Magyar szemszögből kritikus statisztika látott napvilágot a minap: kiderült, hogy noha az EU-ban egyre fontosabb az idegennyelvek ismerete, a magyar diákoknak mégis csak az elenyésző része tanul kettő vagy több idegen nyelvet az iskolában. Amivel egyrészt újra uniós sereghajtók lettünk, másrészt a hazai nyelvoktatás is kapott egy jókora pofont.
A magyar alsósok 1,8 százaléka, a 11–15 éves korcsoportnak pedig a mindössze 6,1 százaléka tanult legalább kettő idegen nyelvet 2023-ban, ami jelentősen elmarad az uniós átlagtól, ami 6,4 százalék az alsósoknál és mintegy 60 százalék a 11–15 éveseknél – jelentette az Eurostat.
A magyar diákok idegennyelv tanulási helyzete igazán a 15-19 éves korosztályt vizsgálva kritikus: az itthoni középiskolásoknak ugyanis csak a 6,9 százaléka tanul 2 vagy több idegen nyelvet. Szemben mondjuk a finnekkel, ahol ez az arány 97 százalékot tesz ki, de még Románia (90,6 százalék) is komoly köröket ver ránk ezen a téren. (A vizsgált 25 ország átlaga egyébként 59,3 százalékvolt.) S a helyzet a visegrádi országokat tekintve sem jobb, mert amíg a legjobban teljesítő országnak Csehország mutatkozott a maga 87,6 százalékával, majd a lengyel középiskolások következtek 75,3 százalékkal, addig
Magyarország a már említett 6,9 százalékkal csak azért futhatott be a harmadik helyre, mert a szlovákok nem szolgáltattak adatot.
Ezek állhatnak a kritikus idegennyelv-statisztikák mögött
„Az alacsony nyelvtudási eredmények mögött több tényező is állhat. Egyrészt az, hogy egy átlagos angol csoportban haladás szempontjából háromféle diák lelhető fel: akinek az órán diktált tempó tökéletes, aki a tempó miatt unatkozik az órán, illetve akinek az iram túl gyors, és több ismétlésre lenne szüksége egy-egy anyagnál. A csoportok létszáma és a pedagógushiány miatt azonban gyakran lehetetlen jól beállítani az órák menetét, pedig addig nem lenne szabad továbblépni egy anyagról, amíg nem mindenki sajátította el azt megfelelően” – Közölte a KecsUP Hírek kérdésére Sutus Nikolett. A kecskeméti magán angoltanár szerint utóbbi különösen az alapoknál fontos, hiszen az angol nyelv rengeteg ismétlődő mintát tartalmaz, amelyeket a diákok könnyen felismerhetnének, ha elegendő időt kapnának rá.
Emellett az iskolai oktatás minőségével is akadnak problémák, hiszen az gyakran a passzív készségekre – az olvasásra és a hallott szöveg értésére – helyezi a hangsúlyt, míg az írás és a beszéd kevésbé kapnak szerepet. Ennek következtében sok diák úgy érzi, hogy mindent ért, de nem tudja magát kifejezni. A fenti eredményekben továbbá a motiváció és a gyakorlati nyelvhasználat hiánya is közrejátszik: sokan nem látják a nyelvhasználat közvetlen értelmét, és az iskolai környezet nem biztosít elég lehetőséget a beszédre, hallásértésre vagy interaktív feladatokra. Az eltérő tempójú diákok miatt a gyorsabbak érdeklődése csökkenhet, míg a lassabbak folyamatos kudarcélményt élhetnek át. „Különösen, ha heti egy különórán próbálják pótolni a lemaradásukat” – jegyezte meg Sutus Nikolett.
És itt jön be a nyelvtanulás szempontjából az egyik legfontosabb tényező, a türelem. Amit sokszor nagyon nehéz kivitelezni, hiszen egy eleve szorongó és önbizalomhiányos gyerek, ha megalázást vagy szidást kap a tévedésekor, az sokáig visszafordíthatatlan „sebeket” és rossz élményeket okoz a nyelvtanulással kapcsolatban.
Ez pedig csak még több gátlást és elzárkózást eredményez.
Az iskolai nyelvoktatás legnagyobb problémája tehát a csoportok méretében és a tanulói szórásban keresendő. Hiszen kivel ne fordult volna elő, hogy egy rosszabb napon a társai mögé bújva próbálta meghúzni magát csak azért, hogy a tanár ne szólítsa fel. Márpedig a beszéd nagyon is fontos lenne, ám még a 12–15 fős csoportokban sem kapnak a diákok elegendő lehetőséget rá. Arról nem is beszélve, hogy a személyiségek és a nyelvtanulási képességek is széles skálán mozognak, ezért Sutus Nikolett szerint még kisebb csoportokra lenne szükség, amit azonban a pedagógushiány sokszor meghiúsít. „Márpedig ahhoz, hogy valaki magabiztos legyen, rengeteget kellene gyakorolnia az aktív nyelvhasználatot, hallania a saját hangját, és megtapasztalnia, hogy hibákkal is ki tudja fejezni magát úgy, hogy a beszélgetőpartner megértse” – fűzte hozzá a nyelvtanár.
A nyelvtanulást nem lehet elég korán elkezdeni
Érdekes, hogy Magyarország esetében a nyelvtanulás olyan, mint az egészséges életmód követése. Sokan csak álmodoznak róla, de valahogy mégsem tesznek érte. Pedig a nyelvtanulás sikerének a kulcsa, hogy az ne csupán egy adott nap bizonyos órájában jelenjen meg, hanem a mindennapok része legyen. „A filmek, könyvek, sorozatok, zenék, a podcastek óriási segítséget adhatnak. Így a nyelvtanulás nem kényszerként, hanem természetes találkozásként jelenik meg, és bárki megtapasztalhatja, hogy a nyelv valóban egy kapu a világ felé, nem csak egy tantárgy.” Ráadásul a nyelvtanulást soha nincs túl korán elkezdeni, persze amíg az nem kényszer a gyerekre, hanem a kíváncsiságát szolgálja. A kritikus periódust ezen a téren egyébként a születéstől számított körülbelül 6–7 éves időszak jelenti, amikor az agy különösen fogékony az anyanyelvi szintű nyelvtanulásra, mind a kiejtés, mind a nyelvtan elsajátítása szempontjából. Azonban ebben a korban különösen fontos a játékosság:
az idegen nyelvű mondókák, énekek, mesék segítik, hogy a gyerek természetes módon találkozzon egy, a sajátjától eltérő nyelvvel.
Ugyanakkor Sutus Nikolett szerint ez nem jelenti azt, hogy hatéves kor után ne lehetne jól megtanulni egy nyelvet, hiszen a felnőttek is ugyanúgy elérhetnek magas szintet. „Ekkor főként a szókincs és a kommunikációs készségek fejleszthetők jól, bár a kiejtés és intonáció ilyenkor általában nehezebben lesz anyanyelvi szintű” – jegyezte meg. Ami fontos, hogy ekkor is meglegyen a kellő türelem, hiszen a túlzott nyomás vagy a hibákért járó szidás sokaknál szorongást okoz, ami évekre elveheti a kedvet a nyelvtanulástól. Azaz a pozitív élmények, a fokozatos bátorítás és az önbizalom építése sokkal többet érnek hosszú távon, mint a hibátlan teljesítmény hajszolása.
