A szeretetről, az összetartozásról és a szülő – gyerek kapcsolatról szóló Szélcsengő című kisfilmet vetítették szombaton a Cifra-LMBTQ Közösség Kecskemét által szervezett egész délutános programon, amelynek fókuszában a transz emberek jogi helyzete állt. A Dr. Mangó Gabriella háziorvos, forgatókönyíró személyes történetén alapuló rövidfilm elnyerte a legjobb rövidfilmnek járó díjat az amszterdami ”New Cinema Film Festival”-on. Az alkotóval és a résztvevőkkel Bajáki Zsanett, a KecsUP Hírek főszerkesztője beszélgetett.
Dr. Mangó Gabriella háziorvos, forgatókönyvíró, természetgyógyász, hét gyermek édesanyja, aki első kisfilmjének témáját mélyen magából és a gyermekéhez fűződő viszonyából merítette, aki már felnőttként megvallotta, hogy fiútestbe született lány. A doktornő által megálmodott Szélcsengő című kisfilm ebből a családon belüli helyzetből indul ugyan ki, mégis számtalan másik, a magyar társadalom által tabusított témát is felölel.
– Az volt a célja a filmnek, hogy a a főszereplőn keresztül a társadalomnak egy olyan részét szólítsuk meg, aki elsősorban nem transznemű problémákkal foglalkozik, nem érintett benne – mesélt a részletekről Dr. Mangó Gabriella. – Minden családban előfordul olyan gond, hogy nem beszélnek a rokonok egymással, vitáznak, más elképzelések vannak a jövőről, és gyakran látjuk, hogy családok esnek szét apró, ki nem beszélt problémák miatt. Ezzel sokkal jobban tudnak azonosulni azok az emberek is, ahol a másság, a transzság nem jelenik meg a családban. Hogyan működik a családon belüli tolerancia, hogy tud egy szülő odaállni a gyereke mellé, hogyan fogadjunk el váratlan dolgokat az életben? Erre a legtöbb ember már tud rezonálni és jelen esetben csak egy tényező, hogy itt éppen egy transz gyermekről van szó.
A film alapkérdése elsősorban az, hogy megvan-e valakinek a joga ahhoz, hogy szabadon eldönthesse, hogyan éljen, milyen munkát végezzen, kit vegyen feleségül, vagy kihez menjen hozzá, ezért a történet társadalmi jelentőséggel is bír. Változott-e valamit a család szerepe a XXI. században? Nyíltan kibeszéljük-e a konfliktusokat, vagy szőnyeg alá söpörjük azokat?
Gabriella emberként, nőként, anyaként nem csupán személyes érintettsége miatt szeretné, ha elfogadóak lennénk egymással. Vallja, hogy attól félünk, amit nem ismerünk, nem értünk. A Szélcsengő című kisfilm egyik kiemelt célja, hogy minden családban oldódjon a gyakran generációkig visszafejthető traumák sora, az ezekből fakadó frusztráltság, feszültség és fojtogató némaság, kezdjünk el beszélni a körükben fellelhető másságról.
És ne csak arról, hanem más, a társadalmunk által tabusított témáról is. Ilyen például a terápiába járás, a patriarchizmus, a nők elnyomása, az abortusz kérdése, vagy éppen az, hogy keresztény társadalmunk mennyire befogadóan áll a kirekesztettekhez?
Mindezek célja pedig nem más, mint felismerni: bár sok mindenben különbözünk, emberségünkben mégis azonosak vagyunk egymással. Erre utal a kisfilm címválasztása is.
„- A szélcsengőn minden egyes hangot más hosszúságú harangnyelv képvisel, és valahol mi emberek is ilyenek vagyunk” – fogalmaz Dr. Mangó Gabriella. – „Nincs két egyforma ember, mégis az összhangzattanunk adja azt az emberi kultúrát, létezést, aminek van értelme. Emellett a lakás bejáratánál elhelyezett szélcsengő a hazaérkezést jelenti. A megérkezést. Otthon vagyok, ahol örömmel várnak, letehetem a külvilág terheit, megnyugodhatok.”
Dr. Mangó Gabriella támogató közéleti tevékenysége elismeréseként nemrégen megkapta a Leginspirálóbb hétköznapi hős díját. A Szélcsengő című kisfilm közösségi finanszírozásból született, három napig forgatták és jelenleg nemzetközi filmszemléken, valamint országjáró bemutatókon látható.
A Cifra-LMBTQ Közösség Kecskemét által szervezett délután tovább folytatódott egy beszélgetéssel a transz pereskedésekről, és a transz embereket érintő mindennapi jogi nehézségekről, amelyben a Háttér Társaság tagjai is részt vettek, hogy hasznos, gyakorlati információkat osszanak meg az érdeklődőkkel.
