Kecskeméti sportsiker született Németországban, a világ egyik legismertebb versenypályáján, a nürburgringi 24 órás versenyen. Benkő Ádám, a Benex Motorsport csapattulajdonosa – Walter Csabán kívül – egyedüli magyarként ért el kategóriagyőzelmet a versenyen, nem is akármilyen autóval: egy Porsche Caymannal. A verseny népszerűségét kiválóan illusztrálja, hogy idén 280.000 néző volt a helyszínen, a versenyzők érkezésekor a pálya mentén már tízezrek kempingeztek.
Benkő Ádámmal a verseny után közel egy hónappal interjút is készíthettünk: ebből kiderül, hogy minek köszönhető a csökkenő tendencia az indulók körében, mi a Nürburgring különlegessége, pontosan mit is jelent és hogyan zajlik egy 24 órás verseny, mik voltak a futam legemlékezetesebb pillanatai, valamint milyen céljai maradtak Ádámnak a nagy mérföldkő után.
Mióta versenyzel aktívan?
1998-ban, 9 évesen kezdtem gokartozni, később rallysprint, rally, aztán ezt követte egy nagyobb szünet (főként anyagi okok miatt). 2016-tól saját gokart csapatom lett és gyermekeket, felnőtteket segítettem számos bajnoki címhez itthon és külföldön. 2023-ban jött egy barátomnak köszönhetően egy németországi lehetőség, ahol életemben először tudtam egyenlő körülmények között versenyezni és rögtön nyertünk is. Ennek lett a folytatása a Nordschleife.
Laikusként, még én is hallottam erről a Nürburgring nevű pályáról. Elmesélnéd versenyzői szemmel, hogy miért olyan különleges ez?
Alapból a Nürburgring napjainkban 2 részre bontható, az egyik a GP pálya, amin az F1-et is rendezték, vagy például amelyen Kiss Norbiék mennek a kamionokkal. A másik a Nordschleife rész, ami a világ leghosszabb és legnehezebb versenypályája, és talán Niki Lauda 1976-os balesete amiről leginkább ismerhetik az emberek. A 24 órás versenyt a kettőt egybe nyitva egy 25,3km-es körön rendezik. Igen, ez több mint ötször olyan hosszú, mint egy F1-es pálya.
A legnagyobb nehézsége talán a sok szintkülönbség és a bukkanók mögött beláthatatlan, nagyon gyors kanyarok. Még a mi lassabb kategóriájú autónkkal is 152km/h az átlagsebesség egy körön és 3 helyen megyünk 240km/h fölött. És hogy mennyire populáris versenyről beszélünk: idén 280.000 néző volt a helyszínen. Tízezrek kempingeztek a pálya mentén már kedd reggel, mikor mi kiérkeztünk. Elképesztő!
Hányan indultak ezen a versenyen?
Idén 143 autó állt rajthoz, a mi kategóriánkban pedig 5 teljesen egyforma Porsche Cayman volt, ami az elmúlt évekhez képest egész jó szám, de 10-15 éve még 200 feletti (igen, ennyi autó egyszerre a pályán) induló is volt ezen a versenyen. Elsősorban a költségeknek köszönhető a csökkenő létszám.
A 24 órás verseny azt jelenti, hogy konkrétan 24 óráig, folyamatosan mentek körbe-körbe?
Igen, 24 óra, a boxkiállásoktól eltekintve megállás nélkül. A versenyhét programja 3 időmérő edzésből áll (köztük egy éjszakai) és szombaton 16 órától vasárnap 16 óráig tart a verseny. A GT3-mas autókkal induló profiknál 3, a kisebb kategóriáknál 4 versenyző váltja egymást. Tehát az autónak ki kell bírni a 24 órát, de a versenyzőknek azért az igen sok lenne. Szimulátoron mondjuk már több 12 és 24 órás versenyt teljesítettünk ketten, de azután egy nap alvás jött.
Mivel az autónkban széria (65 literes) tanknak kell lennie, így az meghatározza azt is, hogy 6 körönként (~1 óra, ~150km) ki kell állni és általában ehhez pilótacsere is társul. Csak éjszaka mentünk „double stint”-et, hogy akik éppen nem mennek, többet tudjanak aludni egyhuzamban. Azt gondoltam, hogy egy nap 6 órát vezetni (versenytempóban) megterhelő lesz, de valószínűleg a megfelelő felkészülésemnek köszönhetően úgy érzem, mentem volna még 6-ot. A német csapattársaim ránézésre nem így érezték, ahogy kiszálltak 1-1 óra után az autóból…
Ez volt az 53. nürburgringi 24 órás, de soha nem volt még ilyen meleg. 33 fokot mutatott az autó amikor elrajtoltunk – ez azt jelenti, hogy bent legalább 60 fok van, valamint rajtunk tűzálló aláöltözet, overál és sisak. Így kell hiba nélkül teljesíteni. Ebből adódik, hogy innivalót viszünk magunkkal és iszunk minden körben. Az időmérőn harmadikak lettünk a kategóriánkban, de az első óra után mikor kiszálltam, már vezettük a kategóriánkat és a negyedik órától már a boxkiállásoknál sem vesztettük azt el. Végül abszolútban is az 51. helyen értünk be, úgyhogy a 117. helyről rajtoltunk.
Ez a győzelem nagy mérföldkő a pályafutásodban?
A teljesítmény és az eredmény szempontjából, illetve hogy a világ legnehezebb versenypályáján és versenyén bizonyítottam, igen, fontos mérföldkő. Főleg ebből az országból, gazdag szülői háttér nélkül, az egész eddigi életem munkájaként elérve ezt. De igazán jelentős csak akkor tud lenni, ha ezután kevesebb saját forrást kellene a versenyzésre fordítanom.
És ha már mérföldkőnél tartunk: a 3 óra, amit éjszaka vezettem, egyértelmű csúcspontja volt az elmúlt 28 évemnek. Ahogy tűzijátékoznak a nézők és beszállingózik az autóba a sült kolbász illata, miközben 200 felett mész és előznek a gyorsabb autók, előzöd a lassabbakat; korom sötétben… Lenyűgöző!
Kik segítettek hozzá ahhoz, hogy ezt elérd?
Apukám a pálya mellől, anyukám itthonról a szurkolással. A már fentebb említett barátom, PG. Nélküle nem nagyon lett volna lehetőségem újra nekivágni ezeknek a kihívásoknak.
A szintén kecskeméti Kolmer Rögzítéstechnika Kft., akikkel a kapcsolatunk már 9 évre nyúlik vissza. Az ő segítségük szintén megkérdőjelezhetetlen, és ha lenne még néhány ilyen cég, akkor könnyen lehetne lépkedni még feljebb. És végül a német Adrenalin Motorsport, az ő autójukkal mentünk, ők abszolút profik ezekben a kisebb kategóriákban. Tőlük is sok olyan segítséget kaptam pluszba, amiért mások fizetnek.
Mi a következő nagy cél, amit szeretnél, illetve szeretnétek elérni?
A pályákat tekintve Spa és Portimao még ami bakancslistás, illetve a Nordshcleife-ra is szívesen térnék vissza bármikor, csak gyorsabb autóval. De sajnos távolról szabad szemmel is jól látható összeg, amennyibe a 24 órás kerül, úgyhogy meglátjuk, hogy mi és milyen ütemben valósul meg ezekből.
