Nemrég volt a Mandiner MAXIMA című műsorának a vendége Kovács Ákos, Kossuth-díjas dalszerző, ahol szóba kerültek a mai zenészek és a kor népzenéje is, amit a gyerekein keresztül hallgat, olykor borzadva – írja a 24.hu. Lapszemle.
„Bevallom, hogy nem értem. Jónak nevezni nagyon nehéz lenne” – állította Kovács Ákos. A műsorvezetővel azzal kapcsolatban is egyetértett, hogy például Azariah és Beton.Hofi zenéinek a hangzása egy és ugyanaz. Elmesélte azt is, hogyan jutott erre a konklúzióra. Leült egy zenész barátjával, Madarász Gábor Madival (az ő általa jobbnak és rugalmasabbnak vélt művésszel), és elkezdték együtt hallgatni a mostanilag elismert magyar zenéket. Őt klipet néztek meg végül, mindegyik 30 milliós nézettség felett. Nem voltak lenyűgözve.
“Isten látja lelkem, én tényleg nem irigylem a sikert senkitől. Nekem nagyon kijutott a jóból, meg eleve más lelkiállapotú ember vagyok. És hát Madikám legalább olyan bambán nézett, mint én, és akkor azt mondta: Ákos, én nem tudom, ez mitől működik, de két dolog biztos nem szerepel az okok között. Az egyik a szöveg, a másik meg a zene.”
Kovács Ákos véleménye szerint Madarász Gábor Madi azt értette a szöveg és zene hiánya alatt, hogy ezek bizonyos „protest dalok”, amik heves érzelmi állapotokból születtek, mint a kívülállás, vagy a betelt-a-pohár hangulat, de nincsen mélyebb jelentésük.
„Nem szól semmiről. Persze, van nemiség benne, meg ilyen te hagytál el, nem én, átvertél, elmentél, túltoltam, puszi paradise. A mai huszonévesek ebben tök jól érzik magukat, hát miért ne lehetne nekik egy saját maguk által kitaposott útjuk itt, az élet dzsungelén keresztül, ha ez nekik segít, vagy ez jó? Akkor legyen.”
Végül azt jegyezte meg, hogy az a műfaj, amit ő és zenésztársai képviselnek, a végét járja. Ő ezt nem bánja.