A vízveszteség Kecskeméten 15–16 százalék. A BÁCSVÍZ Zrt. által üzemeltetett ivóvízvezetékeken a teljes hálózati veszteség azonban 20 százalék, de vannak olyan települések, mint Martfű és Öcsöd, ahol ez meghaladja a 30 százalékot. Magyarország éves ivóvíztermelése körülbelül 640 millió köbméter, amelynek 25 százalékát teszi ki a vízveszteség. Viszonyításképpen: ennyi víz a Balaton közel 10 százalékát töltené meg. Az Állami Számvevőszék 2024-ben közölt jelentése szerint évente 17 milliárd forint értékű víz vész el csőtörések és láthatatlan szivárgások miatt. Hiába közismert a vízvédelmi irányelv, miszerint a víz nem szokásos kereskedelmi termék, hanem örökség, amelyet ennek megfelelően óvni, védeni és kezelni kell, a víziközmű-hálózat megújítása mégis nagyon lassan halad. Ehhez a jelenleginél nagyságrendekkel több forrás bevonására lenne szükség – állami, uniós, és egyre többek szerint céges és lakossági oldalról is.
A BÁCSVÍZ, amely három megyében, 58 településen szolgáltat, az utóbbi időben jelentősebb fejlesztéseket csak uniós kohéziós forrásból tudott megvalósítani. Ez azonban kevés a cég valós szükségleteihez, ezért mérlegelniük kellett, milyen további bevételeket érhetnek el a víz- és csatornadíjakon túl. Mára felépítettek egy 2 milliárd forintos árbevételt generáló üzletágat, amely másodlagos bevételt jelent. Megrendelés alapján fürdőknek, ipari üzemeknek és más vízműveknek vizsgálják a vízminőségét – mondta korábbi nagyinterjújában a KecsUP Híreknek Kurdi Viktor, a BÁCSVÍZ Víz- és Csatornaszolgáltató Zrt. elnök-vezérigazgatója.
Őt most az elmúlt három évben megvalósult uniós fejlesztésekről kérdeztük, amelyek Kecskeméten két ellátási körzetben, három szakaszban, a Kecskeméti I. számú vízműtelepen, valamint Ballószögön valósultak meg, a vízveszteség csökkentése és a víziközmű-szolgáltatás energiahatékonyságának növelése érdekében. A projekt összköltsége meghaladta az 1,8 milliárd forintot, ebből 1,285 milliárd forint volt az elnyert, vissza nem térítendő uniós támogatás.
A hálózati fejlesztésekkel kapcsolatban Kurdi Viktor így nyilatkozott:
– Az érintett két kecskeméti terület esetében – az 1-es mérési zóna: Ipoly utca – Betonkeverő utca, a 2-es mérési zóna: Mártírok útja – Szent István körút – az éjszakai fajlagos minimumfogyasztás mértéke (ebben a rejtetten elfolyó vízmennyiségeken felül az esetleges egyéb vízvételek is benne lehetnek) 0,48 m³/h/km értékről 0,31 m³/h/km-re csökkent. Az érintett vezetékszakaszok esetében ez éves szinten 19 ezer m³ csökkenést jelent. Százalékosan kifejezve 35 százalékos éjszakai minimumérték-csökkenésről beszélhetünk.
Hozzátette: fontos megemlíteni továbbá az ellátásbiztonság növekedését és a csőtörések elmaradásából adódó nem felmerült helyreállítási költségeket, mint megtakarítást is.
A karbantartás mellett a vezetékek ütemezett cseréje elengedhetetlen, hiszen a hálózati vízveszteség (szivárgás, csőtörés, illegális vízfelhasználás) miatt az ivóvíz ilyenkor a semmibe folyik el, és jelentős anyagi veszteséget is okoz a szolgáltatóknak. Egy gerincvezetéken kialakult 1 mm átmérőjű lyukon keresztül körülbelül 500 köbméter, míg egy 3 mm átmérőjűn akár 4200 köbméter víz távozhat a talajba évente. A csőtörések kialakulását számos tényező befolyásolja: a csőanyag minősége és kora mellett például a dinamikus terhelés – közeli vasútvonal, autóút, tehergépjármű-forgalom vagy más, földmunkával járó építkezés – is hozzájárulhat a töréshez. Ilyenkor az öreg csövek akár robbanásszerűen is eltörhetnek.
Új időszámítás kezdődött a víziközmű-ágazatban
A fogyasztók számára talán kevésbé érdekes dátum, de a szolgáltatók számára az Energiaügyi Miniszter 25/2023-as rendeletével új időszámítás kezdődött a víziközmű-ágazatban 2024. január 1-jétől – hívta fel a figyelmet Kurdi Viktor. A jogszabály a nem lakossági felhasználók országosan egységes víziközmű-szolgáltatási díjának megállapításáról szól. Ez hivatott biztosítani az indokolt költségek fedezetét, és lehetővé teszi, hogy megkezdődjenek a rekonstrukciók. „A lemaradás nagy, de legalább már érezhető a gödör aljáról történő elrugaszkodás” – tette hozzá a vezérigazgató, aki egyben a Magyar Víziközmű Szövetség (MaVíz) elnöke is.
Erre azért volt szükség, mert 2023-ra a helyzet tarthatatlanná vált, és azonnali forrásbevonásra volt szükség az ágazatban. Most rendelkezésre áll egy országos alap, amelybe három irányból érkezik pénz: a központi büdzséből 100–120 milliárd forint, a nem lakossági díjakból 150 milliárd forint, valamint a leginkább iparosodott szolgáltatási területtel rendelkező vízművektől (például Budapest és Szeged). A rendelet azt is előírta a szolgáltatóknak, hogy mennyit kell a közművek fenntartására, rekonstrukciójára és pótlására fordítaniuk: a BÁCSVÍZ esetében ez évente több, mint 4 milliárd forint, amelyhez 1,2 milliárd forint állami támogatást kapott a cég. A különbözetet saját forrásból kell kigazdálkodniuk, amelynek döntő részét az egységesített, inflációkövető nem lakossági befizetések teszik ki, mivel a cégek mintegy háromszor annyit fizetnek, mint 2024 előtt.
„Műszakilag megnövekedett a mozgásterünk, fenntartható stratégiát tudunk követni, hogy csökkenthessük a hálózati vízveszteséget” – foglalta össze a legfontosabb irányelvet Kurdi Viktor, aki az interjú során körbevezetett bennünket a fejlesztésen átesett I. számú Vízműtelepen. Három fontos eredményt emelt ki a megvalósult projektből:
- 8 százalékos (60 MWh/év) energiamegtakarítást értek el a magasnyomású rendszeren, ami közel 5 millió forint megtakarítást jelent évente.
- 127 MWh megújuló (napelemes) energiatermelést mértek az üzembe helyezés óta, amely közel 10 millió forintos megtakarítást eredményez.
- Jelentősen, több mint 50 százalékkal csökkentették a vegyszerfelhasználást, ennek következtében a vasklorid-megtakarítás 6 ezer liter évente.
