Amíg a leköszönő hatalom el tudja hitetni magával (és a maradék apparátusával), hogy mögötte áll egy gránitszilárdságú, kétmilliós tömeg, addig megspórolhatja a szembenézést a valódi kudarccal. Ez a legitimáció illúziójának fenntartására.
A politikatudomány ismeri a „kliensrendszerek” működését, ahol a szavazat nem meggyőződés, hanem egyfajta tranzakció, üzlet vagy kényszer eredménye. Ilyen az egzisztenciális függőség.
Főleg a kistelepüléseken a közmunka a fideszes polgármester vagy a helyi NER-es vállalkozó „jóindulatán” múlt és az ott élőknek sokszor életbe vágó volt. De amint a hatalmi vertikum megtörik, ez a láthatatlan póráz elszakad.
Az emberek nem „hálátlanok”, hanem egyszerűen visszanyerik a politikai autonómiájukat. A félelem párolog. A propaganda egyik legerősebb eszköze a „morális pánik” (például háborús félelem) fenntartása volt. Amint a kormányváltással kiderül, hogy a fenyegetés nem valódi, a választó úgy érzi, eddig becsapták őket, és a korábbi lojalitás gyorsan dühbe vagy közönybe fordul át.
Miért is ragaszkodnak Orbán és propagandistái a „kétmilliós szavazótábor illúziójához”? Ez a szám számukra nem csupán statisztika, hanem a tagadás fázisának legfontosabb eszköze.
Ha Orbán és a Fidesz-KDNP elismerné, hogy a rájuk szavazó emberek összessége valójában heterogén, és jelentős része csak kényszerből vagy tévedésből szavazott rájuk, az a párt teljes szellemi és szervezeti széteséséhez vezetne.
Továbbá azt próbálják üzenni az új kormánynak és a világnak, hogy „mi még itt vagyunk, és bármikor az utcára tudunk hívni egy tömeget”. Ez egyfajta védekezési mechanizmus a számonkéréssel vagy a teljes politikai megsemmisüléssel szemben.
A társadalmi béke záloga az lenne, ha a leköszönő oldal eljutna az elfogadásig. Ehhez azonban el kellene ismerniük, hogy a kormányzásuk kudarcot vallott. Továbbá, hogy a propagandamódszereik (a gyűlöletkampány félelemkeltés) hosszú távon fenntarthatatlanok voltak és hogy a „nemzeti egységet” éppen Orbán áldozta fel világpolitikai ambícióinak érdekében. Szembefordította egymással a magyarokat határon belül és határokon kívül.
Amíg a Kossuth Rádióban és más fórumokon a régi retorika szól, addig nem a társadalommal kommunikálnak, hanem saját magukat próbálják életben tartani. Ez a visszarendeződési kísérlet, amit hallunk, valójában a gyengeség jele. Nem tudnak új választ adni a megváltozott realitásra, ezért a régi, már egyszer bevált (de most elbukott) panelekhez nyúlnak vissza.
Az igazi fordulat akkor következik majd be, amikor a kétmillió körüli „Fidesz-tábor” mítosza végleg összeomlik – például amikor az első olyan kutatások vagy helyi tapasztalatok napvilágot látnak, amelyek megmutatják, hogy az egykori „biztos szavazók” valójában megkönnyebbültek a váltás hallatán, mert megszabadultak az Orbán-rezsim halálos szorításából.
Nagy kérdés, hogy az új kormánynak aktívan tennie kellene-e ennek a „kényszerű szavazótábornak” a megszólításáért, vagy elég, ha a kormányzati tettekkel bizonyítják, hogy a korábban gerjesztett félelmek alaptalanok voltak?
Szerző:
Hertelendy László
(a kecskeméti Fidesz szervezet egyik alapítója, első országgyűlési képviselőjelöltje, volt helyi Fidesz-elnök, a párt egykori önkormányzati képviselője, volt frakcióvezetője)
———
A Vélemény rovatunkban megjelent írások nem feltétlenül egyeznek a szerkesztőség álláspontjával. A tartalom megtartása mellett ezeket az írásokat jogunkban áll a jobb olvashatóság érdekében megszerkeszteni.
Van véleménye? Szeretné másokkal is megosztani? Írjon nekünk a [email protected] címre.
