Legtöbbször akkor foglalkozunk a tömegközlekedéssel, amikor valami nem működik: késik a busz, változik a menetrend, vagy éppen nehezen értelmezhető módosítások születnek – mint például akkor, amikor három számjegyűre cserélték a kecskeméti buszok számozását. Mindez jól mutatja, hogy a város közösségi közlekedése rendkívül összetett rendszer: nem csupán buszokról szól, hanem tervezésről, szervezésről, gazdasági döntésekről és technológiai háttérről is.
Többek között ezekről a kérdésekről esett szó a Beszélő Köntös vendéglátóhely által szervezett KÖZbeszéd beszélgetéssorozat második eseményén. (Az előzőn a városüzemeltetés volt a téma.) A sorozat célja, hogy közelebb hozza egymáshoz a szakmai döntéseket és a lakossági nézőpontokat, valamint a város működésével kapcsolatos közös ügyekre irányítsa a figyelmet – fogalmazott Hódi Gergő, az est házigazdája, aki ezúttal a Kecskeméti Közlekedési Központ (KeKo) vezetőjét, Hári Ernőt kérdezte.
– A személyszállítás sem egyszerű szakma, ugyanúgy, mint bármelyik másik. A kívülállók számára a folyamatok összetettsége kevésbé látható, hiszen a mindennapokban az utasok leginkább az autóbuszvezetőkkel találkoznak. Mondhatjuk, hogy ők a szolgáltatás arcai, de közben nem szabad elfelejteni, hogy a színfalak mögött több tíz, akár több száz ember dolgozik nap mint nap azért, hogy egy busz egyáltalán el tudjon indulni – mondta Hári Ernő.
A buszok mintegy 3,4 millió kilométert tesznek meg évente
A KeKo vezetője az első kérdésre adott válaszában részletesen bemutatta a 2019-ben létrehozott társaság működését is. Az önkormányzat ekkor váltotta le ugyanis a Volánt, miután ugyanarra a szolgáltatásra jelentős városi forrásokat kellett már akkor is fordítani, miközben egyre több probléma merült fel: romlott a pontosság, a járműállomány minősége, és az önkormányzat, illetve a szolgáltató közötti kapcsolattartás sem működött megfelelően. A közgyűlés végül úgy döntött, saját céget hoz létre.
Hári Ernő szerint ennek elsődleges célja az volt, hogy „ha már egyszer a szolgáltatás jelentős forrást igényel minden évben a város részéről, akkor legalább ezért az összegért egy szerethető, a mindennapokat kiszolgáló szolgáltatást tudjanak biztosítani az itt élőknek”. Hozzátette: azt szerették volna elérni, hogy a személyszállítás kikerüljön a „megtűrt, kissé lesajnált kategóriából”, és valóban szerethető szolgáltatássá váljon a városban élők számára.

Az érdeklődők között jelen volt Király József ellenzéki képviselő és Homoki Tamás alpolgármester is, akikkel együtt a közönség számos adatot és összefüggést ismerhetett meg a kecskeméti közösségi közlekedés működéséről. Elhangzott:
- a KeKo-nál és a vele szerződésben álló, pályázaton kiválasztott Intertanker Zrt.-nél összesen mintegy 200–220 ember dolgozik, köztük forgalomirányítók, szerelők, jegyárusítók és autóbuszvezetők. A buszok többségét az Intertanker biztosítja, amely 98 százalékban a MOL tulajdonában áll, emellett a város tulajdonában van 25 darab Mercedes Citaro csuklós busz is.
Hári Ernő arról is beszélt, hogy a KeKo feladata a szolgáltatás megtervezése, a hálózat és a menetrend kialakítása, a forgalomirányítás, a jegy- és bérletellenőrzés, az utasszámlálás, valamint az ezekhez kapcsolódó döntéselőkészítés, vagyis a napi forgalmi feladatok koordinálása. Mindezt mintegy 40 fős stábbal látják el.
Szó esett a járatszámokról is:
- Kecskeméten évente 330 ezer járat közlekedik, a buszok összesen 3,4 millió kilométert tesznek meg.
- Az utasszám 2019 és 2025 között 58 százalékkal nőtt, ami havonta 50–53 ezer ügyfelet jelent. Ebben fontos szerepe volt a díjszabás jelentős csökkentésének: a legtöbb utas tanuló, számukra a havi bérlet 100 forint, míg a dolgozói bérletek ára 50–55 százalékkal csökkent. A menetjegyek ára továbbra is a 2023-as szinten maradt.
- Az is elhangzott, hogy 2020 óta már kizárólag alacsonypadlós buszok közlekednek Kecskeméten, az autóbuszpark átlagéletkora pedig 6,2 év.
Hári Ernő kiemelte: 2020 decemberétől Kecskemét a vidéki városok közül elsőként vonta be a MÁV-ot a helyi közösségi közlekedésbe. Az erről szóló megállapodásoknak köszönhetően KeKo-bérlettel már vonaton is lehet utazni Katonatelep és Hetényegyháza felől a városba.
Felmerült a kérdés is, hogy miből finanszírozható a rendszer, ha közben a kedvezményes díjszabás miatt viszonylag alacsony a bevétel
– Ennek a bevételkiesésnek valamilyen módon meg kell találni a forrását. Ez már nem az én hatásköröm, de az államnak és az önkormányzatnak ezt megbízhatóan és folyamatosan biztosítania kell – fogalmazott Hári Ernő a KeKo költségvetésével kapcsolatos kérdésre válaszolva. Elmondta, hogy a jegy- és bérletárakat a közgyűlés határozza meg, a KeKo csupán javaslatot tesz. Megjegyezte: ma már Kecskeméten, hogy egy diáknak legyen havi bérlete, nem a családi költségvetést terhelő kiadás.
Az intézkedések következtében azonban a bevételek nem növekedtek, cserébe viszont az utasszám emelkedett. Nagyjából nettó 1 milliárd forintot jelent évente a bevételi oldal. Emellett a magyar állam szociális szempontok alapján ugyan nem túl nagy, de kiszámítható támogatást nyújt, míg a finanszírozás legnagyobb részét – mintegy 75–80 százalékát – a városi költségvetés biztosítja. Hári Ernő szerint hosszú évek óta megfigyelhető folyamat, hogy az állam fokozatosan, apró lépésekben vonul ki a közösségi közlekedés finanszírozásából.
A beszélgetésen szóba került az is, milyen szempontok alapján hozza meg a KeKo a közlekedéssel kapcsolatos döntéseket és menetrendi módosításokat. Hári Ernő elmondta: a társaság folyamatos kapcsolatban áll minden olyan munkáltatóval, amely legalább 40 főt foglalkoztat, és az így összegyűjtött igények alapján alakítják a menetrendet. Hangsúlyozta, hogy nem egyéni igényeket bírálnak el, hanem a nagyobb közösségi szükségleteket veszik figyelembe. Az ilyen egyeztetéseket negyedévente személyesen tartják meg.
Nincs Facebookos kommentelés
Felmerült az a kérdés is, miért nem lehet kommentelni a KeKo közösségi oldalán. Hári Ernő elmondta: bár ő maga nincs jelen a Facebookon, a tiltásnak nem ez az oka. Állítása szerint fogyasztóvédelmi szabályok miatt döntöttek így, mivel ezek alapján minden egyes kommentre válaszolniuk kellene, amit „humán erőforrással kezelhetetlennek” nevezett. A közönség soraiban ülőket láthatóan nem igazán győzte meg ez az érvelés.

