Orbán Viktor évértékelő beszéde, egy talajt vesztett miniszterelnök kétségbeesett küzdelme volt a valósággal. Vélemény.
Orbán Viktor Várkert Bazárban elmondott évértékelő beszéde nem kormányzati számvetés volt, hanem politikai hadüzenet. A miniszterelnök nem csupán sikeresnek minősítette saját politikáját, hanem egyértelművé tette: a választások után „leszámol” azokkal, akiket ő brüsszeli ügynököknek tart. Ez a szóhasználat nem retorikai túlzás. Ez politikai kategorizálás, amelynek célja a legitim ellenzék karanténba zárása. Ez egy demokratikus ország miniszterelnökétől elfogadhatatlan lenne, de Orbán Viktor már régen leszámolt a demokratikus viszonyokkal, a fékek és ellensúlyok rendszerével Magyarországon. Beszéde, egy talajt vesztett miniszterelnök kétségbeesett küzdelme volt a valósággal.
A „brüsszeli ügynök” mint ellenségkép
Az Európai Unióval való vita lehet szakpolitikai kérdés. De, amikor a kormányfő a politikai ellenfeleit külső hatalom kiszolgálóiként bélyegzi meg, az már nem vita, hanem egy, a realitástól elszakadt elme tévképzete. Egy uniós tagállam miniszterelnöke gyakorlatilag hazaárulás közeli narratívába helyezi mindazokat, akik más irányba vinnék az országot.
Ez veszélyes precedens. A magyar politikai rendszerben már így is extrém mértékű a hatalmi koncentráció. Ha a kormányfő a választásokat nem legitim politikai versenynek, hanem „belső ellenségek” elleni küzdelemnek tekinti, az a demokratikus normák lábbal tiprása. Sajnos nem várhatunk mást tőle, mert ez ma az Orbán-rendszer lételeme.
Orbán Brüsszelre ellenségként tekint, kiplakátozza vezetőit, pénzt követel, maradék erejével bomlasztja a közösséget. Már nem lehet azon sem csodálkozni, hogy ellenségként tekintenek rá. Brüsszelt közvetlen veszélyforrásnak nevezte. Ha őszintén végig gondoljuk, akkor Orbán a veszélyforrás! De nemcsak Brüsszelnek a veszélyforrása, hanem Magyarországnak is!
Putyin védelmében – bűnös tévedés
Orbán beszédében ismételten relativizálta Oroszország felelősségét az ukrajnai háborúban és lényegében védelmébe vette Vlagyimir Putyint. Ez nem pusztán külpolitikai állásfoglalás. Ez geopolitikai pozicionálás.
Magyarország gazdasága az Európai Unióba integrált. Exportunk döntő része nyugatra megy, beruházásaink jelentős része nyugati tőkéből érkezik. Ezzel szemben az orosz kapcsolat politikai szimbolikája erős, gazdasági súlya viszont marginális. A miniszterelnök tehát politikai okokból vállal konfliktust azokkal a szövetségesekkel, akik az ország gazdasági stabilitását biztosítják. Ki kell jelenteni: ez Orbán önös érdeke! Magyarország boldogulása csak az Európai Unióval összefogva, azt erősíve valósulhat meg. A keleti nyitás csak Orbán Viktornak és a NER-lovagoknak, az „olcsó” gáz- és olajüzleten milliárdokat kereső „közvetítőknek” jött be, rajtuk kívül az ország szinte semmit sem nyert.
„Sikeres politika” – kinek?
A miniszterelnök sikeresnek nevezte kormányzása eredményeit. A valóság azonban mást mutat.
- Inflációs sokk az elmúlt években;
- Reálbér-veszteségek, a 13. és 14. havi nyugdíj bevezetése ellenére a nyugdíjak vásárló értékét nem sikerült megőrizni;
- EU-s források körüli tartós bizonytalanság;
- Közszolgáltatások – egészségügy, oktatás – strukturális feszültségei;
- Az elvándorlás miatt itthon munkaerőhiány van;
- A multikra, bankokra kivetett plusz adót természetesen mi fizetjük meg;
- Az áfa mértéke világelső, plusz még rátették a kiskereskedelmi adót;
- Az önkormányzatoktól szinte mindent elvontak;
- Az egyetemek autonómiáját felszámolták.
Orbán Viktor beszédében azzal büszkélkedett, hogy az általuk megvalósított családtámogatási rendszer eredményeként 200 ezerrel több gyermek született kormányzásának eddigi időszaka alatt, mintha nem támogatták volna kiemelten a családokat. Azt azonban „elfelejtette” megemlíteni, hogy 2025-ben alig több, mint 72 ezer újszülött jött világra Magyarországon a KSH adatai szerint, amely az utóbbi évtizedek (!) legalacsonyabb születésszáma.
Sajnos napestig lehetne sorolni az Orbán-rendszer elmúlt 16 évének kártevéseit.
A társadalmi elégedetlenség érzékelhető. Még nem feltétlenül forradalmi hangulat, de a bizalomvesztés már megtörtént. A legveszélyesebb politikai állapot nem a düh, hanem a kiábrándultság. Az Orbán-rendszer a végóráit éli. Ezt tudják, csak nem akarják tudomásul venni. Egy demokratikus választáson veszíteni, egy demokratikus pártnak nem jelent tragédiát. De Magyarországon nem egy demokratikusan működő párt a Fidesz, már csak nevében létezik. Ma Orbán Viktor vezeti saját maga által kiválogatott közösségét, lényegében kénye-kedve szerint. (A Fideszben elnöki mandátuma lejárt, de valamilyen trükkel meghosszabbították a hatalmát.)
Hunyadi Mátyásnak fénykorában nem volt ilyen tejhatalma, mint amekkora ma Orbánnak van Magyarországon!
A hatalom átadásának kérdése
A beszéd egyik legnyugtalanítóbb eleme nem az volt, amit kimondott, hanem amit sugallt. Ha a politikai ellenfelek „ügynökök”, ha a választás tétje „nemzetvédelem”, akkor mi történik egy esetleges vereség esetén?
A demokráciák alapja a békés hatalomátadás. Ha a politikai retorika előre megkérdőjelezi az ellenfél legitimitását, az a választási eredmény elfogadásának a veszélyével jár.
Történelmi pillanat előtt
Magyarország válaszút előtt áll. Az egyik irány a további konfrontáció Brüsszellel, a geopolitikai egyensúlyozás Moszkva felé, és a belpolitikai tér radikális beszűkítése. A másik irány az intézményi bizalom helyreállítása, az EU-val való pragmatikus együttműködés és a politikai pluralizmus újraértelmezése.
Orbán Viktor évértékelője világossá tette: ő nem hátralépni, hanem még erősebben centralizálni akar. A kérdés már nem az, hogy mit gondol a miniszterelnök. A kérdés az, hogy a választók mit gondolnak erről – és hogy a választás eredménye mindenki számára kötelező érvényű lesz-e?
Nekünk Magyarország az első! Orbán önös érdekből a világpolitika színpadára akart fellépni, de kísérlete kudarcot vallott. Vigyázzunk, ne váljon személyes kudarca az ország kudarcává.
Ma Magyarország valódi tétje: visszatér az ország a demokratikus útra, vagy Orbán maffiaállamának további erősödése!
Végezetül, ha a 9,5 millió alá csökkent magyarországi népesség tovább fogy – mert az elvándorlás a fiatalok körében tovább növekszik -, akkor a nemzet jövőjét, unokáink és dédunokáink életét tesszük kockára, az Orbán-rendszer regnálásának meghosszabbításával.
Az évértékelőn elmondott beszéd és az elmúlt 16 év eredménye: Orbánnak mennie kell!
Garaczi János
———
A Vélemény rovatunkban megjelent írások nem feltétlenül egyeznek a szerkesztőség álláspontjával. A tartalom megtartása mellett ezeket az írásokat jogunkban áll a jobb olvashatóság érdekében megszerkeszteni. Van véleménye? Szeretné másokkal is megosztani? Írjon nekünk a szerkesztoseg@kecsup.hu címre.