Bár hetekig porondon volt az átláthatósági törvényjavaslat, az arról való szavazást végül az országgyűlés az őszi időszakra helyezte át. A halasztás kapcsán sok teória felmerült, köztük az is, hogy a kormányzópárt belső vitái miatt volt erre szükség, ami bizonyos szempontból hihető is.
A tervezet ugyanis egyrészt sok elemében jogilag is értelmezhetetlen, másrészt szembemegy az uniós szabályokkal, emellett pedig esetleges kormányváltás esetén a NER-re is komoly veszélyt jelentene. A cél pedig nem ez, hanem a kritikus hangok elhallgattatása.
Ahogyan arról a G7 portál is beszámol ennek a jogszabálynak a célkeresztjében egyértelműen ott van a sajtónak az a része, amelyre nincs közvetlen ráhatása a kormánynak. Ezekről a kiadókról jó ideje azt állítja a fideszes közeg, hogy külföldi pénzből idegen érdekeket képviselnek. A narratíva alapján úgy tűnhet, hogy az érintett kiadók főleg – vagy akár teljes egészében – külföldi forrásból gazdálkodnak.
A portál megvizsgálta, hogy az előző két üzleti évben mennyi külföldi pénz érkezett a kormány által külföldi propagandával vádolt médiatermékekhez, illetve mennyi érkezett a kormányközeli médiához. Az eredmény annyiban meglepő (?) lett, hogy az utóbbi kör több külföldi támogatást kapott, emellett a listázással megbízott Szuverenitásvédelmi Hivatal büdzséje is többszöröse annak, amennyi külföldi támogatást a média kap.
A részletes adatokat ITT olvashatjátok.
