Orbán Viktor április 12-én nem egyszerűen választást veszített. Egy korszak bukott meg vele együtt. Az a rendszer, amely tizenhat éven át azt hitte magáról, hogy leválthatatlan, egyik napról a másikra szembesült azzal, hogy Magyarországot mégsem tudta elfoglalni. Az ország nem magánvagyon, nem családi gazdaság, nem pártközpontból irányított hűbérbirtok.
A magyar választók most nemcsak kormányt váltottak. Ítéletet mondtak egy politikai berendezkedés felett, amely a demokrácia intézményeit lassan, módszeresen, hideg fejjel bontotta le. Előbb csak átírta a szabályokat. Aztán elfoglalta az intézményeket. Majd elhitette magával, hogy a közpénz, a közmédia, az ügyészség, az önkormányzatok és végül maga az ország is a hatalom természetes tartozéka.
Ez volt az orbáni rendszer lényege. Nem a nemzet. Nem a kereszténység. Nem a polgári Magyarország. Ezek jelszavak voltak. A lényeg a hatalom megtartása volt. Bármi áron.
Orbán Viktor most olyan helyzetbe került, amilyenbe az elmúlt 16 évben nem kényszerült: elveszítette a választók többségének a bizalmát. Ráadásul nem kicsit. Nem úgy, hogy majd kommunikációs trükkökkel el lehet magyarázni. Nem úgy, hogy majd néhány bűnbakot elővesznek a pártközpontból. Ez a vereség nem kampányhiba volt. Ez történelmi vereség.
Orbán politikusként innen már aligha tud visszajönni. Lehet még befolyása. Lehet még tábora. Lehetnek még hívei, akik az utolsó pillanatig kitartanak mellette. De a mítosz megtört. És a politikában ez a legfontosabb. Amíg Orbán győztesnek látszott, sokan nem azért követték, mert hittek benne, hanem mert féltek tőle, vagy mert hasznot reméltek tőle. Most azonban a félelem egycsapásra elfogyott, a haszon is teljesen bizonytalanná vált, és a lojalitás is gyorsabban olvad, mint ahogy azt a pártközpontban (a Karmelitában) elképzelték.
A Fidesz jövője talán még Orbánénál is nehezebb kérdés. Mert mi a Fidesz Orbán nélkül? Egy konzervatív párt? Egy nemzeti jobboldali erő? Egy kereszténydemokrata közösség? Ne áltassuk magunkat. A Fidesz hosszú ideje nem ilyen párt. A Fidesz egy vezér köré épített hatalmi szerkezet volt. Egy politikai maffia, amelyben mindenki tudta, honnan jön a parancs, és meddig tart a mozgástér.
Most pedig éppen ez lett a legnagyobb gondja. Mert egy demokratikus ellenzéki pártnak gondolkodnia kell. Vitáznia kell. Felelősséget kell vállalnia. Saját mondatokat kell megfogalmaznia. Ez pedig annak a Fidesznek, amely tizenhat évig csak végrehajtotta Orbán akaratát, idegen terep. A Fidesz kisajátított mindent, amit lehetett. Kisajátította, sőt megbecstelenítette a „nemzeti” jelzőt, amelyhez nem volt joga. Mert mi magyarok mindannyian a nemzet részei vagyunk, politikai hovatartozástól, vallási meggyőződéstől, nemi identitástól függetlenül.
Csak egyetlen dolgot hozok fel példaként, amelyet több külföldi ismerősöm nem értett: miért neveznek nálunk egy dohányárudát nemzeti dohányboltnak? Nem tudtam rá ésszerű magyarázatot adni. Pontosabban azt próbáltam elmagyarázni, hogy a Fidesz a nemzeti jelzőt azokra a dolgokra, sőt embercsoportokra vonatkoztatta, amelyekről, vagy akikről azt gondolta, hogy az övéi.
A magyar politikai történelemben láttunk már nagy pártokat elsorvadni. Az MDF rendszerváltó pártként indult, majd lassan eltűnt. A Kisgazda Pártot leszalámizta a Fidesz. Az SZDSZ-nek volt szellemi ereje, de az MSZP-vel kötött koalícióban felőrlődött, elveszítette hitelét. Az MSZP sokáig erős szervezetnek látszott, aztán kiderült, hogy nincs benne valódi megújulási képesség. A KDNP pedig már régóta nem önálló párt, hanem a Fidesz politikai melléképülete.
Most a Fidesz áll a sor végén. Az utolsó rendszerváltó párt, amely még a parlamentben maradt, most szembenézhet azzal, hogy ugyanarra a sorsra fog jutni, mint a többiek. Még alig adta át a hatalmat, de az erózió már megállíthatatlanul beindult. A Fidesznek még feltehetően van pénze, de már nem ér el vele semmit. Szervezete egy romhalmazzá vált, médiája már nem érdekel senkit, lassan a megszűnés határára jut. Országgyűlési képviselőséget vállalt új és régi politikusai nincsenek irigylésre méltó helyzetben. Nehéz lesz megmagyarázniuk a napvilágra kerülő törvénytelenségeket, magántőkealapokba elrejtett milliárdokat, bizonyíthatatlan meggazdagodásokat. Polgármestereik, önkormányzati képviselőik eddig csak a „maffiafönök” kormányfő toposzait ismételgették, az új helyzetben már nincs mondanivalójuk. Egyre többen végre ki merik mondani (Kecskemét polgármestere is!), hogy a szolidaritási adó kivetésének módja nehéz helyzetbe hozta a településeket. Persze ez már elkésett, mert az elmúlt években már lett volna mód erre. Igaz, Orbán nem tűrte a belső bírálatot, sőt büntette.
A Polt Péter vezetésével működő Alkotmánybíróság (AB) 2026. május 6-án közzétett határozatával visszamenőleges hatállyal megsemmisítette az önkormányzati szolidaritási hozzájárulással kapcsolatos egyes veszélyhelyzeti kormányrendeleti rendelkezéseket. Az AB a 15/2026. (II. 3.) Korm. rendelet azon részeit semmisítette meg, amelyek megtiltották az önkormányzatoknak, hogy bíróságon támadják meg az adó kivetését, illetve amelyek a már folyamatban lévő pereket is leállíttatták volna.
Csak egyetlen kérdésem van, ha már a hírek szerint konszenzusos döntés született, miért nem április 12-e előtt hozta meg az AB?
Lényegét tekintve az önkormányzati hatáskörök elvonása után szinte a kormányzat hűbérbirtokává váltak a települések.
A rendszerváltó pártok közül a Fidesz tartotta magát a legtovább, bukása azonban a székházbotrány után már be lett kódolva. Orbán és társai az akkor következmények nélkül maradt pénzszerzéstől megrészegültek és azt képzelték, hogy hatalomba jutva bármit megtehetnek, mert hatásos kommunikációjukkal mindent meg tudnak magyarázni, mindent el tudnak hitetni az emberek többségével.
Sajnos a társadalom eszmélése sokáig tartott.
Orbán Viktor jövője nem a nagy visszatérésről szól. Inkább arról, hogy miként próbál majd elmenekülni a saját maga által felépített korszak felelőssége elől. A Fidesz jövője pedig arról szólhatna, hogy meg tud-e szabadulni attól az embertől, aki naggyá tette, majd teljesen elfoglalta, végül magával rántotta. Ha ebbe a kettősségbe belegondolunk, akkor egyértelmű: a Fidesznek nincs jövője!
Nem egyik napról a másikra tűnik el, hanem úgy, ahogy a bukott korszakok pártjai szoktak: előbb elveszítik a jövőt, aztán a fiatalokat, aztán a hitet, végül a nevük marad csak meg a történelem lábjegyzetében.
Mert a történelemben nincs örök hatalom. Csak olyan politikusok vannak, akik ezt túl későn értik meg. Orbán Viktor is közéjük tartozott.
Orbán Viktor azt hitte, egy új rendszert épít. Valójában csak egy korszakos figyelmeztetést hagy maga után: nincs olyan hatalom, amely örökké tart, és nincs olyan propaganda, amely végül erősebb lenne a valóságnál. Magyarország április 12-én nemcsak kormányt váltott, hanem kimondta: elég volt!
Számomra megdöbbentő volt a Fidesz és a KDNP képviselőcsoportjának reakciója arra, amikor Fortshoffer Ágnes, az országgyűlés megválasztott elnökeként bejelentette első intézkedését, az Európai Unió zászlajának ismételt kitűzését a Parlament homlokzatára. A Fidesz és a KDNP frakciói nem tapsolták meg ezt a gesztust, amely Kövér László szellemének tovább élését jelenti. A Mi Hazánk hasonló reakciója szóra sem érdemes, mert ennyi szélsőséges képviselő sajnos mindig lesz a magyar országgyűlésben.
Végül a jövőről mit tudunk mondani? Romsics Ignác történelemtudóssal értek egyet, aki szerint bizakodni lehet, de egy kis időnek el kell telni ahhoz, hogy értékelni tudjuk a változásokat. Ha az elvárások nagyobbrészt teljesülnek, akkor jelenthetjük azt ki, hogy valódi rendszerváltás történt.
Az indulás bizakodásra ad okot, Magyar Péter személyében ismét demokrata miniszterelnöke van hazánknak, a társadalom felszabadult, ismét büszke magyarként léphetünk Európa demokratikus országainak a földjére!
Egy fontos dologra minden magyart megtanított az orbáni politika: nem lehet többé alattvalónak tekinteni bennünket saját hazánkban!
Garaczi János újságíró
———
A Vélemény rovatunkban megjelent írások nem feltétlenül egyeznek a szerkesztőség álláspontjával. A tartalom megtartása mellett ezeket az írásokat jogunkban áll a jobb olvashatóság érdekében megszerkeszteni. Van véleménye? Szeretné másokkal is megosztani? Írjon nekünk a szerkesztoseg@kecsup.hu címre.