Mint az a napokban kiderült, szeptember 19-én a NATO példátlan módon bénította meg az orosz légierő vadászrepülőit Észtország légterében. „Az ellenőrzésünk alatt álltok. Azonnal térjetek vissza az orosz légtérbe” – rádiózott a MiG-31-eseket elfogó svéd Gripen géppár parancsnoka az őket egy pillanatig sem látó, követésükről mit sem sejtő orosz pilótáknak. A NATO így kívánta demonstrálni hatalmas előnyét a képességek terén, egyben elvenni az oroszok kedvét az állandó baltikumi légtérsértésektől. A magyar Gripenek – amelyek a kecskeméti bázisról Litvániába kitelepülve augusztus elejétől szolgálatot teljesítenek a balti légtér védelmében – azonban nem kaptak szerepet a fontos akcióban. Felmerül a kérdés, hogy miért?
A kérdés különösen fontos lehet a KecsUP olvasóinak, hiszen a kecskeméti MH vitéz Szentgyörgyi Dezső 101. Repülődandár adja a Magyar Honvédség harcászati légiflottájának gerincét. Innen települnek ki Litvániába azok a Gripen-vadászrepülők is, amelyekkel Magyarország rotációs alapon lát el légtérvédelmi-légirendészeti feladatokat a Baltikumban – a NATO Baltic Air Policing misszió keretében.
Miért van erre szükség? A balti országok 2004-ben csatlakoztak a NATO-hoz, és miután Észtország, Lettország és Litvánia nem rendelkezik vadászgépekkel, légterük védelmét azóta a szövetséges országok – köztük Magyarország – biztosítják, négyhónapos váltásokban. A Magyar Honvédség augusztusban negyedik alkalommal települt ki a Baltikumba négy Gripen vadászrepülőgéppel és mintegy 80 fős magyar kontingenssel. A litvánai Šiauliai-ban lévő repülőbázisról látják el feladataikat, olasz és spanyol hajózókkal és repülőműszakiakkal közösen (Magyarország a váltás vezető nemzete).
Egy provokatív orosz berepülés esetén – laikusként – magától értetődőnek tűnne, hogy a magyar vadászgépek is részt vesznek a válaszintézkedésben. Ez rengeteg alkalommal meg is történt.
Mint az a Baon.hu cikkéből tudható, a magyaroknak
- 2015-ben 25 éles riasztásuk volt,
- 2019-ben 51,
- 2022-ben 19,
- míg a jelenleg zajló misszióban, az elmúlt három és fél hónapban 20.
És ezek szinte kivétel nélkül orosz repülőgépek miatt történtek.
Szeptember 19-én azonban a kecskeméti Gripenek nem emelkedtek a levegőbe – ez egyértelműen kiderült a themilitaryanalyst.com nemrég publikált részletes cikkéből és az észt védelmi minisztérium X oldaláról.
Here is a map regarding Estonian airspace violation by 🇷🇺.
🔹 The violation took place over the Gulf of Finland.
🔹 The 3x MiG-31 flew parallel to the 🇪🇪 state border from east to west and entered 🇪🇪 airspace to a depth of less than 10 km.
🔹 NATO🇮🇹 fighters escorted them out. pic.twitter.com/Df7pdPltbt— MoD Estonia (@MoD_Estonia) September 20, 2025
A nap, amikor a NATO demonstrálta hatalmas fölényét
Az elmúlt években, különösen a 2014-es krími konfliktus óta, Oroszország rendszeresen megsérti a balti államok légterét.
Az orosz repülőgépek – vadászgépek, katonai szállítógépek és felderítőgépek – ilyenkor azonosítatlanul repülnek a Baltikumhoz közeli nemzetközi légtérben – vagy esetünkben akár az észt légtérben -, többnyire Szentpétervár és a Kalinyingrádi terület között (Kalinyingrád Oroszország exklávéja, azaz egy olyan terület, amely Oroszország többi részétől földrajzilag elkülönül, Litvánia, Lengyelország és a Balti-tenger határolja).
Az azonosítatlan repülés azt jelenti, hogy
1. vagy nem rendelkeznek bejelentett repülési tervvel,
2. vagy nem vették fel a légtérellenőrzést végzőkkel a rádiókapcsolatot,
3. vagy kikapcsolt fedélzeti helyzetjelzővel közlekednek.
Ilyen esetekben a szokásos „forgatókönyv” eddig az volt, hogy miután a földi vagy légi radarok észlelték az orosz gépek közeledését, riasztották a NATO repülőit, amelyek elfogták az oroszokat (melléjük repültek, fizikailag azonosították őket), majd kikísérték őket a balti légtérből.
Mint a themilitaryanalyst.com megjegyzi, a korábbi észtországi behatolásokat nem sikerült elrettenteni, és a NATO parancsnoksága jól tudta, hogy az oroszokat az eddigi „játékszabályok” nem győzték meg arról, hogy fel kellene hagyniuk manővereikkel. Ráadásul az hatalmas előnyük, hogy a NATO repülőgépeinek kevés ideje van a cselekvésre: amilyen gyorsan berepültek az észt légtérbe, olyan gyorsan el is tudják hagyni.
Hogy mire jó ez az egész az oroszoknak? A szakportál cikke szerint tesztelik a NATO válaszidejét, feltérképezik a radarlefedettségi réseket, hallgatják a kommunikációt, és általában gyengeségeket keresnek a helyi légvédelmi rendszerben.
De igazából végső soron arra törekszenek, hogy normálisssá tegyék a ki-be repüléseiket, hogy egyszerűen ne érje meg őket minden egyes alkalommal elfogni, és a NATO-nak elege legyen a megállításukból.
A műveleteket főként MiG-31 Foxhound típusú vadászrepülőgépekkel végzik, amelyek bár gyorsak (Mach 2.8), és harci sugaruk körülbelül 3060 kilométer, de technológiájuk elavult, különösen a Zaslon-M fedélzeti radar, amely nehezen érzékeli a modern lopakodó repülőket.
Szeptember 19-én délelőtt a NATO nem szokványos módon válaszolt: egy előre megtervezett elektronikus hadviselési művelettel semlegesítette az orosz gépeket.
Láthatatlan vadászgépek, hamis radarjelek
A NATO földi radarokkal és egy AWACS rendszerrel (nagyméretű rádiólokátorral felszerelt repülőgép) figyelte a balti államok légterét a német-lengyel határ közeléből. A rendszer jóval azelőtt azonosította a három orosz Mig-31-est, minthogy azok beléptek volna az észt légtérbe.
Amint az AWACS észlelte az orosz repülőgépeket, értesítették a németországi Uedemben (közvetlenül a holland határ mellett) található NATO Egyesített Légi Műveleti Központot (Combined Air Operations Centre, CAOC), amelynek utasítására két olasz F-35-ös szállt fel az észtországi Ämari légibázisról. A lopakodó vadászgépek saját radarjukat nem használták, az AWACS-on keresztül kapták a célkoordinátákat, így az orosz gépek radarjai számára teljesen láthatatlanok maradtak. Az F-35-ösök azonban az AWACS-szal megosztott NATO Datalink-16 hálózaton keresztül pontosan látták valós időben, hol vannak az oroszok és mit csinálnak.
Eközben két, a Balti-tenger fölött járőröző svéd Gripen megtévesztő radarjeleket küldött, zavarva az orosz pilóták képernyőit, miközben megszakították a rádiókapcsolatukat az orosz földi irányítással.
És az eredmény: az orosz MiG-31-esek percek alatt elvesztették radarérzékelésüket és a földi irányítással fenntartott rádiókapcsolatukat – vakokká és némákká váltak a légtérben. Eközben a NATO svéd Gripenjei vizuálisan azonosították őket, de az orosz pilóták ezt sem észlelték. Csak a rádióüzenetből tudták meg, mi történik körülöttük: „Az ellenőrzésünk alatt álltok. Azonnal térjetek vissza az orosz légtérbe.”
„Az oroszok egyetlen pillanatra sem láttak NATO repülőgépet. Tökéletesen tisztában voltak azzal, hogy rakéta- és radarrendszerük sem működik normálisan, és nem tudtak parancsokat kérni. Mindhárom pilóta egyértelműen tudta, hogy teljesen alulmaradtak, és a NATO válasza gyakorlatilag megbénította őket. És az orosz légierő parancsnoksága is tudta ezt” – összegez a szakportál.
Az orosz gépek ezután visszafordultak és hazamentek.
Politikai üzenet is
A művelet célja egyértelmű volt: megmutatni, hogy a NATO képes lövések nélkül teljes kontrollt gyakorolni az orosz légierő felett. A Zaslon radarok használhatatlanná váltak, a földi irányítással való kapcsolat megszűnt, az orosz pilótákat teljesen váratlanul érte az elfogás és tehetetlenek voltak.
Ez nemcsak taktikai, hanem politikai üzenet is volt: a NATO demonstrálta, hogy nem fogják tovább tűrni a behatolásokat – húzza alá a themilitaryanalyst.com. Egyértelműen jelezték, hogy a lopakodó képességekkel és elektronikus hadviseléssel felszerelt szövetséges haderő egy pillanat alatt képes bénítani a régebbi szovjet technológiát – még akkor is, ha az gyors és agresszív.
A Telex cikke szerint azóta nem is történt hasonló behatolás az észt, lett, litván légtérbe.
De miért nem szóltak a magyaroknak?
Mint azt írtuk, a magyar Gripenek 2015 óta rendszeresen részt vesznek a Baltic Air Policing rotációs szolgálatában. Ezért is tűnhet különösnek, hogy a szeptember 19-i műveletnél a külföldi forrásokban magyar repülőgépekről nem esik szó (hozzá kell tenni: spanyolokról sem).
A KecsUP megkereste a Honvédelmi Minisztériumot, az alábbi kérdésekkel:
Szeptember 19-én a magyar Gripenek részt vettek-e az orosz határsértő gépek elfogásában, rádiókapcsolataik zavarásában, ha igen, milyen módon? Ha nem, mi ennek az oka? Kapott-e riasztást a litvániai magyar kontingens az incidens idején? Részt vett-e magyar személyzet bármilyen más módon a műveletben?
A HM válasza egyértelművé teszi a helyzetet, bár azért sok támpontot nem ad.
„A szeptember 19-ei feladatban a NATO németországi Udemben lévő Közös Légi Műveleti Központjának döntése nyomán sem a Baltic Air Policing misszió keretében a balti országok légtérvédelmének ellátásába bevont magyar Gripenek, sem a magyar személyi állomány nem vett(ek) részt. A balti légtérrendészeti feladatokban résztvevő nemzetek közül csak az olasz légierőt riasztották, a feladatba az olasz F-35 típusú repülőgépek kerültek bevonásra” – tájékoztatott a tárca.
Megkerestük a NATO-t is. Válaszukban arról tájékoztattak, hogy nem közölhetnek részleteket műveleti ügyekről, és akkori (szeptember 23-ai) közleményüket ajánlották figyelmünkbe.
Ebben egyrészt emlékeztetnek, hogy a közelmúltban több más szövetséges – köztük Finnország, Lettország, Litvánia, Norvégia és Románia – is tapasztalt légtérsértést Oroszország részéről. A NATO hangsúlyozta, hogy Oroszország „teljes felelősséggel tartozik” ezekért a fokozódó, emberéleteket veszélyeztető cselekedetekért, melyeket meg kell állítani.
A NATO közölte azt is, a válasza továbbra is erőteljes lesz. Szeptember 12-én elindították a Keleti Őrszem missziót, hogy megerősítsék a jelenlétet a teljes keleti szárnyon, az elrettentő és védelmi pozíciókat, többek között a hatékony légvédelem révén.
A közlemény szerint „Oroszországnak nem lehetnek kétségei: a NATO és szövetségesei a nemzetközi joggal összhangban minden szükséges katonai és nem katonai eszközt bevetnek majd önmaguk megvédésére és minden fenyegetés elrettentésére”, és a szövetség továbbra is az általa választott módon, időben és területen fog reagálni, az 5. cikkelye iránti elkötelezettségük pedig sziklaszilárd.
A közlemény azzal zárul, hogy a szövetségeseket nem fogják eltántorítani Oroszország felelőtlen cselekedetei attól a tartós kötelezettségvállalásuktól, hogy támogassák Ukrajna önvédelemhez való jogát Oroszország brutális és agresszív háborújával szemben – azt az Ukrajnát, amelynek biztonsága hozzájárul a NATO-tagországok biztonságához is.
Találgatások kezdődtek
Vannak olyan találgatások, hogy a magyar részvétel hiánya technikai vagy politikai okokra vezethető-e vissza. Egyes vélemények szerint a NATO nem minden szövetségesét vonja be az érzékeny technológiákat alkalmazó műveletekbe, különösen olyan országok esetében, ahol az utóbbi években kérdések merültek fel a nyugati szövetségi elkötelezettséggel kapcsolatban. Más magyarázat szerint pusztán rotációs vagy logisztikai okokról lehet szó.
A KecsUP beszélt egy, a baltikumi magyar szerepvállalásra és feladatokra jól rálátó szakértő forrással.
Szerinte egyes, a témában megjelenő cikk szerzője túlgondolja a helyzetet, és túlzottan elviszi politikai irányba a témát. A szakértő úgy véli, a Baltic Air Policing esetében teljesen félre van téve a politika, csak a képességek és a hadműveleti szempontok döntenek a feladatok végrehajtásáról, így arról is, mely gépek szálljanak fel.
Kitelepülés előtt minden nemzet tájékoztatja a NATO-t az aktuális képességeiről, és az Egyesített Légi Műveleti Központ annak figyelembevételével dönt, Ämariból vagy Siauliai-ból induljanak a NATO vadászrepülőgépei – illetve természetesen az is számít, hogy a légtérsértő (vagy a cikk elején felsorolt feltételeket nem teljesítő) orosz gépek elfogásához kinek jobb a pozíciója. Hozzátette, az oroszokat az motiválja, hogy bármilyen áron fenntartsák Kalinyingrád légierős képességét, hozzák-viszik a gépeket az exklávé és Oroszország között. A szállítórepülőgépek mellett mindig van vadászrepülő-kíséret is.
Mindenesetre a szeptemberi művelet nemcsak Oroszország, hanem a NATO-tagállamok számára is fontos üzenet volt: a szövetség új szintre lépett, ahol a hadviselés már nem feltétlenül a tűzerőn, hanem a technológiai dominancián alapul. Hogy ebben Magyarország milyen szerepet játszhat, az a jövőben eldől.
Alter Róbert és Hraskó István írása