Nem kínál reményt, de nem is veszi el, a könyvei nem receptkönyvek, nem lehet belőlük jó ételt főzni – nyilatkozta a La Repubblica olasz hírportálnak Krasznahorkai László. Az író szerint bátor döntés volt, hogy őt választották a Nobel-díjasok közé, mert a könyveiben mindig kudarcokról ír. Lapszemle.
Krasznahorkai László könyvei elrettentők lehetnek a nehéz esztétikai és történeti tartalmuk miatt – hangzott el az újságírói állítás a La Repubblica interjújában. Ezzel kapcsolatban az író meglepő választ adott, nem akarja, hogy olvassák a könyveit.
„Nem kínálok reményt, de nem is veszem el. Az én könyveim nyilvánvalóan nem receptkönyvek. Nem lehet belőlük jó ételt főzni.”
Krasznahorkai László ehhez hozzátette, ha valaki ennek ellenére mégis úgy dönt, hogy elolvassa a könyveit, akkor azt tanácsolja, hogy ne higgyen el semmit abból, amit róluk mondanak. „Igaz, hogy szokatlanul hosszú mondatokat használok. De olyan ez, mint amikor sokáig őrzünk egy titkot, majd hirtelen eláruljuk. […] A pont használata lehetetlen, mert a történet iránti szenvedélyem ösztönöz az írásra” – hangzik el az interjúban.
Az író nyilatkozott a magyarságához való viszonyáról is, kifejezve pozitív viszonyát a magyar nyelvvel: „Szeretem a magyar nyelvet, nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy anyanyelvem képes ilyen finom árnyalatokat kifejezni.”
A jelenlegi magyar identitást viszont kritikával illette, miután a riporter erre terelte a témát:
„A huszárokról, a hazáról kérdez, én pedig folyamatosan a nyelvről beszélek. Ez nem véletlen. Az én Magyarországom a nyelvé, nem a huszároké. […] Minden populizmusnak kitett államban szörnyű dolgok történnek, de semmi sem hasonlítható intenzitásában és brutalitásában ahhoz, ami Magyarországon történik. Ez a manipulációs képesség fertőző. Magyarország már nem egy ország, hanem egy elmegyógyintézet, ahonnan az orvosok már elmentek, és ahol a betegek hétfőn, szerdán és pénteken orvososdit játszanak”.
Lezárásképpen a Nobel-díj megnyerésének érzéséről beszélt Krasznahorkai László. Elmondta, teljesen hirtelen érte a hír, sokkolta őt, ám ettől függetlenül örült a lehetőségnek. „Nagyon nehéz volt elfogadni, hogy olyan nevek mellé soroltak, akiket csodálok, mint például Faulkner!” – mondta. Az író végül kifejtette, még mindig nem tudja, mit kezdjen a Nobel-díjjal. Szerinte olyan a kitüntetés, mintha oxigén nélküli magasságba repítené, és a tüdejének oxigénre lenne szüksége. „De nagy megtiszteltetés számomra. Bátor döntés volt, hogy engem választottak, mert a könyveimben mindig kudarcokról írtam” – fűzte hozzá Krasznahorkai László.
Forrás: la Repubblica