Ahogy ígérték, gereblyét, ásót, fűrészt, metszőollót ragadtak múlt szombaton az egykori Kertészeti Főiskolán 35 éve végzett évfolyam diákjai, hogy felhívják a figyelmet a botanikus kert szerintük méltatlan helyzetére. A Kertészeti volt főigazgatója, a 90 éves dr. Király László nyugalmazott tanszékvezető egyetemi tanár is csatlakozott a munkához.
Nemrég egy hosszabb cikkben számoltunk be arról, hogy nagyon elhanyagolt állapotban van a Ceglédi úti botanikus kert, Kecskemét egyik helyi jelentőségű védett természeti területe. Az állam a tulajdonosa, a Neumann János Egyetem a vagyonkezelője, a természetvédelmi törvény szerint az önkormányzat feladata lenne fenntartani, természeti állapotát fejleszteni, az épületek jövőbeli bérlője még nem költözött be, és nagyon úgy tűnik, a kertet senki nem érzi magáénak. Kivéve egy-két volt főiskolai hallgatót.
A Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem Kecskeméti Kertészeti Főiskolai Karán 1988-ban végzett évfolyam azt találta ki, hogy 35. éves évfolyam-találkozójukat május 13-án rendhagyó formában rendezik meg. A terv az volt, hogy egyik parképítő-és fenntartó vállalkozó társuk – Budapestről – utánfutóval ásókat, gereblyéket, metszőollókat, fűrészt hoz és az egykori hallgatók rendbe teszik a botanikus kert egy részét.
„A kert jelenlegi állapota nem méltó a múltjához, Kecskemét városához. Évfolyamunk úgy gondolja, hogy munkánk felajánlása egy jelzés és kiállás régi iskolánk, tanáraink, szakmánk és egy természeti érték megőrzése mellett” – írták szerkesztőségünknek.
A szavakat tettek követték: szombaton huszonnégy egykori kertészetis találkozott a botanikus kertben és terveiknek megfelelően igyekeztek a botanikus kertet megszépíteni. Társadalmi munkájuk zárásaként pedig elültettek egy páfrányfenyő csemetét elhunyt oktatóik és évfolyamtársaik emlékére. Munkájukhoz csatlakozott a kar egykori főigazgatója, a 90 éves prof. dr. Király László is, aki amellett, hogy faültetésből tevékenyen kivette a részét, tartalmas beszédében felelevenítette a botanikus kert történetét. A facsemetét az évfolyam egykori csoportvezető tanára, Fejes József ajánlotta fel.
„Mérlegelve azt, hogy a maroknyi csapatunk a társadalmi munkánk négy órája alatt mennyi feladatot tudott megoldani, a kert rendbetételében meddig jutott, közös elhatározással úgy döntöttünk, hogy a nyár folyamán még egyszer összejövünk ugyanitt, és a megkezdett munkát folytatjuk. Ígéretet kaptunk dékán úrtól, hogy a már hosszú ideje felhalmozódott nyesedéket – a munkánk során keletkezettekkel együtt – elszállíttatja” – mondta el Szabó Barna, aki felhívta szerkesztőségünk figyelmét a problémára.
