Nem vagyok újságíró. Mégis „tollat” ragadok, mert szeretném megosztani a gondolataimat, érzéseimet az olvasókkal, akikkel kölcsönösen nagyon sokat köszönhetünk egymásnak.
A KecsUP egy kis vidéki, független hírportál, öt kiváló újságíró és néhány támogató munkatárs szövetsége. Már hét éve tesszük a dolgunkat, ellenszélben, egyre nehezedő körülmények között. Az elmúlt évek alatt meg is kaptuk, hogy „el vagyunk adva” a Fidesznek, a Tiszának, más politikai pártoknak. Illetve bárki másnak, aki éppen akkor az illető eszébe jut. Ezek a „tranzakciók” ráadásul akár napi szinten váltakoznak. Ez a „sem bekapni, sem lenyelni nem tudnak minket” állapot azonban jól bizonyítja a függetlenségünket. (Mondjuk, ha mindenki is megvett volna minket, semmi gondunk nem lenne a finanszírozással, és nem táncolna pengeélen a fennmaradásunk.)
Amit amúgy néhány olvasónk rendszeresen megkérdőjelez, talán azért, mert magát a kifejezést nem értelmezi megfelelően. Szerintem akkor mondhatja magát függetlennek egy médium, ha azon elv mentén működik, hogy minden releváns ügyet, témát bemutat, függetlenül attól, hogy az melyik politikai oldalt érinti. A témák kiválasztásába pedig a kiadó nem szól bele, hiszen az az újságírók dolga. Sajnálatos, hogy jónéhány sajtótermék nyomokban sem utal arra, hogy a tartalmait hasonlóan készíti.
Persze felvetheti az olvasó, hogy akkor miért nem talál nálunk egy nagyinterjút a polgármester asszonnyal, vagy kormánypárti képviselőkkel. Nos, e mögött pusztán az áll, hogy egyszerűen nem kapjuk meg a lehetőséget – vagy legalábbis nagyon ritkán – a kormányoldaltól az ilyen tartalmak elkészítésére, nem hajlandók nyilatkozni, a kérdéseinkre és megkereséseinkre sem válaszolnak. Mert bizonyára nem szívesen beszélgetnek olyanokkal, akik a kellemetlen kérdéseket is felteszik. Csakhogy ezzel éppen azt teszik lehetetlenné, hogy az olvasók tőlük is valós információkhoz jussanak, vagy a közügyekről alkotott véleményüket megismerjék.
Emellett, amit rendszeresen megkapunk, az a működésünk finanszírozásához kapcsolódik. A következőkben erről írok bővebben. Hiszen valójában itt jövök én a képbe, hisz pályázati projektmenedzserként segítem a KecsUP munkáját.
Miért van szükség pályázatokra, miből működik a szerkesztőség?
Azt talán nem kell mondanom, hogy a KecsUP is egy munkahely. S bár az újságírás egy hivatás, vagy inkább egy életforma, a családot a mély meggyőződésből nem lehet fenntartani. Éppen ezért hálásak vagyunk azoknak az olvasóknak, akik mellettünk állnak, biztatnak, támogatnak minket, és óriási köszönet azoknak, akik anyagilag is hozzájárulnak a működésünkhöz.
Egyúttal szeretnénk felhívni a figyelmet arra, hogy továbbra is örömmel segítünk azoknak a vállalkozóknak, akik a KecsUP olvasottságát látva, felületeinken (is) hirdetik tevékenységüket. Mindeközben tisztában vagyunk azzal, hogy sokan vannak azok, akik szeretnék megmutatni magukat leendő ügyfeleiknek a KecsUP oldalán, de nem merik ezt megtenni. Mert – bár nagyon szomorú ezt leírni – félnek attól, hogyha megjelennek a KecsUP felületén, úgy elveszíthetik állami és/vagy önkormányzati partnereiket.
Igen, ma ezek valós félelmek. Hiszen manapság kevés olyan vállalkozás működik országosan és helyi szinten egyaránt, amely nincs függőségi viszonyban olyanokkal, akik „keresztbe tehetnek a működésüknek”. Így, ha hirdetni szeretnének, maradnak inkább az államilag – az adófizetők pénzéből – támogatott propaganda lapoknál. Nem azért, mert jobbnak tartják őket, hanem mert egész egyszerűen ott kevesebb a kockázat.
Emiatt a piaci bevételünk, a jelenlegi formájában, közel sem fedezné a működésünk költségeit! Maradnak tehát a pályázatok, amikben projektmenedzserként én koordinálom a „guruló dollárokat és eurókat”. És nagyon szívesen koordinálnám a guruló forintokat is, csakhogy amióta a KecsUP életének részese vagyok, még nem volt erre alkalmam. Mert érdekes módon valahogy ránk vagy nem vonatkoznak a magyar pályázatok, vagy már az első lépcsőnél, rögtön a pályázat beadásakor lepattanunk. Tudjuk, kipróbáltuk többször is, és nem működött.
Mára a guruló dollárok is döcögnek
A Donald Trump előtti időszakban az Európai Uniós pályázatok mellett volt lehetőségünk amerikai pályázatokon is indulni. És itt jönnek a számomra eleinte meglepő, majd felháborító, később pedig sajnos megszokottá váló vádaskodások. (Megjegyzem, sokkal érettebb gondolkodást mutatna, ha ezek helyett kérdéseket kapnánk, melyekre szívesen válaszolnánk is, de ezek híján maradnak a tudatlanságból fakadó „beszólások”, vagy a durvább ilyen-olyan „bérencezések”.)
Hiszem, hogy vannak olyanok, akikben felmerült a kétely, hogy valóban hagynak-e minket függetlenként működni a pályázati donorok, és érdekli is őket a válasz. Nos, most nekik üzenjük: pályázatainkat kizárólag a saját fejlesztési céljaink érdekében írjuk meg, és csak olyan tartalommal, ami minden szempontból megfelel a saját alapelveinknek, az etikus és független működésnek. A donorok pedig soha, semmilyen befolyással nem gyakorolnak ránk nyomást, nem szólnak bele abba, hogy milyen témájú és tartalmú cikkeket írjanak az újságíróink.
Ám hogy egyértelműbb legyek, íme néhány példa:
- Egy pályázatnak köszönhetjük, hogy megszülethetett a Peremhelyzetek rovatunk, és hogy bővülni tudtunk egy kollégával. Így jutott kapacitás erre a sokakat érintő területre, és írhatunk rendszeresen a periférián, kisebbségben vagy nehéz helyzetben élő helyi emberekről és közösségekről, átélhetővé téve a problémáikat. Így mutathatjuk be a jó példákat, életutakat és működő megoldásokat is.
- Szintén egy pályázat által szereztük be annak a stúdiónak az alapfelszerelését, amely otthont a podcast adásainknak ad otthont. És ennek hála tudunk élőben közvetíteni azokról a fontos eseményekről, amelyeket sehol máshol nem követhetnek az olvasók.
És sorolhatnám még az alapműködésünket segítő dolgokat, amik mind az olvasók tájékoztatásának lehetőségét adták meg számunkra. Ám ezek közül egyetlen olyat sem tudnék mondani, ami bármiféle befolyással lett volna a függetlenségünkre.
A KecsUP olyan érték, amit nem szeretnék elveszíteni
Alapelvünk, hogy megírjuk, amit más nem, a jelenlegi médiakörnyezetben pedig igencsak sok dolgunk van. Így csípjük is a szemét néhány érintettnek! De mi a dolga ma a sajtónak?
Az elsődleges cél az olvasók tájékoztatása minden olyan téma kapcsán, ami befolyással van az életükre. Hiszen, ha nincs infó – csak dezinfó -, hogyan is dönthetne bárki is felelősen a saját életéről? Újságíróink minden körülmények között szentírásnak tartják az újságírói etika szabályait, az objektív tájékoztatást. Szerencsére ők is emberek – nem is akármilyenek -, és magánemberként tudatos, véleményformáló személyiségek. (Véleménycikkeik által kicsit jobban meg is ismerheti az olvasó ezt az oldalukat is.) De a tájékoztatást célzó tartalmakban soha nem jelenítik meg – a magánemberként egyébként őket is megillető – véleményük.
De miért is fontos ez? Mert én is olvasó vagyok. És számomra – mint tudatos, információ-éhes, tájékozottság=döntésképesség elvű embernek – olyan értéket képvisel a KecsUP, amit nem szeretnék elveszíteni.
Büszke vagyok a kollégáimra, és örömmel támogatom a KecsUP-ot abban, hogy tovább tudják folytatni útjukat a víziójuk felé. Hogy Kecskemét újra egy olyan város legyen, „ahol a polgárok széleskörű, tudatos tájékozottság mellett, bátran, szabadon fejezik ki véleményüket és hatékonyan érvényesítik érdekeiket. Önszerveződő, nyitott közösségek működnek, amelyek a helyi politikai és gazdasági szereplők átlátható, felelősségteljes támogatása mellett aktív szerepet vállalnak a város fejlődésében.”