt. Jelenleg 8 év és 3 hónap szabadságvesztését tölti egy szigorúan őrzött fehérorosz büntetőkolónián.
A Szolidaritás mozgalom történetének ismertetésére itt nincs hely, de érdemes kiemelni: legnagyobb erejét az adta, hogy a társadalom legkülönbözőbb rétegeit fogta össze, 1981-re mintegy tízmillió követővel. Különösen izgalmas az is, hogy a hajógyár, ahonnan az elmúlt években a termelés fokozatosan áthelyeződött, nem vált elhagyatott rozsdaövezetté. Ehelyett fiatal városrészként új térhasználattal éledt újjá: klubok, bárok, kültéri színpadok vitték tovább az ipari örökséget. Itt délután ipartörténeti és kortárs művészeti élményeket kínálnak, este pedig koncertek zajlanak. A Szolidaritást nem hagyják feledésbe merülni, hanem új tartalommal átörökítik a fiatalabb generációnak.
Gdańsk mindenképpen Észak-Európa gyöngyszeme, melyet gyalogosan vagy ringatózó múzeumhajón is felfedezhetünk. A Visztulán különböző hosszúságú hajókirándulásokra válthatunk jegyet, egészen a Westerplattéig. A sportosabb utazók bérelhetnek kenut vagy kerékpárt, míg fürdőzéshez a közeli tengerparti üdülőváros, Sopot kínál lehetőséget. Ez a Hármasváros egyik tagja Gdańsk és Gdynia mellett. Itt található Európa leghosszabb faszerkezetű mólója: az 511 méter hosszú és 10 méter széles fából készült építményen a tengerbe sétálhatunk. Sopot gyógyító klímájáról és természetes sóoldatairól is híres, 1808 óta működik itt fürdő.
Európa egyik gasztronómiai fővárosaként is emlegetik
Az éttermi árak Gdańskban hasonlóak a magyarországiakhoz. Kötelező megkóstolni a különféle töltelékkel gazdagított, félhold- vagy kagyló alakú pirogot, valamint a tőkehalat, amelyet számos tengeri étterem kínál, és a hallevest: enyhén csípősen, zöldségekkel, kaporral. 2025–2026-ban Gdańskot Európa egyik gasztronómiai fővárosaként is emlegetik: street food csarnokok, specialty kávézók, fine dining éttermek és friss halpiaci kínálat várja a látogatókat. A város gazdagságát hajdan a Hanza-kereskedelem alapozta meg: borostyán, gabona, fa és sör révén. Utóbbi kettő ma is jelentős bevételt hoz Lengyelországnak: a bútoripar és a sörgyártás ma is erős. Már a 13. században százával működtek főzdék.
Különösen ajánlott kipróbálni a főpályaudvar, a gyönyörű és tiszta neogótikus épület mellett működő Browar & Restaurant PG4-et, egy modern városi sörfőzdét és éttermet, ahol a helyben főzött ételeket sörpárosításokkal kóstolhatjuk. Úgy is tervezhető az utazás hazafelé, hogy a reptérre indulás előtt itt zárjuk a programot, hiszen a Gdańsk Główny pályaudvarról indul a repülőtérre közlekedő PKM vonat is.
Mikor érdemes Gdańskba utazni? Késő tavasztól kora őszig a legkellemesebb, ilyenkor a tengerpart és a szabadtéri programok adják az élményt. A repülőtér és a belváros között a taxiút kb. 20–30 perc, ára nagyjából 8000 forint. Mit tegyünk, ha esik az eső? Gdańsk bővelkedik múzeumokban és hangulatos helyekben, ahol enni-inni is lehet. Ne hagyjuk ki a II. Világháború Múzeumát, az Európai Szolidaritás Központot, a Tengerészeti Múzeumot, az Uphagen-házat, a Borostyán Múzeumot és a NOMUS-t.
Újságírónk a kirándulást szabadsága alatt, saját költségén járta be.