Ma sajtótájékoztatót tartottak volna a szekszárdi kórházban a veszélyhelyzettel kapcsolatos működésről, de ezt váratlanul lemondták. Amikor telefonon érdeklődtünk a miértről, annyit tudott mondani a sajtós, hogy az igazgató szólt neki, hogy fújja le az eseményt. Pedig nem lett volna rossz a személyes tájékoztatás, mert ennek van egy olyan előnye, hogy az újságírók (jobb esetben) tudnak kérdezni, és (jobb esetben) a kérdésekre születnek használható válaszok.
Ezzel szemben a sajtótájékoztató helyett kiadott tájékoztatásban az van, amit beleírnak, nincs kinek feltenni kérdéseket. Hiába vártuk, hogy kitérnek a tájékoztatóban a fiatal párra, ez nem történt meg. A kórház honlapjára feltett szövegben csupán annyi van, hogy hogyan, milyen feltételek mellett működik ebben a helyzetben az intézmény.
A tegnapi cikkünkben elhelyezett videóban maga mondta el Nagy Dóra, hogy egy vidéki kórházban vannak, egy kommentben pedig azt írta, hogy Szekszárdon fekszenek. Azóta ez a poszt eltűnt a profiljáról. Szekszárdi informátorunk a nap folyamán azt mondta, hogy titoktartási szerződést írhattak alá a kórházban. A kórház sajtósa kérdésünkre ezt sem cáfolni, sem megerősíteni nem tudta. A teol.hu is lepattant, amikor helyben érdeklődött, ők sem tudták meg, hogy valóban ott fekszik-e ez a pár a kórházban. Egyébként már lehet, hogy nem, mert a lány a videóban arról beszélt, hogy átszállíthatják őket Budapestre.
Mi továbbra sem értjük, hogy miért nem lehet kiállni és elmondani, ha a lány és párja a kórházban fekszik. Vagy azt, hogy nem így van. A legrosszabb, ami történhet ilyen helyzetben, ha elhallgatják az információkat. Mert ekkor indulnak meg a pletykák. A titkolózás pedig pánikot kelthet. Nem adjuk fel, megpróbáljuk kihúzni az információt az illetékesekből.
