- Az Európai Parlament székhelyének közvetlen közelében, ebben a strasbourgi, családi házas, folyókkal szelt zöldövezetben talán nem a lakhatás jelenti a legnagyobb kihívást az itt élők számára. Ez azonban nem változtat azon a tényen, hogy a lakhatással járó nehézségek – különösen az ingázó orvosok, tanárok, munkások, valamint az életüket most kezdő fiatalok szemszögéből – az Európai Unió egyik legsürgetőbb problémájává váltak.
- Kedd délelőtt Strasbourgban vitázott az Európai Parlament az uniós lakhatási válságról szóló jelentésről, amelyben megoldásokat javasolnak a tisztességes, fenntartható és megfizethető lakhatás biztosítására. Bár a lakhatás továbbra is a tagállamok, a régiók és a városok hatáskörébe tartozik, mivel sokakat érintő ügyről van szó, uniós szinten is egyre többen követelik, hogy külön támogatási politikát dolgozzanak ki.
- Nem a márciusi plenáris ülésen találkoztak először a képviselők a tagállamokon átívelő lakhatás ügyével. 2024 decemberében a parlament már létrehozta az EU lakhatási válságával foglalkozó különbizottságot (HOUSE Special Committee), és azzal bízta meg, hogy térképezze fel a lakhatási igényeket, elemezze a meglévő lakáspolitikákat, valamint járuljon hozzá az EU megfizethető lakhatási politikájának jövőbeli végrehajtásához.
- Bár a keddi vitán még a képviselők negyede sem jelent meg – az egyetlen magyar képviselő a fideszes Hölvényi György volt, rajta kívül se más fideszes, se tiszás nem volt jelen; a parlamenti frakciók fokozott érdeklődését mégis jelezte, hogy a HOUSE Bizottság lakhatási válságról szóló jelentéstervezetéhez több mint 1400 módosító indítvány érkezett.
Kecskemétet és Magyarországot is érintő vitát a helyszínen, Strasbourgban követtük nyomon.
10 millió lakás építését kell előkészíteni az unióban
A kilenc órakor kezdődő vitát a lakhatási jelentés előadója, a spanyol néppárti (EPP) Borja Giménez Larraz nyitotta meg. Felidézte, hogy 2010 és 2025 között 61 százalékkal emelkedett a lakhatás általános költsége, a bérleti díjak 30 százalékkal nőttek, és a családok átlagosan a bevételük 40 százalékát költik lakhatásra. Kiemelte: sürgősen támogatni kell a családokat és a fiatalokat, akik a lakhatási válság legnagyobb terhét viselik.
- 2015 és 2024 között az EU-ban az ingatlanárak átlagosan 53%-kal emelkedtek. A legnagyobb növekedést Magyarországon (+209,5%), Litvániában (+135%) és Portugáliában (+124,4%) figyelték meg.
- A bérleti díjak Görögország kivételével minden EU-tagállamban emelkedtek (-11%). A legnagyobb emelkedést Észtországban (+220%), Litvániában (+184%), Magyarországon (+124%) és Írországban (+115%) figyelték meg.
A spanyol politikus hozzátette: mára odáig jutott az európai gazdaság, hogy a kínálat nem követi a keresletet, és Európa-szerte mintegy 10 millió további otthon megépítésére lenne szükség. Arra is kitért, hogy ennek több oka van. Olyan tényezőket is felsorolt, amelyeket ritkán hall a magyar választópolgár, például a földhiányt, amely elsősorban a sűrűn lakott nagyvárosokra jellemző. A gyorsabb építkezést korlátozza a bonyolult és ezért igen lassú dokumentáció, valamint a magas Áfa – ez utóbbi különösen érvényes Magyarország esetében.
A raportőr ezért gyorsabb – 60 napos – engedélyeztetést követelt, az elhagyatott telkek mozgósítását, valamint az – elsősorban a mediterrán és a nyugati országokat érintő – illegális lakásfoglalás visszaszorítását. Elismerte: annyi közös forrás nem áll rendelkezésre, hogy az unió egyedül fedezze a lakhatási válság költségeit, ezért a magántőke rugalmasságára is számít a spanyol politikus.
Megfizethető lakások nélkül ugyanis nem maradhatnak a városokban azok, akik lényegében működtetik azokat: a tanárok, az orvosok és a munkások – tette hozzá. Megerősítette azt a szociális nézetet, miszerint a lakhatás a jóléti társadalom alapja, ezért támogatni kell azokat, akik ugyan keményen dolgoznak, mégis komoly gondot jelent számukra a lakhatás.
Őt követte Dan Jørgensen, a von der Leyen Bizottság energiaügyekért és lakhatásért felelős szocialista dán biztosa. Fontosnak nevezte, hogy ez a jelentés lesz az első, közösen elfogadott dokumentum az unió történetében, amely közös ügyként kezeli a lakhatással kapcsolatos feladatokat.
Hangsúlyozta: kollektív intézkedésekre van szükség, mert a lakhatási válság olyan súlyos, hogy aláássa az EU alapjait – a stabilitást és a fejlődést. A válság elsősorban azokat sújtja, akik a leginkább kiszolgáltatottak: a fiatalokat, az egészségügyi dolgozókat, a tanárokat, a közlekedésben dolgozókat, valamint a betegeket és a rokkantakat.
A baloldali politikus sürgette az európai közös választ a kérdésben, amelyet a szubszidiaritás elve mentén kell megvalósítani. Ez azt jelenti, hogy az uniónak a helyben cselekvő szereplőket kell segítenie, és szükség van a folyamatok utánkövetésére is. Továbbá, hogy a Bizottság a kínálat bővítésére törekszik, és szigorúan fel kell lépni a spekuláció ellen.
A páneurópai elv megköveteli a magán- és közforrások bevonását, és ezekből most többet kell költeni a lakhatásra, valamint az energiahatékonysági megoldásokra. A jövőt illetően megemlítette: a vita ezzel nem ér véget. A Bizottság mellett kulcsszerepet kap az Európai Parlament is, és további ülésekre kerül sor a ciprusi és az ír elnökség alatt.
Abban nincs egyetértés, hogy mi vezetett el idáig
Az Európai Parlamentben zajló vita több szempontból is eltért az otthon megszokottól. Nemcsak azért, mert tisztán érzékelhetők az ideológiai különbségek a frakciók között, hanem mert az éles vita ellenére is méltóságteljesebb a hangnem. A lakhatásról szóló vita érdekességét azonban nem ez jelentette, hanem az, hogy két azonos nemzetiségű képviselő – akik külön frakcióban ülnek – miként hozták be a saját országukban tapasztalható konfliktust a plenáris ülésre.
De a vita arra is rávilágított: a képviselők egyetértenek abban, hogy nagy a baj, abban viszont már nincs konszenzus, hogy mi vezetett el idáig.
A frakciók erősorrend alapján kaptak szót, így elsőként a legtöbb képviselőt tömörítő Néppárt (itt ülnek a Tisza Párt képviselői, korábban a Fidesz–KDNP, amíg onnan ki nem léptek) nevében szólalt fel Nikolina Brnjac. A horvát politikus szerint az európaiak aggódnak, mert nem tudnak ingatlanhoz jutni, és ha nincs saját ház, akkor nincs család és nincs jövő. Hozzátette – egybehangzóan a jelentéstervezetet készítő, szintén néppárti képviselőtársával –, hogy az EU-ban nem épül elég lakás, ami végső soron lakhatási válsághoz vezetett.
A vitára egyébként két óra jutott, és a felszólalók száma még úgy is igen magas volt, hogy a képviselők alig másfél percet beszélhettek és csupán egy kis részük volt jelen.
A néppárti politikusok között többen az építési szabályok egyszerűsítését szorgalmazták, amelyben a Bizottság felelősségét hangsúlyozták – tette hozzá a holland Gotnik, aki szerint az ügyben valójában „itt szorít a cipő”. Ezután egy kék kártyás kérdést is kapott (az EP-ben ezzel jelzik, ha valaki azonnal szeretne kérdést feltenni a felszólaló képviselőnek), amely arra vonatkozott, hogy Amszterdamban 22 ezer ingatlan áll üresen – és mit kezdene ezzel? Válaszában kiemelte: a lakhatás speciális kérdés, mert helyben jelentkezik és helyben oldható meg, de ha az EU egységesen könnyíti a szabályozást, akkor az üres ingatlanok is bevonhatók a lakáspiacba. Frakciótársa (Ferber) a digitális engedélyezési eljárások bevezetését szorgalmazta, amely lehetővé teheti a tervezett, 60 napos engedélyeztetést.
Írországban ma hiába dolgozik keményen egy fiatal, mégsem tud lakást venni, miközben egy-két generációval korábban ez teljesen természetes volt – ezért a lakhatás nem politikai ideológia kérdése – fejtette ki a Néppárt egyik ír politikusa (Doherty). A román néppárti képviselő (Daniel Buda) pedig a kívánt nagyszámú lakásépítést PPP-konstrukcióban tartaná a leghatékonyabbnak, és az építkezések felgyorsítását azzal indokolta, hogy 20 százalékkal csökkent a kiadott lakásépítési engedélyek száma.
400 ezer hajléktalan csecsemő az EU-ban
A szocialista (S&D) frakció alaphangját elsőként az ír Ó Ríordáin Aodhán adta meg, aki drámai hangon egy történetet mesélt el. Megtudta ugyanis, hogy nemrég két csecsemő feküdt egy ír városi kórházban, akik közül az egyik hajléktalan anyától született. Miután utánajárt a dolognak, arról értesült, hogy EU-szerte mintegy 400 ezer hajléktalan csecsemő él.
Egy osztrák szocialista politikusnak ugyanakkor volt mivel dicsekednie: Európában talán Bécs az egyetlen olyan város, amely képes volt megelőzni a lakhatási válságot. Ezt azzal tudta elérni, hogy nagyon sok lakás közösségi tulajdonban van. (A történetére ugyan nem tért ki, de a vörös városként ismert Bécs lakáspolitikája egészen a 20. század elejéig nyúlik vissza: már akkor nagy mennyiségű városi tulajdonú lakást építettek fel, és nem árusították ki a telkeket a magántőkének – a szerk. megjegyzése.)
Ő is kapott egy kék kártyás kérdést: azt szerették volna megtudni tőle, hogy ha a rövid távú lakáskiadás jövedelmezőbb, mint az albérlet – elsősorban a turisták miatt –, akkor mégis hogyan akar beavatkozni a piaci viszonyokba? Az osztrák képviselő azt válaszolta: a támogatott városrészekben nem szabad engedélyt kiadni az airbnb-re – fogta rövidre a választ.
A magyar hallgatónak ismerősebben csenghetett a horvát Marko Vešligaj felvetése, miszerint ma már akár 1600 euró is lehet egy lakás négyzetméterára, miközben az emberek jó, ha 1500 eurót (580 ezer forint) keresnek – ő leginkább az állami lakásépítéseket szorgalmazná.
Szót kért a szintén román Victor Negrescu is, aki kifejtette: a lakhatási válság sok románt érint, és különösen sújtja a fiatalokat. Érdekes, hogy sem ő, sem a néppárti román kollégája nem emelte ki azt, amit a Patrióták frakciójában ülő fideszes Hölvényi György hangsúlyozott: Románia és Magyarország azok az országok az EU-ban, ahol a legtöbb ember rendelkezik saját tulajdonú ingatlannal. (Romániában a saját tulajdonú lakásban élők aránya 95,6 százalék, ami magasabb, mint Szlovákiában és Magyarországon. Ez tipikusan kelet-európai jelenség, azonban nem jelenti azt, hogy a lakhatási válság ne érintené tömegesen a románokat és a magyarokat – a szerkesztő megjegyzése.)
A szocialisták mindazonáltal azzal támadták a Néppártot és a lakhatási jelentés raportőrjét, hogy a jobboldal nem érti a válság mögöttes okait. Szerintük a jobboldal pusztán több piacot akar azzal, hogy több lakás építését szorgalmazza, miközben a társadalmi problémákat ez önmagában nem oldja meg – fogalmazott a német képviselő, Bischoff.
A Patrióták szerint Brüsszel, a migránsok és a zöldek miatt van minden baj
Az Orbán Viktor által kezdeményezett Patrióták frakciója is egyetértett abban, hogy a lakhatási válság enyhítése az egyik legégetőbb európai probléma. Retorikájuk azonban két-három, lényegében bűnbakként kezelt szereplő köré szerveződött: a brüsszeli központosító adminisztráció, a migránsok és a túlvállalt zöld szabályok köré.
A harci kürtöt a cseh Dostálová Klára fújta meg, aki a Bizottságot, a számos zöld megállapodást és a túlburjánzó bürokráciát tette felelőssé, hangsúlyozva, hogy a lakhatási politikának továbbra is a tagállamok kezében kell maradnia. A Baltikumot is érinti a probléma: itt elsősorban az okozza a gondot (Vaderne szerint), hogy a még a szovjet elnyomás idején épült lakások szigetelését mind a mai napig nem tudták megoldani. Hozzátette: attól, hogy a lakhatási válság minden országban másképp jelenik meg, még maradjon meg tagállami hatáskörben.
Az egyetlen magyar politikus, aki hozzászólt a vitához, a fideszes Hölvényi György volt. Hozta is a kötelező elemeket, amelyek évek óta visszaköszönnek a kormánypárti sajtóban: migránsok, háború, Ukrajna, Brüsszel – azonban megtoldotta egy mondattal is, miszerint: „otthon nem végeztük el a házifeladatot”. Hozzátette ugyanakkor, hogy az Orbán-kormány gyorsabban reagált, mint sok más ország, mert bár „nem gazdag ország Magyarország, mégis a GDP 4–5 százalékát költi a lakhatással összefüggő kiadásokra, valamint olcsó lakáshitelt adott, mindössze 3 százalékosat” – fejtette ki.
Spanyol (Buxadé Villalba Jorge) és holland (Oliver) frakciótársa egybehangzóan a Spanyolországba és Hollandiába érkező migránsokat jelölte meg a problémák egyik okaként. Szerintük ezek az emberek több juttatást kapnak, mint a spanyolok és a hollandok.
A zöld buldózert le kell állítani a konzervatívok szerint
A szintén jobboldali, de a Patriótáktól több kérdésben – például az Oroszországhoz való viszonyban – eltérő Európai Konzervatívok és Reformerek Pártjának (ECR) román vezérszónoka, Georgiana Teodorescu szerint „a 2. világháború óta a legsötétebb válságot éli Európa a lakhatási válság miatt, amely az európai gazdaság hanyatlását mutatja”. A Néppárthoz hasonlóan azt hangsúlyozta, hogy nem szabad további pénzügyi akadályokat állítani azok elé, akik lakást szeretnének építeni. Szerinte ez részben annak köszönhető, hogy az EU az elmúlt években túl sok zöld megállapodást kötött, amelyek „buldózerként” hatottak minden beruházás ellen. Kiemelte azt is, hogy az egyre terjedő illegális lakásfoglalás – amely inkább a nyugati nagyvárosokat sújtja – már a magántulajdon ellen hat.
Olasz frakciótársa (Magoni) az olasz miniszterelnököt méltatta, mondván Meloninak köszönhetően az elmúlt időszakban 7 ezer illegálisan elfoglalt lakást foglaltak vissza.
A vita során az is elhangzott, hogy az olyan nagyvárosok, mint Róma vagy Milánó sajátos helyzetben vannak. Nemcsak azért, mert nincsenek üres telkek, ahol építkezni lehetne, hanem azért is, mert már eleve sűrűn lakottak, és a turizmus további nyomást gyakorol rájuk. Ezekben a városokban komoly problémát jelentenek az illegális lakásfoglalók is, akik a bérlők jogait is sértik. Ezért kellene szorgalmazni a lakásfelújítást (Sberna), mert vannak városok, ahol fizikailag sem lehet már megoldani az új építkezéseket.
És ezen a ponton figyelmeztetett a svéd szocialista Dick Erixon: ha Európa túl sok új lakást épít, könnyen arra az útra léphet, mint az Egyesült Államok, ahol az ingatlanlufi a 2008-as globális gazdasági válság egyik kiváltó oka volt – szúrta közbe a képviselő soron kívül.
Csökkentsék az ÁFÁ-t
A liberális Újítsuk meg Európát (RENEW) frakció nevében Brigitte Van Den Berg úgy fogalmazott: az EU ugyan nem építi fel az emberek lakását, de lehetővé teheti, hogy egyszerűsödjenek a lakás- és házépítési szabályok. Frakciójuk egyébként komolyan vette az ügyet, amit a HOUSE Bizottság többsége is méltányolt, és legalább 50 módosító javaslatukat befogadták.
Ciaran Mullooly nemcsak ezt köszönte meg, hanem arra is felhívta a figyelmet, hogy első lépésként az ÁFÁ-t kellene csökkenteni, majd ezt követhetné az engedélyezési eljárások egyszerűsítése.
A lakhatás emberi jog – vallják a zöldek
A Zöldek emberi jogi nézőpontból bírálták a jelentést. Szerintük bár az valódi problémaként kezeli a lakhatási válságot, mégsem ismeri el a lakhatást alapvető emberi jogként (Chisalo). Erre azért lenne szükség, mert így hatékonyabban lehetne ösztönözni a közlakásépítéseket.
Felhívták a figyelmet a hajléktalanok számának folyamatos növekedésére is (Toussaint), ami szintén arra mutat rá, hogy a lakhatást alapvető jogként kellene kezelni.
Arra a kérdésre, hogy valójában mi okozta a lakhatási válságot, a horvát zöld politikus (Gordan Bosanac) úgy válaszolt: a lakhatást pusztán pénzügyi kérdésként kezelték, miközben az alapvető emberi szükséglet. És ha már alapvető jogról van szó, attól még nem válik megfizethetővé a lakhatás, ha csak új lakásokat építenek – ezért kellene nagyobb figyelmet fordítani a felújításokra is (Andresen).
A tőkés nagyvállalatokat kell féken tartani – ez lenne a szélsőbal receptje
A képviselők a vitában nem csoportosan kaptak szót, a cikkben azonban a könnyebb érthetőség kedvéért kerültek frakciók szerint csoportosításra. A legélesebb hangot minden bizonnyal a szocialistáktól balra álló The Left frakció képviselői ütötték meg. Elhangzott például az is, hogy a helyzet annyira súlyos, hogy mára már a bérlők jogai is eltűntek (Leila Chaibi), és az embereknek nem David Copperfield-típusú varázslókra van szükségük – utalva ezzel a jelentéstevő Borja Giménez Larrazra –, hanem valódi megoldásokra. A francia politikus figyelmeztetett az építőipari és technológiai lobbisták, például az Airbnb befolyására a jelentés kidolgozásában, megjegyezve, hogy a konzervatív jelentéstevő a tárgyalások során 25 alkalommal találkozott ilyen lobbistákkal, a bérlők jogaival foglalkozó csoportokkal pedig csak egyszer. Chaibi így zárta felszólalását: a lakhatáshoz való jog fontosabb, mint a profithoz való jog.
Német frakciótársa (Schirdewan) arra hívta fel a figyelmet, hogy Németországban 18 millió ember él lakhatási válságban, miközben „a tőkések zsebe csak tovább dagad”. Szerinte a most felvázolt reformok valójában az építési lobbit segítik. Ő is szorgalmazta a szociális – közösségi – lakásépítéseket, valamint a rövid távú lakáskiadás szigorítását, amely szerinte felülírja a szociális szempontokat, és végső soron mesterségesen magasan tartja a többi bérlemény árát.
A baloldali képviselők az illegális lakásfoglalás szigorúbb kezelését is támogatnák (Salis), ahogyan az építési nagyvállalatok szabályozását is, amelyek az innen nyert profitot fegyvergyártásba fektetik be (Montero). A szélsőbaloldal ugyanakkor a zöldeket is bírálta: szerintük a Green Deal által bevezetett hatékonysági tanúsítványok miatt szálltak el az árak, a rezsiköltségek és az építési kiadások, ami valóságos társadalmi katasztrófát idéz elő a lakhatás terén (Roman Haider).
Mit is javasolnak az EP-frakciók?
Összegezve a keddi és a korábbi vitát az európai parlamenti képviselők ösztönzőkre épülő adórendszerek bevezetését sürgetik az alacsony és közepes jövedelmű háztartások támogatására, az első lakást vásárlók adózási akadályainak – például a magas regisztrációs díjaknak – a megszüntetését, valamint a hosszú távú bérlés megfizethetőbbé tételét.
Ezen felül azt is javasolják, hogy növeljék a lakhatásba irányuló uniós beruházásokat, és a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Terv fel nem használt forrásainak átcsoportosításával támogassák a szociális, állami, szövetkezeti és megfizethető lakások építését és felújítását.
Az EP-képviselők azt szeretnék, hogy a Bizottság terjesszen elő egy lakhatási egyszerűsítési csomagot a lakásépítési ágazat bürokráciájának csökkentése érdekében. Egyszerűbb engedélyezési eljárásokat szorgalmaznak – például digitális engedélyezési rendszereken keresztül –, valamint 60 napos határidőt javasolnak azokban az esetekben, amikor az engedélykérelmek fenntartható és megfizethető lakhatási projektekre vonatkoznak.
Emellett kezdeményezték azt is, hogy az EU erősítse ipari szuverenitását az építőipar és a felújítás területén. Ehhez elengedhetetlen a szakképzett munkavállalók munkakörülményeinek javítása és a tisztességes bérek biztosítása.
A jelentésről szóló szavazásra délután került sor. Az egyébként is hatalmas számú módosító javaslathoz még érkezett néhány újabb indítvány, így végül mintegy 1500 javaslatot magába foglaló – csoportosított – csomagról döntöttek. Ennek ellenére is több mint 50 szavazásra került sor 40 percen át. A terem ekkor már megtelt képviselőkkel, és végül a jelentést a többség elfogadta (367 igen, 166 nem, 84 tartózkodás).
A teljes dokumentum, mely ezt a címet kapta: „JELENTÉS az Európai Unió lakhatási válságáról, amelynek célja a tisztességes, fenntartható és megfizethető lakhatásra vonatkozó megoldások javaslata” elérhető ide kattintva az europarl.europa.eu oldalon.
Az európai lakhatási válsággal kapcsolatos legfontosabb tényekről és uniós intézkedésekről itt olvashat még.
Az Európai Parlament (EP) plenáris ülésén való újságírói részvétel pedig az EP erre vonatkozó programja keretében valósulhatott meg, mely minden EU-ban dolgozó újságíró számára rendelkezésre áll. A megjelent tartalom kizárólag a szerző álláspontját tükrözi.