Biztosan sok újságíró álmodta már meg saját Watergate-leleplezését, képzelte magát csodás képességekkel felruházott képregényhősök helyett inkább hús-vér, saját szakmájának és hivatásának valóságában emlékezeteset cselekvő embernek, de a nyilvánosság nem így, csettintésre működik, a világ nem szempillantás alatt lesz jobb hely.
Sőt valójában egy újságírónak nem lehet semmilyen direkt elvárása az események alakulását illetően, hiába fedezett fel valami turpisságot vagy hívta fel a figyelmet valamire, ami nincs rendben. A negyedik hatalmi ág nem végrehajtó és utasításokat adó szereplő, így Woodward és Bernstein sem adhatta parancsba Nixon lemondását, de utánajárhatott az információknak, azokat megmutathatta az olvasóközönségének, és aztán a nyilvánosság, a közvélemény hathatós közreműködésével történt, ami történt.
A média egy társadalmi funkció, egy roppant fontos és felelősségteljes demokratikus ellenőrzőfolyamat.
Így amikor épp előttem bukik orra tesiórán egy kisdiák a Lánchíd utcai sportiskola ronggyá szakadt futópályájának egyik hasítékában, és a felháborodáson túl felteszem magamban a kérdést, hogyan is fordulhat ez elő, egyúttal ott van az is a fejemben, hogy alaposan megvizsgálva és minden érintettet megkérdezve érdemes lenne erről egymással beszélnünk, hozzuk szóba, kinek a dolga foglalkozni vele, hol akadt el, mit tesz a rendbehozatal érdekében.
Nem tudok besétálni a polgármesteri hivatalba, sem a tankerülethez, és az irodai ügyintézőknek utasításokat adni, hogy azonnal cselekedjenek, emellett persze biztosítsák a felújítás anyagi feltételeit is, azt viszont el tudom érni, hogy a döntéshozók kényelmetlenül érezzék magukat, amikor a cikkemet elolvasva a város polgárai szemrehányón néznek rájuk és kérdéseket tesznek fel, hogyan válhat ennyire botrányosan leromlott állapotúvá egy közoktatási intézménynek a sportpályája.
A hírek szerint a közeljövőben – az iskola komolyabb, de messze nem teljes renoválása keretében – megújulhat a futókör. Persze nyugtával a napot, a Lánchíd utcai iskola rehabilitációjának már többször nekifutottak, még országgyűlési képviselő is dagasztotta mellét az örömhírrel dicsekedve, de végül a minisztérium keresztülhúzta mindenki számítását. A sportiskolához egészen méltatlan körülményekkel mindenesetre foglalkozni kell, és ha a felelősök ezt nem teszik, akkor majd foglalkozik a helyi sajtó, forrón tartja a krumplit, hogy égesse a döntéshozók kezét.
Hiszen ez (is) a dolgunk: jártunkban-keltünkben a szemünket szúró, az igazságérzetünket bántó témákat felvetni, hogy az a közbeszéd részét képezhesse, és a nyilvánosság ne hagyja a megválasztott, illetve felelős pozícióba helyezett vezetőket ellankadni, lustán alibiző és mellébeszélő magatartást folytatni. De az is igaz, hogy a társadalmi immunrendszernek mi csak az egyik – persze kiemelten fontos – alkotórésze vagyunk, a demokratikus és polgári nyomásgyakorlás, érdekérvényesítés mit sem ér az állampolgári öntudat, fellépés nélkül.
Biztosan izgalmas lenne néhány bekezdést annak boncolgatására is áldozni, hogy miért a KecsUP Hírek az egyetlen sajtóorgánum Kecskeméten, amelyik a nyilvánosságnak ezt a nélkülözhetetlen feladatát elvégzi, illetve hogyan kérik-keresik a hatalom simogatását lapított fülekkel odabújva mások, de tény, hogyha nem lenne KecsUP Hírek, sokkal kevesebb érdemleges téma kerülne az asztalra, rengeteg fontos ügy elsikkadna, hiszen az alapinformációk is hiányoznának. Mi nem elégszünk meg azzal, hogy a kormányhatározat szerint április végéig felújítják az 52-es főutat, hanem megnézzük március közepén, és azt látjuk, hogy még neki sem kezdtek a munkálatoknak. Rákérdezünk a miértekre, és így derül ki, hogy az érvényes kormányhatározat ellenére valójában év végére tervezik a befejezést.
Épp ezekben a napokban léptünk a nyolcadik évünkbe, és nekem – illetve biztos vagyok benne, hogy mindannyiunknak – nagyon jó érzés egy mérvadó újságot készíteni, a kecskeméti közélet aktív és proaktív szereplőjének lenni. Hiszek az értékteremtésünkben, hiszek a demokratikus létezést elősegítő tevékenységünkben. Szükség van ránk, szükség van a nyilvánosság hatalomellenőrző működésére. Viszont azt is látom, hogy ezt stabil anyagi háttér, erős és függetlenséget garantáló finanszírozás nélkül nem lehet fenntartani, így hiszek a hamarosan elinduló támogatói előfizetéses rendszerünkben is, amellyel ez megteremthető. Több munkát igénylő minőségi tartalom (cikkek, videók) mellett kedvezményes belépési lehetőséget is jelent majd meghatározott számú KecsUP Estre az előfizetői tagság.
A hosszú távú megmaradás a célunk, illetve a felelősségteljes munkánknak a rossz kompromisszumok nélküli elvégzése. Ahol még a nehéz, súlyos problémafelvetések közben is érhetnek pozitív impulzusok minket, hiszen számomra is szívet melengető volt megtapasztalni a Lánchíd utcai iskola futópálya kapcsán, hogy mennyire sokat jelent a lassan egy évtizeddel ezelőtti, a futópálya megújítására szerveződött civil összefogás emléke az ebben akkor tevékenyen részt vevő önkénteseknek.