Ulrich Gábor, Balázs Béla-díjas kecskeméti alkotó érdekes interjút adott, amelyben az álomszerű filmkészítésről és az animáció világáról is mesélt. A rendező szinte hazajár Annecybe, a rangos nemzetközi animációs fesztiválra, ahol idén Capriccio című független rövidfilmjét válogatták be a versenyprogramba – a filmet ősszel Magyarországon is láthatja majd a közönség. Szóba került az is, hogyan talált rá a Dűne témájára a pandémia közepén. Emellett az AI elterjedéséről is beszélt – de egészen más nézőpontból, mint ahogy azt elsőre bárki gondolhatná.
Az interjú teljes terjedelmében a hvg.hu/360 oldalán olvasható, mi néhány figyelemre méltó részletet szemlézünk belőle.
Ulrich Gábor elmondta, hogy a 2000-es években, amikor már egyetemen tanított és képzőművészként dolgozott, a Kecskemétfilm Kft.-nél kapott felkérést szerzői animációs filmek készítésére. Elsőre elutasította a lehetőséget, mivel addig csak statikus képekkel foglalkozott, és elképzelni sem tudta, hogy „megmozdítson egy képkockát”. Néhány hónappal később azonban mégis visszatért az ajánlathoz, mert akkor született a kislánya, és róla szeretett volna filmet készíteni. Így született meg az Idegen test című műve, amely – mint fogalmazott – „nem habos-babos cukiság”, hanem sok ambivalenciát hordozó alkotás. „Ma is úgy tartom, hogy ez a legjobb filmem, az azóta létrehozottakat a pozitív visszajelzések ellenére mélyrepülésként élem meg” – fűzte hozzá.
Ulrich Gábor arról is beszélt, hogy bár minden filmje kapott kisebb-nagyobb elismerést, olyan revelatív élményt, mint első munkája, legfeljebb a Dűne jelentett számára. A rövidfilm a pandémia idején született, amikor – saját szavaival – elmélyült és kiüresedett állapotban volt, és szinte tudattalan, ösztönös munkával hozta létre. A témára egy különös álom vezette rá: egy reggel nyomasztó, halállal és gyilkossággal kapcsolatos érzésekkel ébredt, és felidézett egy tengerparti tájat, ahol a magas dűnefű rémisztő titkokat rejtett. Ezt a képet próbálta filmre vinni.
Azt is elárulta, miről szól legújabb filmje, a Capriccio. A rövidfilmben a rendező a saját alkotói útján átélt hullámvölgyekre, kudarcokra és váratlan fordulatokra reflektál, így a mű részben önmaga megszületéséről is mesél.
Az AI elterjedésével kapcsolatban Ulrich Gábor egyértelműen állást foglalt: „AI-párti vagyok, ellentétben a tanítványaimmal és a lányommal„. „Az AI el fog szabadulni” – magyarázta –, és most még szerinte fel lehet ugrani erre a vonatra, de „egy-két év múlva olyan gyorsan fog robogni, hogy hiába kapaszkodnak utána, lemaradnak”.
Ulrich Gábor 1990-ben a Kecskeméti Főiskolán szerzett vizuális nevelői diplomát, majd az Iparművészeti Egyetemen tipográfiát tanult. Később az ELTE Médiakutatási Intézetében és a Metropolitan Egyetemen is tovább képezte magát. 1994 óta saját maga is felsőoktatási intézményekben tanít, és 2011-ben Balázs Béla-díjat kapott.
