Kecskemét egy híres város, ami évről évre – most javítson ki az olvasó, mert a híreset “ö”-vel szokás mondani, paraszti romantikával. “Ö” mint történelmi múlt, kulturális örökség, és persze dél-alföldi mezőváros – Tehát Kecskemét egy hírös város, ami évről évre egyre több ember otthona. A lakosok éppúgy büszkék az itt született fontos alkotókra és magyar hősökre, mint az autójuk márkájára. Itt az ideje, hogy a kecskemétiek azokra is figyeljenek, akik most alakítják a hírös város valódi arcát.
Alkotói jelenlét rovatunkban kiállunk a fiatal művészekért és hangot adunk azoknak, akikről keveset hallani a vidéki kánonban.
A helyi kulturális élet nem merül ki a művelődési központ programfüzetével. Sok ragyogó egyéniség a radar alatt tevékenykedik, vagy a fővárosban kap elismerést. A szubkultúrák szintén nehezen maradnak meg Kecskeméten, hiába élnek itt lelkes rajongók. Nem kell lokálpatriótának lenni ahhoz, hogy valaki színesítse a város szellemiségét. Külföldi művészek látogatnak ide és rövid idő alatt is maradandó értéket teremtenek. A szárnyukat bontó, még áttörés előtt álló fiatalok pedig a legfrissebb ötleteiken dolgoznak és nyomot hagynak az utcáinkon.
Alkotói jelenlét sorozatunkban ezeket az embereket szeretnénk elérni. Havi rendszerességgel fogjuk bemutatni azokat, akik kapcsolódnak Kecskemét városához, értéket teremtenek és elgondolkodtatnak minket.
A rovatban először Dóka Gábor fotográfust ismerhetjük meg, majd Szűcs Róbert Krisztiánt, egy kevésbé ismert, de színes szubkultúra képviselőjét.
“Magával ránt az elitizmus” – Beszélgetés Dóka Gáborral, fiatal fotográfussal