Sokan csupán egy belvárosi szórakozóhelyként tekintettek rá, ám Hódi Gergő számára a Beszélő Köntös mindig is jóval többet jelentett. A népszerű kecskeméti vendéglátóhely, két hónapos kényszerszünet után, nyáron nemcsak ráncfelvarráson esett át, hanem új – sokakat meglepő – szabállyal, régi-új szellemiséggel és nagyobb tervekkel nyitott újra. A fiatal vállalkozó nem pusztán az átalakulás részleteiről beszélt a KecsUP Híreknek, hanem arról is, miért vált külön egykori alapító társától, szerinte hogyan őrizhető meg egy vendéglátóhely „lelke”, és miért gondolja úgy, hogy egy kávézó vagy klub identitása szorosan összefügg a város identitásával is. Meggyőződése, hogy a népszerűséghez nem feltétlenül a tömegen keresztül vezet az út: célja sokkal inkább egy olyan kulturális és közösségi tér megteremtése, ahol koncertek, beszélgetések, irodalmi estek és valódi találkozások kaphatnak teret.
Hasonló témában még nyáron készítettünk nagyinterjút az Ápoló Klub tulajdonosaival, most Hódi Gergő 29 éves kecskeméti vállalkozó, a Beszélő Köntös és a Kaszap Táltos kávézó alapítója, működtetője nyilatkozott a KecsUP Híreknek.
Szokatlan üzenettel álltatok elő augusztus végén, amikor azt írtátok ki a közösségi oldalatokra, hogy kifejezetten a 21 év feletti vendégekre szeretnétek koncentrálni, ezért a belépést és a kiszolgálást mostantól 21 éves kortól biztosítjátok. Ebből több kérdés bontakozik ki. Az első, miért?
– Szeretnénk megújulni, új irányt venni, új vendégkört kialakítani, és visszanyúlni ahhoz a körhöz, akikkel annak idején elindítottuk a Beszélő Köntöst. Az elmúlt két évben inkább a fiatalabbak felé nyitottunk, aminek eredményeként a legnépszerűbb hely lettünk Kecskeméten a fiatalok körében. Ugyanakkor ennek voltak negatív következményei is, amelyek rávilágítottak, hogy érdemes újragondolni az irányt.
Akkor ezt tekinthetjük újrakezdésnek, mert időközben letértetek az eredeti útról, amely a lokálpatriotizmust és a minőségi vendéglátást állította középpontba?
– Igen, egy kicsit letértünk róla. Minden vállalkozás kihívásokkal teli. Fiatal vállalkozóként elindultunk egy úton, majd egy kicsit elkezdtünk húzni egyik és másik irányba is. És végül egy olyan pályát vett a történet, ami inkább a fenntarthatóságról szólt, nem pedig az értékekről és a kulturális programokról.
A pénz egyre fontosabbá vált?
– Nem mondanám, hogy a pénz volt az elsődleges, de egy vállalkozás alapfeltétele a profitabilitás. Inkább arról van szó, hogy az utóbbi időben belefáradtunk bizonyos dolgokba. Például nagyon megviselt, hogy hetente vagy kéthetente megrongálták a férfi mosdót. És egy idő után már nem szereltük vissza a letört dolgokat, és nem festettük le újra és újra a falakat. Egy ponton belefárad ebbe az ember, és anyagilag is megterhelő folyton asztalost, festőt hívni. Majd rájöttünk, hogy nem feltétlenül a minél nagyobb tömeg tartja fenn a népszerűséget. Mostanra viszont mindezt magunk mögött hagytuk. Teljesen felújítottuk a helyet, és mind a férfi, mind a női mosdót is, és különösen ügyelünk a higiénia fenntartására, amit minden este folyamatosan ellenőrzünk. Teljesen újragondoltuk a belső teret: új pultfelállást, stabil asztalokat, megújult színpadot, friss színeket és új növényeket kapott a hely. Közben megnyitottuk a Kaszap Táltos kávézót is, ahol igazán minőségi kávéval várjuk a kecskemétieket.
Beszélünk majd az újrakezdésről és a tervekről, de térjünk vissza még a múltra. Két hónapig zárva volt a Beszélő Köntös, és mivel népszerű hely vagytok, sok találgatás indult el arról, miért váltak szét az alapítók útjai. Olyan pletykák is elterjedtek, hogy elszámolási problémák voltak köztetek. Feltűnt az is, hogy míg te korábban inkább a háttérben voltál, most viszont előtérbe kerültél. Mi történt Bibó András és közted?
– Itt több a mítosz, mint a valóság. Mindig is szerettem kicsit a háttérben maradni, hiszen én találtam ki a Köntöst úgy, ahogy van, de a vendéglátás részéhez Andris értett, és mivel úgymond én elvégeztem a feladatom (hely kitalálása, belső terek megteremtése, arculat, brandépítés, kreatív munkák), egy kicsit más dologra fordítottam a figyelmem. Majd később eltávolodtam, mert voltak dolgok, amelyekben nem akartam szerepet vállalni. Andrissal sok évig dolgoztunk együtt, ő tehetséges, ügyes, terhelhető ember. Idővel azonban a gondolkodásmódunk eltávolodott egymástól, a Köntös jövőjével kapcsolatban más irányokat láttunk, már nem tudtunk összehangoltan dolgozni – úgymond két tudás egy „köntösbe” nem fér meg. Így végül közös megegyezéssel döntöttünk arról, hogy külön folytatjuk tovább. Én a Köntöst viszem tovább, ő pedig az egyetemi campusbüfét és a rendezvényeket.
Tehát visszavezetnéd a Beszélő Köntöst az origóhoz?
– Mondhatnám, hogy új fejezetet kezdünk, de az új csapattal sokat beszéltünk arról is, hogy mindez több mint ráncfelvarrásról szól. Felelősségünk van abban, hogyan működtetjük ezt a helyet, hiszen valamelyest hatással vagyunk a kecskeméti éjszakai életre. Fontos, hogy egy nagyon jó vendéglátóhely legyünk, jó italokkal, valóban figyelmes kiszolgálással, törődve a vendégekkel és a munkatársakkal. Célunk, hogy kerüljük el a kollégák közti fluktuációt, biztosítva a hosszú távú fenntarthatóságunkat.
Milyen még egy jó vendéglátóhely? Mitől lesz az a Beszélő Köntös?
– Amikor belépünk, számít a vizuális élmény. Régóta szerettem volna olyan enteriőrt, ahol mindenhol kecskeméti sárga tégla látható, hiszen belvárosunk jelentős része ebből épült. Ezt meg akartam mutatni a vendégeknek – azt hiszem sikerült is. Fontos a levegő is: sokat szellőztetünk, levegőtisztítót használunk, hiszen az alkohol illata könnyen beivódik a berendezésbe. Az italok kínálatát is frissítjük, a megszokott ízek mellett újdonságokat is hozunk. Mindig is az volt a célom, hogyha a Beszélő Köntöst Kecskemétről egy mozdulattal kiemelnénk és letennénk a fővárosban, például az ottani kedvenc utcámban, a Bartók Bélán, ott is megállja a helyét.
Amikor hónapokra bezártatok, felmerült benned, hogy nem folytatod, és más megélhetés után nézel?
– Már évekkel ezelőtt elkezdett foglalkoztatni az almatermesztés, tanulok, és van mentorom is. Elgondolkodtam rajta, hogy ez lehetne az utam. De sok barátom és vendégünk mondta, mennyire hiányzik nekik a régi Köntös, és jó lenne, ha visszatérne az a hangulat, ami a kezdetekben volt. Ezek a beszélgetések bennem is felelősségérzetet ébresztettek: éreztem, hogy szerepem van ebben. És bennem is megért az érzés, szeretném talpra állítani a helyet, és egy olyan csapatot építeni, amelyre hosszú távon lehet számítani. Így aztán maradtam, és belevágtunk. De remélem így is lesz időm az almatermesztésre.
Mit fog adni és miben lesz ez a Köntös más, mint a korábbi?
– Az új korhatár bevezetésével egy új célközönséget szeretnénk bevonzani, akik kulturált helyen tudnak társasági életet élni. Valamilyen szinten mindig ez volt a cél, hogy mi legyünk az a hely a városban, amit érdemes megmutatni egy nem kecskemétinek. Mondok egy példát, hogy a gyakorlatban is érthető legyen: ha kedden kvízest volt, akkor teret adtunk a kvízeseknek, egy másik alkalommal pedig jöhettek, akik tejfakasztót ünnepeltek, vagy azoknak, akik csak jól akarták érezni magukat. A kérdés az, hogy melyik irányba nyissunk jobban: a kulturális programok felé, vagy afelé, hogy Kecskeméten legyen egy olyan hely, amelyre folyamatosan lehet számítani, mert mindig könnyen elérhető.
És most mi az irány?
– Eleinte próbáltuk összeegyeztetni a sok eseményt, idővel azonban elmaradtak a kulturális programok. Mikor újranyitottunk, már akkor felmerült, jó lenne egy másik helyszín is, ahol kényelmes környezetben lehet kvízestet, könyvbemutatót, kerekasztal-beszélgetést, kisebb kiállítást tartani, miközben a másik helyen ugyanúgy fogadhatjuk a szórakozni vágyó vendégeket, akik csak be akarnak jönni, hogy a barátaikkal beszélgessenek. Ezért is nyitottuk meg a Beszélő Köntös mellett a Kaszap Táltos kávézót. Ez egy stratégiai lépés volt, amikor a szemközti hely üzemeltetését átvettük.
– Szeretném kiemelni, hogy a Köntös a mintegy 70 négyzetméteres vendégtérével szintén nyitott mindenféle kulturális rendezvény iránt – itt nagy projektor és színpad elé közel 60 főt tudunk leültetni, ahol előadók prezentálhatnak, vagy éppen kisebb koncertet adhatnak előadóművészek. Újranyitásunk óta volt már itt stand-up este, kortárs festészeti kiállítás, salsa est, valamint zenélt a Resti Kornél. Néhány hete fogadtuk az egyetemistákat is, és mintegy 300 fős eseményt tudtunk megvalósítani. És legalább ennyire változatos összejövetelekkel készülünk az őszre: lesz könyvbemutató, előadás a mesterséges intelligencia és az irodalom kapcsolatáról, valamint ökumenikus vallási kerekasztal beszélgetés. Célul tűztük ki, hogy minden hónapban legalább egyszer szerepeljünk a kecskeméti sajtóban mint helyszín, ahol valamilyen kulturális tartalomnak adtunk helyet.
Szerintem egy hely attól is jó, hogy a kínálaton és a figyelmes kiszolgáláson túl van valami sztorija, amit akár az épület, akár a hely köré felépített történet adhat. Mit gondolsz erről?
– Legyen lelke egy helynek. Kissé viccesen mondva, amikor éveken át közvetlenül foglalkoztam „piackutatással” az éjszakai életben Budapesten vagy külföldön, azt is kerestem, amikor beléptem egy helyre, hogy van-e lelke, vagy nincs. Amikor megnyitott a Köntös, azt éreztem, hogy van lelke, és most ismét szeretnénk, hogy ezt a vendégeink is érezzék. Ha valaki belép ide, akkor legyen „aha-élmény”, kapja el valami plusz, amit nem kell feltétlenül szavakkal se megmagyaráznia.
A KecsUP Hírek még 2023-ban ide szervezett egy teltházas beszélgetést Jászberényi Sándor íróval, hadi tudósítóval. Utána is lett volna egy eseményünk, de ahhoz már nem kaptunk helyet, arra hivatkozva, hogy nem mindenki örül annak, ha épp a KecsUP jön ide. Ebből politikai sugallat érződött, és voltak, akik azt is kiolvasták belőle, hogy azért, mert a helynek kormánypárti kötődései vannak, ahogy ez korábban az Ápolóról is elterjedt. Összetett a felvetés, de bontsuk ki.
– Nem vagyunk sem kormánypárti, sem ellenzéki hely. Aki ismer, előttük nem titok, hogy nyomon követem a politikát, és figyelemmel kísérem a városi közgyűléseket. Szeretem Kecskemétet, fontosnak tartom a tájékozódást. Amikor évekkel ezelőtt elhatároztam, hogy vendéglátással szeretnék foglalkozni – úgy 2016 körül – kaptam az alkalmon, amikor kiírt az önkormányzat egy többkörös pályázatot a Rudolf laktanya részeként ismert „beteg lovak istállója” nevű ingatlanra. Összeraktam egy koncepciót, ami végül annyira jó ötletnek bizonyult, hogy többen is láttak benne fantáziát a városvezetés részéről, és bekerült vitára a közgyűlés elé. A gond csak az volt, hogy nem volt tőkém, és végül elutasították a tervet. Ekkor mindössze 22 éves voltam. Évekkel később – bár más tervek mentén –, az Ápolósok végül megvalósították a projektet, aminek tényleg nagyon örülök, mert hiánypótló volt létrehozni a városban egy koncerteket befogadni képes helyet.
A városvezetők közül kiknek nyerte leginkább tetszését a „beteg lovak istálló” terved?
– Az ötlet, amit felvázoltam akkor, Szeberényi Gyula Tamás alpolgármesternek különösen megtetszett, mert látta bennem, hogy jó dolgot szeretnék. Majd elkezdtünk beszélgetni Kecskemétről, a városról, a vendéglátásról, és mondhatni az ő bátorításának köszönhetően nem engedtem el a vendéglátó tervemet. Ebből a szempontból, ha ő nincs, szerintem ma nem lenne a Beszélő Köntös. De ennyi volt mindösszesen a közbenjárása: nem adtam fel az álmaimat. De ha már a politikusok szóba kerültek, eszembe jutott, hogy amikor megnyitott a Köntös, nem volt pénzünk bútorra. És mikor Király József képviselő vendégként ellátogatott hozzánk, felajánlott néhány használt széket és asztalt – melyeket végül négy év után cseréltünk le. Ezek alapján szívem szerint az összes helyi politikusról levenném az országos pártpolitikai logót, mert akkor mindenki jobban láthatná, ki mit szeretne tenni a városáért, kinek milyen helyi programja van. Jó lenne, ha valóban helyi dolgokról, helyi értékekről, helyi fejlesztésekről szólna a helyi közélet – mert mindenkinek lehet egyformán értékes javaslata.
Akkor politikai est várhatóan nem lesz a Beszélő Köntösben mostanában?
– Nyitottak voltunk mindig mindenre, ahogy jelenleg is azok vagyunk, de – ebben a mai közhangulatban – ahogy közeledik a kampány, távolabb lépünk, mert mi mégiscsak a vendégekből élünk. Kampányidőszakon kívül azonban szerintem jó volna közélettel abban a formában foglalkozni, hogy értelmes módon, például szakértő meghívásával előadást szervezzünk különböző témákról. De most pártpolitikusok ne keressék a Köntöst, hogy itt politikai eseményt tartsanak.
Egy kicsit elkanyarodtunk a fő iránytól. Felmerült benned féltékenység, hogy végül az Ápolósoknak sikerült a „beteg lovak istálló” projekt, miközben valahol te adtad az alapötletet?
– A pályázaton végül – 2016-ban – senki nem nyert. Persze nem volt könnyű érzés, hogy 22 évesen van egy egyébként támogatásra alkalmas terved, amihez hosszú időn át kerestél befektetőket, majd később megkapja egy másik csapat. Ennyi évesen ezt mindenki igazságtalannak érezné. De úgy voltam vele, hogy ha már ezzel az ingatlannal ilyen sokat foglalkoztam, tegyem félre a sérelmeimet, és a víziómmal keressem meg az Ápolós srácokat. Nem azért adtam át nekik a terveket, hogy így kelljen megvalósítani, hanem mert sokat gondolkoztam a hasznosításán az épületnek, és ha valamit szeretnének belőle megvalósítani, használják fel. Nagyon örülök, hogy egy 110 ezres városhoz mérten egy Budapest parkot hoztak létre Kecskeméten, és tényleg úgy gondolom, hogy ezt jobban nem lehetett volna megcsinálni, mint ahogy ők tették. Ismétlen, én egy másik elképzelést álmodtam meg abba az épületbe, mely az ő jelenlegi koncepciójukkal nincs paritásban.
Nem volt arról szó, hogy bevesznek?
– Nem kerestem őket ilyen céllal, és ők sem, már csak azért sem, mert nem gondoltam, hogy a négyes csapatban egy ötödik emberre feltétlenül szükség van. Én akkor különben is még egyetemistaként gyakornok voltam egy fővárosi cégnél, és arra koncentráltam.
Kapcsolatban vagytok ma is?
– Jó viszonyt ápolunk az Ápolós srácokkal.
Milyen ma Kecskeméten a fiatalok szórakozási lehetősége?
– Mintegy tíz évvel ezelőtt, mikor 18 évesen elindultunk este a városba, volt több népszerű hely, amiket szerettünk, mint a Dokk, Kert, Dallas, Pikong, Mokambó, Lamborghini/Mokka, csak hogy néhányat megemlítsek, amik ma már nincsenek. Később ott volt az Átrium, majd lassan elérkeztünk a Beszélő Köntös és az Ápoló koráig. Megemlíteném még a Három Lámpás mellett a Szegediéket, de ezekkel a helyekkel természetesen nem soroltam fel mindenkit. Ezekkel a példákkal arra utalok, hogy ez egy kicsit olyan, mint a vándorlás – mindig keresik a helyeket a fiatalok. Vendéglátósként számolni kell azzal, hogy van olyan, amikor nyílik egy új hely, a régit pedig elhagyják. Részben ez is közrejátszott abban, hogy mi is kicsit visszaveszünk a nagyon fiatal közönségből, és nyitunk a 30 körüli korosztály felé, vagy az idősebbek iránt, akik nehezebben találnak helyeket a városban.
Hogyan fogadták, amikor bejelentettétek, hogy innentől fogva a 21+ korosztályt fogadjátok legszívesebben?
– Sokan mondták, hogy fantasztikus, amit kiraktam, és szinte azonnal 1100 ember lájkolta – ez az eddigi legnépszerűbb posztunk. Általában csak pozitív visszajelzés érkezett. De elmesélek egy kedves történetet: egy 20 és fél éves baráti kör próbált bejönni, miután megosztottuk a posztot, és én az ajtóban megállítottam őket, és elkezdtem szépen beszélgetni velük, hogy változásban vagyunk. Mire ők kissé váratlanul, de nagyon szimpatikusan azt mondták, hogy megértik, és jók a meglátásaink, majd sok sikert kívántak. Azzal búcsúztunk el, hogy fél év múlva találkozunk.
Sokat hallani arról, hogy az utóbbi időben több étterem és kocsma bezárt. Mint vendéglátós, hogyan látod, mi az oka?
– Számítottam erre a kérdésre, és gyorsan meg is cáfolom. A KecsUP Hírek is közölt több ilyen cikket, legutóbb a Rozmaring bezárásáról, ami végül nem zárt be, hanem új, vendéglős tulajdonosa lett. A vendéglátást nagyon sokan álomként fogják fel, hogy szeretnének egy kocsmát, bárt, cukrászdát vagy éttermet. Sokszor olyan vállalkozók vágnak bele, akik tőkerősek, de nem minden csak a tőkén múlik. És vannak tettre kész fiatalok, mint mi is, akik szeretnénk jó helyet csinálni – és a kihívások közepette tanuljuk meg, hogy közben szükséges változtatni. Szó szerint a saját kezünkkel építettük fel ezt a helyet. Talán fura ezt hallani egy 29 éves fiataltól, de szerintem ez teljesen normális piaci helyzet: új helyek nyílnak és régiek zárnak be.
Azt mondod akkor, hogy a bezárások mögött tisztán piaci folyamatok állnak, és ehhez nincs köze semmilyen önkormányzati szabályozásnak, várospolitikának?
– Én soha nem éreztem, hogy az önkormányzat bármilyen módon befolyásolna minket. Vannak szabályok, amiket be kell tartanunk, de az önkormányzat a vendéglátás terén egyértelműen segítőkész. Azt sem látom, hogy elkaszálnának helyeket. És az is normális egy piaci versenyhelyzetben, hogy ősszel, a nyári főszezon után bezár egy-két hely. Jelenleg legalább négy új helyet látok Kecskeméten, ami nyílik: a Technika Házában egy söröző, a Budai úton egy új étterem, egy ázsiai étteremről is hallottam, és új kávézók is nyíltak. Van tehát egy állandó piaci mozgás.
Nem minden helyi vendéglátós gondolja így.
– Igyekszem pozitívan látni a vendéglátást, de persze senki sem mondja, hogy ez egy egyszerű vállalkozási forma. Nézzük a másik oldalt is, a fogyasztókat. 2022 óta elég magas az infláció Magyarországon, ezt az emberek is érzik a pénztárcájukon, ami abból is látszik, hogy nem tudnak elmenni egy vendéglátóhelyre, hanem helyette megveszik a boltban a sörüket és otthon isszák meg. És mindenki tudja, óriási különbség van egy otthon elfogyasztott sör és egy vendéglőben elfogyasztott között, ami visszaköszön a társas kapcsolatokban is, és a város pezsgésében. Ha kimozdulsz az otthoni szférádból, jó eséllyel nem csak egy helyre térsz be a barátaiddal, ahol jól érzed magad. Ez érezhetően lecsökkent, és én ezt tragédiaként fogom fel, mert az elmúlt években ebből a szempontból valóban nehezebb anyagi helyzetbe került a kecskeméti társadalom – de hasonló a helyzet minden más városban is. A kereslet csökkenése pedig kihat a vendéglátós fennmaradására, mert az emberek gyakran itt kezdenek spórolni, hiszen mindenki szívesen megy el otthonról egy jó kecskeméti étterembe, ahol pompásan kiszolgálják, szemben, hogy otthon mosogasson.
Volt arra próbálkozás a vendéglátósok között, hogy érdekképviseleti fórumot alakítanak Kecskeméten?
– Jelenleg olyanról, hogy közösen elmenjünk ilyen célból egy közös eseményre, nem tudok. Az Ápolósok korábban próbálkoztak valami hasonló közös találkozót szervezni.
Hol fulladt ez be?
– Nem mentek el elegen már az első eseményre sem, amin sajnos én sem tudtam jelen lenni. A második évben pedig úgy tudom, már nem volt ilyen, vagy hozzám nem jutott el a híre.
Értem. De nem is akarják a vendéglátósok szélesebb nyilvánosságban megjeleníteni a saját igényeiket, javaslataikat?
– Olyan tényezőt nem látok Kecskeméten, ami ellen érdekképviseletté kellene összeállniuk a vendéglátósoknak. 29 éves vagyok, alig négy éve vagyok benne a helyi vendéglátásban, míg vannak olyan szereplők, akik húsz éve, és nem feltétlenül gondolják, hogy közös fellépésre szükség volna.
Akkor van olyan javaslat, ami szerinted a városi vendéglátás fejlődését segítené?
– Részletes javaslatban még nem gondolkoztam. Nem látom célszerűnek, hogy az önkormányzat ellen kezdjünk el „szövetkezni”, hiszen ahogy látom, az önkormányzatnak is az a célja, hogy minél több vendéglátóhely működjön. Nem az önkormányzat az ellensége annak, hogy Kecskeméten mennyi hely tud jól üzemelni. Én másként látom azt, amiről sok ember beszél, hogy a kecskeméti vendéglátás már nem jó, és ez az önkormányzat miatt lenne. Ez egy piaci helyzet – ahogy az előzőekben is beszéltem erről. Nincs egységes kép: vannak városok, ahol például csökkentették vagy felfüggesztették a vendéglátósok által fizetett helyi iparűzési adót. [helytelenül írtuk, nem adót, hanem bizonyos helyi díjtételeket – a szerk.] Ezzel segítették a kedvezőbb árpolitika kialakítását, ami élénkíti a fogyasztást és több embert mozgat meg.
– Míg Budapesten sok hely fantasztikusan él, és ezek az utcák sok embert vonzanak, ott az önkormányzatnak szabályozni kell a lakosság védelme érdekében. A vidéki Magyarországon egyedülálló Szeged, de jóval nagyobb közönséggel működik, mint Kecskemét, ahol nemcsak sok jó hely van, de sok fesztivál is, amiket maguk a vendéglátósok szerveznek – például a Rum és Gin Fesztivál, amin legutóbb voltunk. Lehet, hogy a szegedi önkormányzat segített valamelyest a megszervezésében, de nem emiatt vált népszerűvé. Nemrégen pedig egy szolnoki vendéglátós panaszkodott nekem, hogy szerettek volna jó helyet kialakítani Szolnokon, de mint mondta: ebben a városban semmi sem működik, mert hiába csinálsz valami újat, nincs rá kellő befogadó közönség. Ezt egy másik példával is illusztrálhatom: egy DJ, aki fellépett Győrben, Debrecenben, arra kérte a közönséget, hogy tegyék fel a kezeiket, amire mindenki feltette, majd ugyan ő Kecskeméten már nem tudta megmozgatni az embereket. Lehet függ a temperamentumtól is. A kecskeméti embereket mintha nehezebb lenne kimozdítani a komfortzónájukból.
Ez egy nehéz feladat, de jó küldetés. Ilyesmit fogalmaztál meg, amikor ismét megnyitott a Beszélő Köntös, és most Kecskemét legújabb kávézója, a Kaszap Táltos. Miért ezt a nevet választottad a kávézónak, mit üzensz vele?
– A három legjobb kávézó egyike szeretnénk lenni Kecskeméten, ahol finom sütiket szolgálunk fel, idővel reggeliztetünk, és kiváló kávékat kínálunk. A név, csakúgy mint a Beszélő Köntös, egy helyi legendából származik: Árpád-fejedelem korában egy táltos érkezett Kecskemétre, és a kardjával vizet fakasztott a mai Kaszap utcában, aminek következtében a város a kút köré épült. Ez a történet a vízfakasztásról szól, ami a kezdetet és az életet jelenti. Többek között ezért is tűztük célul, hogy – az önkormányzat együttműködésével – megújítjuk a kávézóval szemközti, régóta felújításra váró Művészetek kútját, hogy abból ismét víz folyjon. Hogy ismét élettel teli legyen az utca.