Az onkológia rákfenéje a betegút – mondja Szántó István onkológus a hvg.hu riportjában, aki 46 éves praxisa során sem tudta megszokni a rák gonoszságát. Hogyan közli a diagnózist? Miért maradhat sok eset ellátatlanul? Miért elhibázott a mellrákszűrés protokollja Magyarországon Újhelyi Mihály plasztikai sebész szerint? Milyen, amikor a páciens mosollyal távozik az emlőrekonstrukció után? Az onkológussal és a plasztikai sebésszel a hajlamosító génmutációkról és a különféle szűrési lehetőségekről is beszélgetett a HVG újságírója.
„Milliószor jobban érdekel a beteg, mint a betegség” – mondja Szántó István onkológus, aki 1979 óta gyógyít daganatos betegeket, de – ahogy fogalmaz – a betegséget még ennyi év után sem érti. A rák ugyanis úgy tör rá az emberre, hogy annak halálával maga is elpusztul. „Erre a logikátlanságra nincs magyarázat. Számomra ez az egyik legfrusztrálóbb: mi lehet az oka annak, hogy egy ilyen betegség létezik, aminek nincs semmi haszna a saját maga számára, csak kárt okoz, egyszerűen gonosz” – mondja.
Az OECD adatai szerint 2021-ben Magyarországon az emlőrákból eredő elkerülhető halálozás százezer nőre vetítve 24 volt, ami 29 százalékkal magasabb az uniós átlagnál. Igaz, hogy 2011 óta ez az adat 8 százalékos csökkenést mutat, de az uniós átlag ez idő alatt 16 százalékkal esett vissza. „20-25 évvel ezelőtt évente körülbelül hatezer új rosszindulatú emlődaganatot diagnosztizáltak Magyarországon, ma viszont ez a szám a kilencezret közelíti, a férfiaknál is kétszázról négyszázra nőtt” – mondja Újhelyi Mihály plasztikai sebész, emlősebész. Szántó és Újhelyi szerint a számok növekedésének egyik oka az, hogy a diagnosztika rengeteget fejlődött, emiatt hamarabb megtalálják a daganatot, vagy felismernek olyat, amit korábban nem lehetett.
A teljes cikk ITT olvasható.
