Ez már a második (de az első teljes) évem volt a KecsUP Hírek újságírójaként, ennek minden előnyével és hátrányával. Idén már egy kicsit belekóstolhattam abba, hogy milyen az, amikor a kampányidőszakra készül a hatalom és pribékjei. Megtapasztalhattam, milyen az, amikor kedélyesen köszönnek, vagy sok sikert kívánnak számomra vadidegenek az utcán – ez tényleg nagyon jól esik. Megízlelhettem, hogy milyen nagy hatalma van egy újságírónak, és ez a hatalom mégsem ér semmit. Az alábbiakban bemutatom, mely cikkeimre vagyok a legbüszkébb, s kicsit mesélek arról is, hogy telt az év.
Azt már megszoktam, szépen fokozatosan szoktattak rá az aktív kampány előtt a kormánypárt prominens alakjai, hogy minden médiamunkás ellenség, aki nem valamelyik propagandasajtóban találta meg a helyét. Azt azonban nem gondoltam volna, hogy egyszer odáig eljutunk, hogy ennyire radikálisan különböző alternatív valóságok nyílnak meg, s mintha nem is egy azon bolygóról tudósítana például az RTL és a TV2 híradója.
Az igazságon túli világban, 2025-ben már nem számítanak a tények – ez annak jön jól, aki folyamatosan hazudik. Át lehet gondolni, miért Németh Balázs „híradósból” lett narancspolitikus mondta azt, hogy nincsenek tények. Mondjuk az jó lenne, ha a TV2-n sem lennének Tények. Nem fogom sokkal tovább húzni ezt a bevezetőt, de még megindokolnám, miért írtam azt, hogy nagy hatalma van az újságírónak, de ez mit sem ér.
A kormány felépített egy álruhába bújt, lekenyerezett kegyencekből álló csordát, akiket újságíróknak neveztek el. A párt szimpatizánsai utoljára a Szemfényvesztőkben láthattak ekkora átverést. Olyan megmondókat raktak az újságírói álarc mögé, akik percről percre visszaélnek ezzel a hatalommal, s ezzel szélsőségesnek állítják be azokat a szakmabelieket, akiknek fontos az objektivitásra való törekvés. Ezzel az újságírók és a média hatalmát lesilányították a saját aljas, mocskos és korrupt szintjükre. Nem biztos, hogy én továbbra is részt akarok venni abban a médiakörnyezetben, ahol az igazság apró szeletében sincs egyetértés újságíró és „újságíró” között.
Uniós támogatásból létrehozták a kecskeméti fogászati központot, de pácienst sosem fogadott
Ez volt az első cikkem valaha, amit kinyomtattak és az újságárusoknál is kapható volt. Köszönöm ebben a Magyar Hang és a KecsUP Hírek döntéshozóinak segítségét. De miről is szólt? Havi ötmillió forintért kínáltak kiadásra Kecskeméten a Sheraton Hotel mögötti, az Orbán Viktor miniszterelnök fogászához is köthető 1107 négyzetméteres épületben irodahelyiséget. Pedig az ingatlanban egy modern fogászati kutató-fejlesztő és allergiaközpontnak kellene működnie, amelyre csaknem másfél milliárd forint uniós kohéziós támogatást költöttek. A beruházásról még 2021-ben Hadházy Ákos független képviselő rántotta le a leplet, felvetve a korrupció gyanúját.
„Mit gondoltál, hogy beengedünk?” – Kecskeméten tartott országjáró fórumot Kocsis Máté
Talán erre a cikkemre vagyok legbüszkébb, hiszen (remélem) példát mutattam abból, hogyan kell beszámolni egy olyan eseményről, amely mondandóját maximálisan elutasítja az újságíró, de mégis korrekten beszámol arról. Szerintem ha egy tőlem merőben mást gondoló, az eseményen önszántából részt vevő személy elolvassa a cikket, nem tud belekötni. Hiszen ez egy nagyon egyszerű műfaj: oda kell menni, beszélgetni kell az emberekkel, körbe kell nézni, meg kell hallgatni, ki kell emelni az esemény legfontosabb részeit, az egyértelmű ellentmondásokra fel kell hívni az olvasó figyelmét, majd mindezt leírni. Nem lenne nehéz, mégsem sikerül mindenkinek – ha van gyomruk hozzá, olvassanak el egy ellenzéki eseményről szóló cikket egy fideszes propagandista tollából.
Jó ez a kecskeméti csúszdapark, csak minden 10 euró, meg nincs csúszda (vélemény)
Nagyon örülök, hogy több cikket is választhatok, és nem kell csupán egyetlent kiemelnem. A csúszdaparkos írásomra rengeteg kattintás és pozitív visszajelzés jött. Azt szerettem volna, hogy ezt a cikket az is elolvassa, aki egyébként nem kíván komoly dolgokról olvasni. Azt akartam, hogy még ő is lássa, hogy valami nagyon nem oké a városban. Szerintem ez sikerült. Igyekeztem humorosan, de ugyanakkor óvatosan megfogalmazni a lényeget, belecsempésztem egy kis ön- és társadalomkritikát is. Most a cikkemet újraolvasva apró büszkeség fogott el, kicsit kiduzzadt a mellkasom is. Lehet mégis van valami értelme annak, amit csinálok.
Negyedik és egyben utolsó választottam a vonulós tüntetés. Dühítő, hogy azóta sem tudjuk, hogy „hol a pénz”. Vagyis tudjuk, de értik. Azóta sem hallgattak ki senkit, s azóta sem vállalt érte felelősséget senki. Azóta sem vállaltattak felelősséget senkivel a rendvédelmi szervek. S maga a tüntetés is dühítő volt: teljes közöny Kecskeméten, pár száz dühös ember, meg néhány propagandista, akik már nem hallgathattak tovább az ügyről.
Köszönöm, hogy velem együtt emlékezett vissza az év legjobb, legérdekesebb, legfontosabb Balla-cikkeire. Csak hogy valami olvashatót is hagyjak magam után, ezzel a gyönyörű verssel kívánok kellemes ünnepeket és boldog új évet mindenkinek!
Ady Endre: Történelmi lecke fiúknak
Derék, lelkes, úri szittyák,
Jóttevői szegény népnek:
Iskolában így tanitják.
Munkás embert ág is húzta,
Egy-két ezer úr kötötte
Millió jobbágyát gúzsba.
Van termése, kincse, vadja,
De amit a bús nép szerzett,
Víg uraság zsebre rakja.
Élt föl minden földi jókat.
Megláncolták, butitották
A dolgozó milliókat.
Sápadtak a gyermek-orcák,
Ha összeszakad Ég és Föld,
Mégis más lesz Magyarország.
Hol bilincset urak vernek:
Háborura készüljön föl
Minden sápadt munkás-gyermek.
Pirosító levegője
És ha lefogja az úr-had,
Munkával elvesszük tőle.
Háborura, egészségre:
Ti lesztek majd e rab ország
Megváltott és boldog népe.
