Érdekes témák kerültek terítékre csütörtök este a Beszélő Köntösben tartott beszélgetésen, ahol Boros Gábor a Kecskeméti Városüzemeltetési Nonprofit Kft. (KVÜ) ügyvezetője volt a meghívott vendég. Mindannyiunkat érintő kérdések, hiszen mindenki ezzel a várossal együtt él, lélegzik, nap mint nap érintkezik és találkozik vele. Kátyúk sújtotta utak, intenzív hóesést hozó tél, Rákóczi úti fák, Művészetek kútja – többek között ezekről is szó esett a vendéglátóhely által beszélgetéssorozatnak szánt KÖZbeszéd első estjén.
A beszélgetések célja a szakmai döntések és a lakossági nézőpontok egymáshoz közelítése, egy valódi társadalmi párbeszéd megindítása – fogalmazta meg Hódi Gergő, a Beszélő Köntös tulajdonosa és Boros Gábor beszélgetőpartnere előzetesen.
„A leginkább idő- és energiaigényes a zöldterületek kezelése, a félsivatagosodás hatásainak kivédése”
Az önkormányzati tulajdonú Kecskeméti Városüzemeltetési Nonprofit Kft. a közszolgáltatások ellátására létrehozott cég, feladata Kecskemét számára az élhető és működő hétköznapok biztosítása. Nagyon szerteágazó tevékenységi körébe beletartozik a zöldfelületek gondozása (pl. parkok, virágágyások, fametszés, öntözőrendszerek), a szökőkutak, játszóterek és kondiparkok üzemeltetése, a köztisztaság fenntartása és az illegális hulladék eltakarítása, az aszfaltburkolatú- és a földutak karbantartása, a temetők rendben tartása és a temetkeztetési szolgáltatás biztosítása, a térinformatikai rendszer adatbázisának frissítése és legújabban a közvilágítás üzemeltetése is. Mindezek mellett pedig a Városházára dedikált főtájépítészi beosztás kialakítása után a főkertészi munkakör is hozzájuk került.
„Jelenleg Kecskemét összterületén 82 ezer fa található, amiből 6 ezer fiatal, 5 éven belül ültetett csemete, amelyet locsolni is kell” – kezdte el sorolni az igencsak erős adatokat a feladat nagyságát érzékeltetendő Boros Gábor ügyvezető. Kétmillió és még egyszázezer négyzetméternyi a gondozásukba adott fűfelület területe, 32 ezer négyzetméteren évelő növényekkel, 60 ezer négyzetméteren cserjékkel, 8 és fél kilométeres hosszon sövénnyel, illetve 2500 négyzetméteren pedig szinte mindennapi gondozást igénylő egy- és kétnyári növények várnak rájuk.
5 temető tartozik hozzájuk (ebből kettő, a Kecskeméti Köztemető és a hetényi jelenleg is működő, nem lezárt temető), 26 szökőkút és 46 ivókút, 54 játszótér 335 játszóeszközzel, 17 fitnesz-park, nagyjából 2000 köztéri pad, és 61 darab öntözőrendszer. Mintegy 450 km burkolt felületű út (a burkolati jelek és a közlekedési táblák fenntartása szintén a cég feladatlistáján szerepel), mellettük a járdák 750 ezer négyzetméternyi területfoglalással, és nagyjából 95 kilométernyi kerékpárút, illetve 1100 kilométer földút – ez utóbbi különösen nagy kihívásnak bizonyul, miután rengeteg ember költözött ki a külső városrészekbe, és autóval közlekedve elvárásokat támasztottak a földutakkal szemben, amelyek egy-egy csapadékosabb időszakot követően teljesen tönkre tudnak menni.
Ha ez még nem lenne elég, a városban található mintegy 1300 darab kisméretű hulladékgyűjtő edényt heti rendszerességgel (a forgalmasabb helyeken ennél is sűrűbben) kell üríteniük, és naponta 170 ezer négyzetméteren kézi sepréssel zajlik a járdatakarítás. Idén január elsejétől pedig új feladatként a 14 és fél ezer lámpának, a közvilágítás üzemeltetésének feladatát is megkapták.
Mindezeket 200 fős állománynagysággal, illetve alvállalkozók bevonásával igyekeznek megoldani.
Egy teljes „sózási kör” 20 millió forintba kerül, amikor havazás kezdődik
Nem volt extrém az idei tél Boros Gábor szerint sem, viszont miután az elmúlt tíz évben nem esett ennyi hó és nem tartott ki heteken keresztül a havazásokkal is járó időjárás, ezúttal egy régóta nem látott, szokatlan helyzet állt elő – nekik például akadt olyan járművezetőjük, akinek ilyen körülmények között még sosem kellett autót vezetnie. „Olyan hatalmas probléma szerintem azért nem volt, mindenki mindenhova el tudott jutni, és egyébként volt olyan kérés is bizonyos utcákból, hogy semmiképp ne menjenek oda havat takarítani, mert örülnek neki”.
A hóeltakarítás ütemezésében a Téli Útüzemeltetési Terv a mérvadó (erről mi is írtunk korábban cikket), amely meghatározza és kiemeli a tömegközlekedéssel ellátott útvonalakat és a főutakat, illetve egy kategóriával lejjebb sorolja a városrészi gyűjtőutakat (ezeknél 5, illetve 10 centiméteres hónagyságnál indulnak meg leeresztett hólapáttal a hókotrók). Az időjárási előrejelzések függvényében történik meg a fontosabb útvonalak alásózása (ezt közvetlenül a hóesés kezdete előtt kell megtenni, különben az autók idő előtt széthordanák), de fontos felhívni a figyelmet arra is, hogy a harmadik kategória, az ún. „fehér utak” takarítását a Terv nem irányozza elő (pontosabban csak bizonyos feltételek megléte esetén).
Az utak síkosságmentesítése közönséges sóval történik, a zöldfelület közvetlen közelében viszont környezetbarát anyagokat használnak, amelyek mintegy műtrágyaként is működnek. Ezek persze sokkal többe is kerülnek.
„Amikor megtörténik az alásózás, utána míg a forgalom nem járja az utakat, addig a só nem fog dolgozni” – hívta fel a figyelmet egy fontos tudnivalóra az ügyvezető. Elmondta azt is, hogyha azt látják, hogy a következő órákban olvadás következik, akkor nem kezdik el a takarítást, hiszen a természet megoldja, és ezzel a városi költségvetést is kímélni tudják. Ez komoly pénzeket jelent, hiszen egyetlen „körbesózás” nagyságrendileg 20 millió forintba kerül, és ha az újra és újra meginduló havazás miatt újabb köröket kell tenni, akkor ez sokszorozódik.
A témában a KecsUP Híreknek is volt lehetősége kérdéseket feltenni: arra voltunk kíváncsiak, hogy – miután a Téli Útüzemeltetési Tervben foglaltakat nem sikerült maradéktalanul teljesíteni – emberben, gépben, pénzben mire, és mennyire lenne szükség a valóban hatalmas feladat jobb ellátásához, illetve a műszakbeosztások hogyan történnek, hiszen jellemzően késő este/éjszaka kezdett a hó esni, és ilyenkor kisebb létszámban dolgoztak a hóeltakarításon, mint a nappali órákban.
„Nekünk nincs különbség abban, hogy éjszaka vagy nappal van. Öt műszakos munkarendben dolgozunk, akik folyamatosan váltják egymást és a szükséges személyzetet biztosítják. Viszont nappal a köztisztasági munkaterülethez tartózó embereket is be tudjuk vonni a hóeltakarításba” – mondta el válaszában Boros Gábor, egyben újra kihangsúlyozva, hogy hiába sóznak alá ilyenkor, annak látszatja csak akkor lesz, amikor a forgalom a reggeli órákban birtokba veszi az utakat. A fölésózás már újabb komoly költségvonzattal jár, és ezt csak az igazán kopogós mínuszoknál alkalmazzák, részlegesen, a leginkább kritikus helyszíneken.
„Legfontosabb ökológiai szolgáltatónk a fa”
A Rákóczi úti faápolási és kivágási munkálatok mindenképpen kuriózumnak nevezhető annak kapcsán, hogy mekkora területet érint és milyen forgalomnagyságot befolyásol a beavatkozás. Ezért komoly előzetes tervezést igényelt, ugyanakkor elkerülhetetlen is volt az ügyvezető elmondása szerint, hogy a 114 darab százéves japánakác – amelyeket a klimatikus viszonyok és a városi környezet egyaránt erőteljes hatásoknak tesz ki – állapotát felülvizsgálják, és amelyek már balesetveszélyesek, azokat kivágják. Az ügyvezető elmondta, hogy végül 16-ot kellett közülük eltávolítani, ezek pótolva lesznek.
A kivágott fák a téli hónapokban tüzelőként a rászorulók számára kerülnek majd kiosztásra, ezen kívül a BácsVíz Zrt.-hez is jut faanyag az ágakból és végül humuszként hasznosul. A fő cél persze mindig az, hogy minden fát megmentsenek, ami nem minősül veszélyesnek, hiszen megkötik a port, a szén-dioxidot, oxigént termelnek, párásítják a levegőt, javítják a hőérzetet. A városüzemeltetési cég munkatársai igyekeznek majd a jövőben még részletesebben elmagyarázni, hogy miért végeznek csonkolásokat, koronakönnyítéseket, illetve kivágásokat, ahol ez szükséges.
Jelentős zöldfelület-fejlesztések zajlottak és zajlanak: a közelmúltból a Rávágy tér, a Szarvas tér vagy a Szabadság tér, illetve Homokbányán a Zöld Város kialakítása említhető, ezekben a hetekben pedig a Nagytemplom és a Városháza között a Mogyorós liget rehabilitációjára kerül sor, ahol „Fűre lépni szabad” jelszóval a piknikezés lehetőségét is hirdetik majd a városlakóknak.
Boros Gábor ügyvezető meggyőződése, hogy a klímaváltozás miatt egészen új módon kell gondolkodni a zöldfelületek gondozásáról is. A víz egyre drágább és megőrzendő kincs, lehetetlen minden négyzetmétert folyamatosan locsolni (de „okosítják” a meglévő öntözőberendezéseket is, hogyha eső van érkezőben, vagy nagyobb mennyiségű csapadék esett, akkor ezek ne induljanak el a beprogramozott időpontokban). Mostanság sok helyen már nem vágják vissza teljesen a füvet, meghagyják 10 centiméter körül, illetve helyben marad a fűnyesedék nagy része is, és próbálják megőrizni a talaj nedvességtartalmát, óvni ezzel is a talajéletet. Kifejezetten vadvirágos területeket szeretnének kialakítani, amelyek esetében célkitűzés, hogy ne tűnjenek elhanyagoltnak, és a város egészét tekintve egy fenntartható zöld infrastruktúra jöhessen létre.
Az utak rossz állapotára tartós megoldást csak a teljes felújítások jelenthetnek
Boros Gábor elmondása szerint az utak állapota valóban kritikus, de ez több mindennek köszönhető:
- a városszerkezet kialakítása a hetvenes évekhez köthető, azóta azonban radikálisan megsokszorozódott az autóforgalom;
- a forgalom sűrűsége mellett az autóink is nehezebbek lettek (500-900 kilogrammról átlagban másfél – két és fél tonnáig növekedett a súlyuk);
- ha sűrű a forgalom és a súly miatt is nő a terhelés, az útalap is károsodik;
- a kátyúk ennek következtében is alakulnak ki, hiszen repedések keletkeznek, abba beszivárog a víz, és ma már nemcsak a téli fagyás-olvadás okozza a jelentős károsodásokat, hanem a nyári időszakban is felválik a kopóréteg;
„Kátyúzás esetén csak a kopóréteg javítása történik: téli időszakban hidegaszfalttal (ilyenkor nem dolgoznak az aszfaltkeverő üzemek), ami csak ideiglenes megoldást jelent, később már a melegaszfalt segítségével hatékonyan tudunk fellépni. Ilyenkor a régi helyén nem is jelenik meg a kátyú, közvetlenül mellette viszont igen” – vázolta a kicsit sziszifuszi helyzetüket a városüzemeltetési cég ügyvezetője.
Hosszútávú, valóban tartós megoldás a teljes felújítások, a teljes pályaszerkezetek megújításában, a teherhordó rétegek kicserélésében rejlik, és ilyenkor már a közművekhez is hozzá kell nyúlni – de ez már beruházási kérdés, városházi döntéskör. A közeljövőben a Kiskörút nagyobb része fiatalodik majd meg, itt a munkálatok már előkészítési szakaszban tartanak (ide kapcsolódó érdekesség, hogy a Piaristák terén lévő ún. „versenykanyarban” az elmúlt három évben nyolcszor kellett a korlátot javítani a balesetek után).
A galambnak megtiltani nem lehet…
Ezekben a tavaszi napokban igencsak aktuális téma a galambürülék intenzív megjelenése a lábunk előtt/alatt, a KecsUP Hírek szinte napra pontosan egy évvel ezelőtt még egy galambpiszok-portyát is tartott a turisztikailag frekventáltabb belvárosi helyszíneket felkeresve. Ezért is kérdeztük most személyesen is Boros Gábort, hogy a városüzemeltetési cég ügyvezetőjeként mit lát célravezetőnek a helyzet javítása érdekében.
„A korábbi fészkelőhelyük megszűnésével a városi galambállomány valóban nagyon felszaporodott, ezért a befogásuk és áttelepítésük szükségessé vált, amely folyamat el is indult. És bár költség- és munkaigényes, de a takarítást is folyamatosan végezni kell, amihez egyelőre kevés az eszközállományunk, ugyanakkor egy-két héten belül érkezik egy speciális gép, amivel a reményeink szerint hathatósan tudunk majd fellépni az ilyen jellegű szennyeződésekkel szemben” – adott összefoglaló választ kérdésünkre Boros Gábor, jelezve, hogy ők is látják, olyan probléma ez, amivel foglalkozni kell.
Művészetek kútja
A Kéttemplom köz korábbi ékkövének sorsát különösen szívén viseli Hódi Gergő, aki természetesen erről a jelenleg nem működő ivókútról is kérdezte vendégét, Boros Gábort. Az ügyvezető szerint is jó lenne újra a régi fényében tündökölve látni a Művészetek kútját, a rendbetételét viszont nehezíti, hogy csak teljesen szétszedve kaphat új belső vízrendszert – az eredeti tulajdonképpen „elfolyatta” a vizet, nem volt saját vízköre, és ezért is lett elzárva már sok évvel ezelőtt. El lehet indulni most azon az úton, hogy csak akkor jöjjön belőle a víz, ha valaki odamegy a kúthoz, de olyan kialakítás is elképzelhető, hogy a kifolyó víz ne menjen pocsékba, újra felhasználásra kerülhessen.
Kérdés-felelet
A közönség soraiból is volt lehetőség kérdéseket feltenni, problémákra rávilágítani, amelyekre Boros Gábor válaszolt. Cikkünk végén ezekből szemezgetünk:
- Kevés a kutyafuttató, kevés a „kutyagumi” elhelyezésére kihelyezett eszköz: Elsősorban fejlesztési, nem üzemeltetési kérdés, de valóban mindkettőből elférne több a városban. Utóbbinál nem is a telepítés költségvonzata a jelentős, hanem ezek ürítésére, az üzemeltetésre magára kell a forrást biztosítani.
- A külső városrészekben nehezen lehet hulladékgyűjtő edényt találni: Szintén fejlesztéshez kapcsolódó terület, ugyanakkor az ügyvezető azt el tudta mondani, hogy miután a kereskedelmi egységek számára előírás a boltjuk közelében saját maguknak is tárolóedényeket kihelyezni, amint ennek hatékonyan érvényt szerez a város, a belvárosban felszabaduló önkormányzati tulajdonú edényeket át lehet helyezni a jelenleg hiánnyal küzdő városrészekbe.
- Rákóczi út térköves burkolata: Boros Gábor szerint sem ehhez a forgalmi terheléshez lett tervezve a jelenlegi útfelület, különösen nem a nagy súlyú csuklós buszok egy nyomsávos közlekedéséhez.
- Nagykőrösi utca állapota, a keramitköves burkolat esetleges cseréje: A fákat folyamatosan vizsgálják, idén egy műszeres mérésre is sor kerül. Magának az utcának a teljes megújítása is a közeljövő egyik fontos feladata, ugyanakkor a keramitburkolat-jelleget szeretnék megőrizni, városképi-városépítészeti értéknek számít.
- Vízvisszatartás fontossága: A csapadék helyben felhasználására, és a kecskeméti jó gyakorlatra, az esőkertek kialakításának folyamatára is felhívta a figyelmet Boros Gábor a közönség soraiból érkező felvetésre reagálva.
