A „befogott orral” vagy „orrcsipesszel” történő szavazás röviden és tömören azt jelenti, hogy nem szimpatizálsz egy adott politikussal vagy politikai párttal, viszont a „nagyobb jó” elérése érdekében mégis rá/rájuk adod le a voksod. Ennek miértje többféle lehet, és több rendszerben is alkalmazzák, például kétpártrendszerben is többpártrendszerben is. Magyarországon évek óta ez a választások legnagyobb kérdése, s eddig mindig az volt a válasz, hogy nem elegen. De vajon 2026-ban mennyien fognak orrukat befogva, az állampárt ellen szavazni?
Erre a szavazási módszerre – a magyarhoz alapjaiban nagyon hasonló – példa a 2002-es francia elnökválasztás, ahol az akkori szocialista jelölt visszalépett Jaques Chirac javára, hogy ne nyerjen a szélsőjobbos Le Pen – erről az Index írt bővebben, még 2015-ben. Akkor a baloldaliakat arra kérték, hogy szavazzanak a jobbközép jelöltjére, hogy elkerüljék az általuk vélt legrosszabb forgatókönyvet – azaz Le Pent. A magyar helyzet élesen ott különül el a franciától, hogy itthon a 2011-es Fidesz-törvény óta egyfordulós a választás (2014-ben tartottak először ilyet).
Ez a törvény természetesen a Fidesznek kedvez itthon – nem kell túlmagyarázni, minden így funkcionál, amit megszavaznak. Ezúttal csak a szomszédba kell menni szemléltetésért, idén a szélsőjobbos George Simion nyerte a román választás első fordulóját (Orbán támogatásával), a második körben azonban kikapott. És miért? A válasz egyszerű: a második fordulóban valójában már nem az a kérdés, hogy kit szeretnél győztesnek látni, hanem az, hogy kit NEM akarsz vezetővé tenni – és ennek általában a valamilyen irányba szélsőséges pártok isszák meg a levét. Ez egy sokkal egyértelműbb feladat, mint kiválasztani a számodra legszimpatikusabb jelöltet a sok-sok-sok, egyre több jelölt közül. Igaz, Cseh Katalin?
Ígértem, hogy a kétpártrendszerből is hozok példát, de az – az egy az egy elleni versenyeket kivesézve – jóval egyszerűbb. Kamala Harris és Donald Trump párharca maga volt a „ki ne legyen az amerikai elnök”-szavazás, amiből végül a „jobb populista” és a nagyobbakat ígérő jelölt jött ki jobban.
A magyar ellenzék legerősebb pártja, vagy összefogás, vagy hívják akárhogy, évről-évre azt akarja elérni, hogy a nép második fordulóként értelmezze az itthoni szavazás egyetlen körét. Úgy látják, hogy ha nem lenne ott a papíron a sok zavaró repülést végző mikro-, szatelit- és nulla százalékos párt, akkor egy az egy elleni küzdelemben a magyarok többsége végül bárki mást behúzna, csak legyen változás. Ezt a Fidesz is láthatta előre, már 2011-ben, amikor kétharmados felhatalmazással levették saját vállukról ezt a súlyos terhet.
Egy elképzelt második fordulóban vélhetően a Tisza Párt legyőzné a Fideszt ’26-ban.
Ezt mindenki tudja is, de nem mindenki asszisztál hozzá. Az országos szinten releváns pártok közül egyedül a Momentum jelentette be, hogy a változás érdekében nem indulnak el 2026-ban. Magyar Péter, a Tisza Párt elnöke is folyamatosan hangsúlyozza: az a magyarok egyetlen esélye a változásra, ha az ellenzéki szavazók nagyon nagy százaléka a legerősebb ellenzéki pártra szavaz. Persze, lehet a befogott orral való szavazás ellen is érvelni, minden bizonnyal ezt teszi majd a következő hónapokban a Kutyapárt, a DK, a Mi Hazánk, meg Cseh Katalinék is. Valamint az összes többi párt is, amely hirtelen felbukkan, s olykor kikandikál a narancs a bőrük alól.
A „nincs jobb, nincs bal, csak magyar” mottó remekül jellemzi a Tisza Párt mai működését, hiszen minden kormányváltó, saját narratívájukban rendszerváltó szavazatra számítanak. A Tisza egyértelműen egy gyűjtőpárt, ha azt nézzük, hogyan fog kinézni a szavazóbázisuk: az Orbán Viktort mélyen megvető, Gyurcsány Ferenc szentélye mellett alvó nyugdíjastól a 20 évig Fideszre szavazó, de kiábrándult középkorún át az első szavazásán résztvevő fiatalig húzódik a skála, aki jóformán még nem élt, amikor nem a Fidesz uralkodott.
És ne bagatellizáljuk el a befogott orral való szavazást, hiszen tényleg ez fog dönteni. Egy politikus mindig megosztó, Magyar Péter személye azonban különösen. Képzeljük el, milyen megosztó lehet akkor, ha ezen felül napi 10 hazugságot vagy elferdített, kontextusából kiragadott dolgot botrányként tálalva olvas és lát valaki róla a televízióban. A Fidesz is rég felfogta, hogy a szavazást egyféleképpen veszíthetik el: ha ellenzéki oldalról túl sokan fogják be az orrukat ikszelés közben. Ezért igyekeznek mindent megtenni azért, hogy a választók ne az orrukat fogják be, hanem rögtön a hányózacskó után kelljen nyúlniuk a Tisza elnökét látva, ezt a kellemetlenséget pedig otthon, a szavazólapoktól jó messzire heverjék ki.