A „száraz november” egy nemzetközi kezdeményezés, amely arra ösztönöz, hogy november hónapban egyáltalán ne fogyasszunk alkoholt, ezzel is felhívva a figyelmet az alkoholfogyasztás kockázataira. Bár Magyarországon továbbra is a férfiak körében gyakoribb az alkoholizmus (kb. 4-5-szörös arányban a nőkhöz képest), a női alkoholfogyasztás az elmúlt évtizedekben jelentősen emelkedett. Ennek okairól, a „wine mom” jelenségről, az alkoholizmus felismeréséről és százar november értelméről Bánsági Elza krízistanácsadó szakpszichológussal beszélgettünk.
Az egyik legsúlyosabb népegészségügyi probléma
Az alkoholizmus, vagy orvosi nevén alkoholdependencia, ma is az egyik legsúlyosabb népegészségügyi probléma Magyarországon. Bár sokan „csak” rossz szokásként vagy jellemgyengeségként tekintenek rá, valójában krónikus, progresszív és visszaesésre hajlamosító betegségről van szó, amely biológiai, pszichológiai és társadalmi tényezők komplex kölcsönhatásából alakul ki.
Miért népbetegség az alkoholizmus Magyarországon?
– A magyar társadalom történetileg is alkoholcentrikus kultúrával rendelkezik. Az ivás nemcsak társadalmilag elfogadott, hanem gyakran a közösségi élet szerves része: születésnél, temetésnél, ünnepeken, bánatban és örömben egyaránt. Sok családban a „mértékletes ivás” fogalma elmosódott, a gyerekek pedig gyakran azt tanulják meg, hogy alkohol nélkül nehéz örülni, oldódni, kapcsolódni – fogalmaz Bánsági Elza. – Ehhez társul a pszichés megküzdési minták hiánya – az érzelemszabályozás, stresszkezelés, önismeret fejletlensége –, valamint a magas társadalmi stressz-szint, a bizonytalanság, és sok esetben a mentális egészség alulkezeltsége. Az alkohol pedig gyors, könnyen elérhető és társadalmilag elfogadott feszültségoldóként jelenik meg.
Jelentősen emelkedik a női alkoholfogyasztók aránya
Bár Magyarországon továbbra is a férfiak körében gyakoribb az alkoholizmus (kb. 4-5-szörös arányban a nőkhöz képest), a női alkoholfogyasztás az elmúlt évtizedekben jelentősen emelkedett.
– A férfiaknál jellemzőbb a társas, „kocsmai” ivás, míg a nők gyakran titokban, otthon, érzelmi fájdalom vagy túlterheltség miatt nyúlnak alkoholhoz. Ennek következtében a női alkoholizmus gyakran később derül ki, és a testi károsodások (májkárosodás, idegrendszeri zavarok, hormonális egyensúlyzavarok) gyorsabban alakulnak ki. A női alkoholizmus mögött gyakran önértékelési problémák, párkapcsolati nehézségek, bántalmazás, vagy a „tökéletesen helytálló nő” szerepfeszültsége áll – mondja a szakértő.
Hogyan ismerheti fel valaki, hogy problémája van az alkohollal?
Nem az a döntő, mennyit iszik valaki, hanem hogy mennyire képes kontrollálni a fogyasztását és milyen szerepet tölt be az alkohol az életében.
Figyelmeztető jelek lehetnek:
- gyakori gondolatok az ivásról („Mikor ihatok újra?”),
- nehézség a mérték megtartásában,
- titkolózás, bűntudat,
- ivás a stressz, szorongás, magány csökkentésére,
- elvonási tünetek (remegés, izzadás, ingerlékenység),
- kapcsolati, munkahelyi vagy egészségügyi problémák az alkohol miatt.
Létezik több önkitöltős teszt, mint például az AUDIT (Alcohol Use Disorders Identification Test), amely segíthet felmérni a rizikót, de az önreflexió, őszinteség és szakember bevonása a legfontosabb.
Mi a teendő, ha valaki felismeri, hogy gond van?
– A legnagyobb lépés maga a felismerés. A következő lépés, hogy nem próbálja egyedül megoldani. Az alkoholizmus nem pusztán akarat kérdése. Az első és legfontosabb teendő, hogy segítséget kérjen – háziorvostól, addiktológiai konzultánstól, pszichológustól, vagy addiktológiai gondozótól. Léteznek önsegítő közösségek, mint az Anonim Alkoholisták (AA), ahol a csoporttagok tapasztalatmegosztása rendkívül gyógyító hatású. A terápia több formában történhet: egyéni pszichoterápia, csoportterápia, gyógyszeres támogatás, illetve rehabilitációs intézményekben történő bentlakásos kezelés.
Ki veszi észre előbb – a beteg vagy a környezet?
– Tapasztalatom szerint a környezet hamarabb látja a problémát, mint maga az érintett. A tagadás az alkoholizmus egyik legjellemzőbb tünete. Az ivó ember gyakran racionalizál („csak stresszes vagyok”, „mindenki iszik”), miközben a család, barátok már látják a viselkedésbeli változásokat, a hangulati ingadozásokat, a teljesítményromlást. Fontos, hogy a hozzátartozók ne vádoljanak, hanem aggodalmat és szeretetet kommunikáljanak, és ne próbálják „kontrollálni” az ivást – ehelyett bátorítsák a segítségkérésre.
A környezet szerepe a gyógyulásban
– A felépülés hosszú folyamat, amelyben a család és a barátok meghatározó védőfaktorként jelenhetnek meg. A támogató, ítéletmentes, de határozott hozzáállás segít a motiváció fenntartásában. A családtagok számára különösen ajánlott a hozzátartozói csoportokban való részvétel, ahol ők maguk is megtanulhatják, hogyan ne váljanak a függőség „társbetegévé” (codependenssé).
A „Száraz November” kihívás értékes önismereti kísérlet
– A „Száraz November” egy hónapos önmegtartóztatási kampány, amely sokak számára értékes önismereti kísérlet lehet. Addiktológiai szempontból ez nem gyógyítja az alkoholizmust, viszont megelőzésként és önreflexiós gyakorlatként kifejezetten hasznos. Segít felismerni, milyen szerepet tölt be az alkohol a mindennapokban, és hogy milyen nehézségek (unalom, szorongás, társas nyomás) kapcsolódnak hozzá. A kihívás különösen akkor értékes, ha nemcsak tiltásként, hanem önmegfigyelésként és életmód-tudatosításként zajlik.
A „Wine mom” jelenség
A „Wine mom” (boros anyuka) kifejezés az utóbbi években az internetes kultúra részévé vált. Olyan anyákat jelöl, akik humorosan, gyakran mémek formájában utalnak arra, hogy „a bor segít túlélni a gyereknevelést”. Bár elsőre ártalmatlan öniróniának tűnik, valójában a női alkoholizmus normalizálásának egyik formája. A társadalmi nyomás – hogy a nő legyen egyszerre gondoskodó anya, sikeres dolgozó, és kiegyensúlyozott társ – sokaknál szorongást, kiégést, bűntudatot okoz. Az alkohol ilyenkor a „könnyű megoldás” szerepét tölti be. Szakemberként azt gondolom, hogy a „wine mom” jelenség kulturális figyelmeztetés: nem a humort kell elítélnünk, hanem azt kell felismernünk, hogy a stressz és a túlterheltség kezeléséhez egészségesebb eszközökre van szükség, nem alkoholra.
Összeségében elmondható tehát, hogy az alkoholizmus nem gyengeség, hanem komplex, gyógyítható betegség. A kulcs a felismerésben, a segítségkérésben és a közösségi támogatásban rejlik. Az, aki eljut addig, hogy kimondja: „Problémám van az alkohollal”, már megtette a legnehezebb lépést – a következő az, hogy ne maradjon egyedül.
