„…egy informátor kíséretével a kecskeméti no go zónába látogattunk. Zsinór, Zöldfa, Mezei és Kórház utca pár száz méterre vannak a belvárostól. A félig nyitott kapuk mögött várják a vevőket. A kapuk mögött osztogatják a “cukit”, pakkonként kétezerért. Szinte minden második kapu nyitva. Luxus autók jönnek. Megállnak egy-egy ház előtt és bevisznek valamit. Sötétedés után megindulnak fejbe húzott kapucnival a fiatalok… egy-két óra elteltével pedig le lehetne forgatni itt a walking dead-et….Fiatal nők is császkálnak, szobroznak, megállítjàk az autósokat. Hatezerért bármit bevállalnak. Az három pakk. Az akciónk túl jól sikerült, az első házban, ahova bekopogtunk: “van-e cuki?” végül nem jártunk sikerrel. Hiába mondták, van, mennyi kell, gyertek be, a végén túl gyanúsak lettünk és kitessékeltek. A Zsinór utca egyik nyitott kapuja mögül is jöttek ki fiatalok. Vásárlás után. Egyikük olyan segítőkész volt, hogy nekünk, messziről jött idegeneknek segítséget kínált és kihozott egy pakkot. Mi mindent rögzítettünk. Az is, honnan hozzák, azt is, hogyan szívják el. Rendőrt hívtunk, akiknek átadtuk a kapott csomagocskát. A gyorsteszt piros jelzést mutatott. Ez bizony kábítószer. Az én vizelettesztem ellenben negatív. Az általunk elosztóhelyként azonosított házból három embert, egy órával később egy negyediket is bilincsben hoztak be.”
A rendőrség ugyanakkor felhívta a figyelmet arra, hogy a lakossági bejelentéseket minden esetben jogszerű keretek között kell megtenni.
