Országos kérdőíves felmérés készült a levéltári szférában dolgozók bérezési és megélhetési helyzetéről, amely riasztó képet rajzol a közgyűjteményi szektor egyik legfontosabb, mégis alulértékelt területéről. A Levéltári Kollégium megbízásából készült kutatásban 764 levéltári dolgozó vett részt, ami kiemelkedően magas arány a teljes, mintegy 1200 fős szakmai létszámhoz képest.
A KecsUP Hírekkel több kecskeméti levéltáros osztotta meg, hogy a Bács-Kiskun Vármegyei Levéltár munkatársai közül többen is részt vettek a kérdőív kitöltésében. Az intézményt talán kevesek ismerik belülről, ezért is fontos kiemelni, hogy több telephelyen működik – Kecskeméten, Kiskunfélegyházán, Kiskunhalason és Baján –, mintegy 30 munkatársat foglalkoztatva. Ők gondozzák azt a több ezer iratfolyóméternyi dokumentumot, amelyek nélkül aligha volna feltárható a nemzeti kultúránk megyei és helyi szinten fennmaradt írott és fényképes öröksége. Aki járt már – többek között a kecskeméti – levéltárban, megtapasztalta, ezek a helyek nem csupán iratraktárak, hanem műhelyként működő szakmai terek, ahol magasan képzett szakemberek dolgoznak – rendkívül szerény körülmények között, és tragikusan alulfizetve.
De mit mutat minderről az országos kérdőív eredménye?
A válaszadók többsége tapasztalt szakember: az átlagéletkor 46 év, a levéltári pályán eltöltött idő mediánja 11 év. A szektor nem fluktuáló, inkább „pályán maradó” közeg, ahol komoly intézményi tudás halmozódott fel, többségük diplomás és sokuk PhD fokozattal rendelkezik. Ugyanakkor épp ez a stabilitás teszi különösen aggasztóvá a bérezési adatokat – derül ki a felmérésből.
A felmérés szerint a levéltári dolgozók 59 százaléka nettó 201–350 ezer forint közötti havi fizetésből él, miközben a KSH adatai alapján a magyar átlagos nettó kereset közel 475 ezer forint. A válaszadók közel fele nagyjából az országos átlagbér felét viszi haza, és mindössze 10 százalékuk keres többet annál – jellemzően vezető beosztásban.
A megélhetési nehézségeket jól mutatja, hogy a kitöltők 84 százaléka nem tud félretenni a fizetéséből, 17 százalékuk pedig rendszeres másodállásra kényszerül. Mindössze 12 százalék érzi úgy, hogy a bére arányban áll az elvégzett munkával. A válaszadók több mint harmada egyedüli kereső a háztartásban, és közel felük családfenntartó.
Bár a béren kívüli juttatások – például SZÉP-kártya vagy közlekedési támogatás – viszonylag elterjedtek, ezek sem képesek ellensúlyozni az alacsony alapbéreket. A dolgozók egyharmada évente 400 ezer forintnál kevesebb ilyen juttatásban részesül.
A kutatás szerint a levéltári munkavállalók többsége még így sem tervezi rövid távon a pályaelhagyást: 54 százalék nem gondolkodik munkahelyváltáson. Ugyanakkor akik igen, azok első számú indokként a bérhelyzetet jelölik meg. Ha váltanának, leginkább a versenyszféra felé mozdulnának el.
Beszédes adat, hogy 2025 őszén hosszú évek óta először szerveztek demonstrációt a levéltári dolgozók az alacsony bérezés miatt. Ez arra utal, hogy még ez a kifejezetten elkötelezett, stabil szakmai közösség is elérkezett a tűréshatárához.
A felmérés összegzése szerint a levéltári szféra képzett, tapasztalt és elhivatott munkaerőre épül, ám a jelenlegi bérezési és juttatási rendszer nem tükrözi ezt a szakmai értéket. Ha a helyzet nem változik, hosszabb távon elkerülhetetlenné válhat a szakemberhiány és a szakterület lassú eróziója – ami végső soron a köz szolgáltatásainak minőségét is veszélyezteti.
Mi vezetett ide?
Dobrovits Orsolya, a Közgyűjteményi és Közművelődési Dolgozók Szakszervezetének elnöke az ide vezető okokról beszélt minap a Spirit FM-nek, aki a következőket mondta: a könyvtárosok, muzeológusok és levéltárosok bérezése 2025-ben sok esetben továbbra is nettó 300–305 ezer forint körül alakul, de nem ritka a garantált bérminimum szintjén ragadt, mintegy 248 ezer forintos jövedelem sem. A szakszervezet szerint a helyzet öt éve romlik folyamatosan, mióta megszűnt a közalkalmazotti jogállás és vele együtt a kötelező bértábla, így a fizetések a munkáltatókkal folytatott egyéni alku tárgyává váltak.
Dobrovits Orsolya szakszervezeti vezető úgy fogalmazott: a kormány által idén januártól ígért 15 százalékos béremelés nem jelent érdemi megoldást, mivel a 2022 óta felhalmozódott, 40–50 százalékos inflációt nem ellensúlyozza. A helyzetet tovább rontja, hogy a kormány a bérrendezés felelősségét az önkormányzatokra hárítja, miközben elvonásokkal – például a szolidaritási adóval – szűkíti azok mozgásterét.
A kulturális dolgozók helyzete különösen éles kontrasztban áll a pedagógusok béremelésével: míg egy pályakezdő tanár bruttó 718 ezer forintról indulhat, addig a közművelődési szektorban sokan még életpályájuk végén sem érik el ezt a szintet. A szakszervezet szerint a statisztikai átlagok elfedik a valóságot, ezért demonstrációval és további érdekérvényesítéssel küzdenek a rendszerszintű bérfejlesztésért, és a közelgő választások előtt minden politikai szereplővel nyitottak a szakmai egyeztetésre.
