Van, hogy a sajtó szörnyülködik, hogy na de ilyet. Van olyan is, hogy cikknek álcázzák a reklámot, és hogy célzottan torzítják el a tényeket. És olyan is, hogy egy politikussal készült interjú olvasása közben úgy érezzük, hogy a sajtó nem ment el a lehetőségei határáig, holott azt várnánk el tőle, hogy fürkéssze, keresse az igazságot. A sajtónak nem különben pedig informálnia kell. És etikusnak is kell lennie, meg a demokratikus eszme elkötelezettjének. És még a hatalom ellenőrének szerepére is törekednie.
Mint látjuk, sajtó és sajtó között óriási különbségek vannak, ahogy azt is, hogy semleges sajtó nem létezik, mert semleges értékű ember sincs. De a szabad sajtónak megvan arra a lehetősége, hogy megőriz minél nagyobb objektivitást, ellenben azokkal a médiumokkal, melyek pártérdekeket képviselnek. A szabad sajtó törekszik az igazságra, kritikával illeti a túlhatalmat, azonban szolidáris az elesettekkel és a peremhelyzetben lévőkkel.
Ezen értékek mentén dolgozni ugyanakkor konfliktusokkal jár, és aki újságírásra vállalkozik, ezt el nem kerülheti. Olyan időkben különösen kihívás független lapot írni: mikor nem a szabad sajtó szédületes fejlődéséről beszélhetünk, hanem éppen annak összeszűküléséről. Vagy amikor a túlhatalom bátor hangú lapokat üldöz és megpróbálja megbénítani a működés szabadságát. És mikor inkább hanyatlástörténetként hatnak a demokráciáról, a szabad sajtóról, az igazságról, a tudásról szóló elbeszélések. Fordítva is elbeszélhető viszont a krízisekkel teli életünk, miszerint az igazság utáni politika, a hamis hírek és a dezinformáció korszakát éljük. De ilyen időkben különösen fontos a szabad, független sajtó létezése.
A kényes kérdéseket ideig óráig el lehet nyomni, de el nem lehet teljesen titkolni, mert nemcsak az újságíró, hanem az ember maga is kíváncsi, főleg, ha érintett a saját és a közösségének ügyeiben. Az információ szabad áramlása, a különféle nézőpontok ütköztetése, szabad megvitatása révén ugyanis a társadalmi kérdések / problémák / ügyek / lehetséges megoldások könnyebben felszínre jutnak.
A napirend alakítása
Képzeljünk el egy olyan városállamot, amely külső jegyeiben a demokrácia legtisztább formáját ölti: a döntések közvetlen részvétellel, minden polgár egyenlő szavazata révén születnek meg, s így formálisan mindannyian azonos mértékben részesülnek a hatalom gyakorlásában. E politikai közösségben azonban a döntéshozatal rendjét egy sajátos korlát határozza meg: a napirend összeállításának joga egyetlen személy, egy diktátor kezében összpontosul. E diktátor nem avatkozik bele közvetlenül a határozatok tartalmába; nem szabja meg, milyen döntések szülessenek. Befolyása más síkon érvényesül: ő dönti el, mely ügyek kerülnek a közösség elé, s melyek maradnak rejtve a nyilvános mérlegelés elől. Így a politikai közösség tagjai ugyan egyenlő módon vesznek részt a döntések meghozatalában, ám nem rendelkeznek befolyással arra, hogy egyáltalán miről születhet döntés.
Robert Dahl amerikai politológus vázolta fel ezt a gondolatkísérletet, mely arra a feszültségre világít rá: noha a városállam polgárai formálisan egyenlően szavazhatnak, mégsem rendelkeznek valódi önrendelkezéssel vagy szabadsággal. A napirendet, hogy miről lehet beszélni, dönteni, vitatkozni, írni, olvasni, abba nincs beleszólásuk, és így lényegében kiüresítik a demokratikus részvételt.
Közérdekből nyilvános
Ha egyetlen dolgot kell megjelölni, hogy milyen hatással van a KecsUP Hírek Kecskemét és vidékének társadalmi életében, kiemelném, hogy a napirend demokratizálásában van kiemelkedő szerepe.
Ha nem volna a KecsUP Hírek számos olyan közérdekű téma / kérdés / ügy nem került volna kellő megvilágításra, vagy akár nyilvánosságra, mint arról csak az elmúlt hónapokban beszámoltunk / utánajártunk / kielemeztünk, vagy ha kellett, kipereltünk. Álljon itt pár példa:
- Ágasegyháza politikai vezetése a demokrácia karikatúráját rajzolgatja: rohamtempóban lezavart testületi ülések, kétpercesre szorított képviselői felszólalások, képviselőktől visszatartott információk, megtagadott közérdekű adatigénylések. Végül nem volt más választásom, kipereltem azt, ami közérdekből nyilvános.
- A kecskeméti Neumann János Egyetemért Alapítvány – 127,5 milliárd forintos – ügyében az ágasegyházi vezetés kukacoskodásánál már jóval bonyolultabb akadályoztatással szembesültek kollégáim, de ettől nem hátráltak meg. Alter Róbert, a KecsUP Hírek lapigazgatója és Hraskó István újságíró sok száz munkaórát tettek bele, hogy aminek napvilágot kell látnia közérdekből, abból a lehető legtöbb nyilvánosságra kerüljön. (Erről bővebben itt olvashat.)
- Munkánkat olvasóink is segítik, gyakran kapunk Önöktől leveleket és videókat, mint legutóbb, amikor annak jártunk utána részletesen, hogy pár nappal az országgyűlési választás előtt kamionnyi élelmiszert pakoltak le a Dankó utcában egy állami és önkormányzati támogatásokból működő városrészi egyesület közreműködésével.
- Nemcsak Kecskeméten, Kiskunfélegyházán is gondot jelentenek a rendezetlenül elszállásolt vendégmunkások. Ezt egy konkrét eseten keresztül mutattam be: „Aki munkásszállót nyit, a saját háza mellé soha nem tenné” – a kiskunfélegyházi család küzdelme nem egyedi eset.
Ha a világot megváltani nem is lehet, de jó ügyekért tenni igenis lehet dolgozni
Vannak már közöttünk, akik őrzik a vizet. Nem várnak már senki megmentőre. Ásót ragadtak, talicskát tolnak, önkénteseket toboroznak, edukálnak. Annyit tesznek, amit maguk erejéből bírnak és megvan rá a tudásuk. Aligha akad ugyanis nagyobb kihívás a Duna-Tisza közén, minthogy 2020 óta hivatalosan is félsivatagos vidék a Homokhátság. De kik a vízőrzők? Róluk két riportfilmet is forgattunk, melyeket alig egy hét alatt már több mint 26 ezren néztek meg.
Mi érdemel figyelmet?
Mint látjuk, bárhol és bármikor kerülhetünk szembe problémával és kihívással, melyre viszont csak akkor tudunk válaszolni, ha azok kellően bemutatásra és megvitatásra kerülnek. A napirend-alkotás pedig a minél szélesebb körű részvételen múlik, melynek funkciója az, hogy kiemelje a közösség előtt álló problémák, kihívások közül azokat, amelyek itt és most megoldásra várnak.
Nem elég azonban azonosítani ezeket az ügyeket, hanem kellő alapossággal, a lehető legtöbb nézőpontból meg is kell mutatni. Kis létszámú szerkesztőség vagyunk, de erre törekszik a KecsUP Hírek kollektívája.
Csak közösen tudjuk folytatni
Azt tanítják, hogy több lábon kell állni. Éppen ezért készülünk egy előfizetéses rendszer bevezetésére, mert kialakult az a rossz piaci helyzet, hogy a cégek – retorziótól tartva – nem mernek hirdetni, vagy az önkormányzati cégek nem hirdethetnek a szabad sajtóban. Emiatt a piaci bevételünk, a jelenlegi formájában, közel sem fedezné a működésünk költségeit. Maradnak ezért a pályázatok, csakhogy hazánkban nincs olyan nyitott alap, mint például Norvégiában, amelyen eséllyel indulhatnak a (kormány)pártoktól független médiumok. Így tehát kénytelenek vagyunk nemzetközi pályázatokon indulni. Ezek a rövidségük miatt azonban a hosszú távú alapműködésünket nem oldják meg.
Mivel számunkra is új terület az előfizetés / támogatói hozzájárulás, a rendszer végleges kialakítását egy közös kísérletként képzeljük el az olvasóinkkal, amelynek során a tapasztalatok és visszajelzések alapján formáljuk majd a részleteket. Az előfizetés egyben azt is jelenti, hogy az olvasók közvetlenül hozzájárulnak a KecsUP működéséhez, és ezzel segítik, hogy a szerkesztőség a jövőben is folytathassa a független helyi tájékoztatást. Köszönjük, ha velünk tartanak ezen az úton!
