Saját válogatás saját termésből. Visszatekintés, újraolvasás, finom ízlelgetés, hogy nem romlott-e meg, nem járt-e le esetleg a szavatossága. Ki van zárva, de ez nem az én érdemem, illetve a négyből egy esetében hozzátehető, hogy sajnos.
2025 legjobb cikkei, vagy inkább témái, amelyek a KecsUP Hírek oldalán tőlem megjelentek.
No de előtte néhány szó erről a szép szakmáról, amivel jó foglalatoskodni, még akkor is, ha a világ körülötte – amit bemutatni és rá reflektálni hivatott – kifordult a sarkaiból. Annál jobb, mondtam volna még tán egy évvel ezelőtt is, mert valamilyen belső tartással jár együtt, ha megmaradsz annak, aki vagy, amit tanultál, és amit a szakmai etika és az újságírói ismeretek megkövetelnek. De hogy ma mit mondanék, egyre kevésbé világos számomra. Persze egyáltalán nem magammal kapcsolatban merültek fel különféle kérdőjelek, hanem ez a minket körülvevő őrület lett elviselhetetlenül ostoba, elviselhetetlenül gonosz és haragos, elviselhetetlenül hazug és a valóságtól, a tényektől, a tényszerűségtől mélyen elzárkózó és attól zsigerien irtózó.
- Nincs mit azon magyarázni, amikor egy olyan törvénytervezetet raknak le eléd, hogy bármikor kipécézve lakatot tehetnek az újságra, ahol dolgozol – ha ilyen jogi (jogi?) szabályozás életbe lép, akkor az diktatúra.
- Nincs mit azon magyarázni, ha valahol nonstop egy párt narratívája ömlik rád, ha nem jelenítenek meg más álláspontot vagy azt csak átértelmezve-kiöklendezve mutatják meg, ha a postaládádban landol a benne szereplőt meg sem kérdező kiadvány, hogy ez propaganda. Abból is valami egészen ócska.
- Nincs mit azon magyarázni, amikor a miniszterelnök százezreket poloskának nevez. Akkor annak a miniszterelnöknek szemetes van a szíve helyén. (A metafora futballeredetű, és annál sokkal enyhébb, mint amit valójában le kellene írnom).
Nem farolok ki ezen témák elől, sőt mi több, épp az egyik beválogatottam is mutatja fokozott érdeklődésemet, csakhogy nem ezért kezdtem el követni a közéletet már egész korán, nem azt a disznóröfögést és mindenféle lucsokban dagonyászást képzeltem el magamnak, amit ez napjainkban jelent, és amihez képest mondjuk az angol királyi család illemhelyi szokásairól írni is felemelőbb tevékenység lenne.
Azt veszem észre, hogy körbe-körbe járok, és hiába próbálok egy-egy konkrétumra és mindig más megközelítéseket keresve reflektálni, valójában mindig az történik, hogy emberi mivoltukból is folyton kivetkőző, az agyuktól meg felesleges alkatrészként már rég megvált politikai szereplőkről, különféle botrányos ügyeikről és megszólalásaikról kellene valami használhatót magamból kicsiholnom. De nem tudok újat mondani, az meg egyre kevésbé, vagy talán egyáltalán nem izgat, hogy mindig más színekkel fessem le azt, hogy mennyire hülyék, mennyire romlottak.
No ezért (is) jó ebből kilépni és olyan témákra találni, ami más, ami ezzel nem érintkezik, ami érték, ami emberi, amihez így vagy úgy, de kapcsolódom. Hármat mutatok ezekből, aztán magamat nem meghazudtolva, adok még egy közéletit is, mert… Mert.
A hajtányozás sikeres rendszeresítése után a vonatok is újra megjelenhetnek a Kecskeméti Kisvasúton
Van valamekkora civil közösségi tevékenység mögöttem, így pontosan tudom, hogy micsoda roppant méretű munka és rengeteg idő (szabadidőből elrabolva, egészséget is próbára téve, családi áldozathozatalokkal tarkítva), amíg a Kecskeméti Kisvasút újra lábra állt, megtette első lépéseit, elkezdett szaladni, és ha minden igaz, a közeljövőben…
A Kecskeméti Kisvasútért Közösség egészen biztosan csodát vitt véghez néhány év alatt. Jómagam sosem értettem, hogy nagy vasúti vállalatunk – miután mind a kisvasút eredeti rendeltetése, a különféle termények szállítása, mind a közforgalmi személyszállítás más útra váltott – miért nem ismerte fel és kezdte el tudatosan abba az irányba formálni ezt a két vasútvonalat, hogy valamilyen szabadidős-turisztikai funkciót kaphasson, ami talán sosem lesz rentábilis, de nem egetverően nagy összegből mégis fenntartható, és örömet okoz, örömet ad. Szerencsére jöttek a civilek, lelkes vasútbarátok, és megcsinálták!
A hajtányozás sikeres rendszeresítése után a vonatok is újra megjelenhetnek a Kecskeméti Kisvasúton
All-in: Boronkay Péter és Nagy András egyedi kihívása egyszerre szól a példamutatásról, a jótékonyságról és az unikális sportteljesítményről
Andrást nem ismerem személyesen, Petit viszont igen: amikor a helyi kerékpárosklubbal fővédnököt kerestünk a SZÉP Kihívás kerékpáros teljesítménytúrának, fel sem merülhetett másnak a neve. Megtiszteltetés, hogy minden alkalommal igent mondott, és vele együtt olyan szabadidős sporteseményt hoztunk létre, amellyel sokáig emlékezetes élményt tudtunk biztosítani sokak számára.
Ebben az évben először egy ugyanilyen szellemiségben megvalósított bringázáson találkoztam Petivel, a BringAuti jótékonysági kerékpáros teljesítménytúráról is írtam beszámolót, és bizony az az írás is megérdemelné, hogy bekerüljön ebbe a válogatásba.
Hogy mégis miért döntöttem a Jó Para mellett? Aki már csak egyszer is megpróbálta a határait olyan kihívással keresgélni, ami extrém nagyságú kitartást követel meg, pontosan tudja, nem kell magyaráznom. Ugyanis már az hatalmas feladat, ha csak saját magát kell célba juttatnia az embernek, és habár kettejükért mind a ketten dolgoznak, szinte elképzelhetetlen energiatartalékokat kell mozgósítani a siker érdekében.
A siker természetesen nem maradt el, teljesítették együtt a maratoni távot, amiről szerettem volna utólag is írni, végül én magam nem értem oda ehhez a feladathoz.
Nemcsak a csillagokat leste, hanem vizet is szimatolt az idei Hullócsillagok Éjszakája
Első és egyben utolsó úszótanfolyami foglalkozásomra (van az a víziszony, amivel nem érdemes hadakozni) egy csillagászati könyvvel a kezemben érkeztem még gyerekként. Marha büszke voltam arra is, hogy oda-vissza soroltam a kilenc bolygó nevét – igen, kilenc, én személyes sértésként éltem meg a Plutó visszaminősítését. Ég és Föld, lapozgattam a karácsonyra kapott kérdések könyvét, és pörgettem a Kozmosz 2000 társasjáték bináris rulettjét.
Engem meg lehet venni a Hullócsillagok Éjszakájával. Meg lehet venni a piknikkultúrával is, ami oly fájón hiányzik egyébként Kecskemétből (könyörgöm, csináljunk Margit-szigetet a Szabadidőközpontból!). Meg lehet venni, még akkor is, ha nekem úgy még sohasem sikerült hullócsillagot látnom, hogy szándékosan meresztem a szemem az égre.
Ezúttal sem. Mégis jó volt, megérte oda elmennem.
Nemcsak a csillagokat leste, hanem vizet is szimatolt az idei Hullócsillagok Éjszakája
Egy jó szavazó mindent megbocsát
A Nyugatiban néhányszor azóta is megfordultam, és minden egyes alkalommal félhangosan gyújtogatásra buzdítottam. Olyan nincs, hogy minden nap összeomlik az egész szakramentum, és te nem lázadsz. Olyan nincs, és mégis van.
Kellenek a publicisztikai műfajok. Elemző hírháttérnek, még akkor is, ha a tényekre a politikai szekértábor-logika (logika?) épp fittyet hány, elmegy mellette, figyelmen kívül hagyja, nevet rajta. De kell azért is, hogy te nevethesd ki az oktondiságot, vagy háborodj fel a galádságon. Szinezi a világot, elgondolkodtat, ráébreszt, összefüggéseket tár fel, keretbe helyez. Gondolkodik.
Szeretnék a szépirodalmihoz közelíteni igyekvő, olykor oda is érő műfajcsoportként gondolni a publicisztikára. Sokszor nem akarom megkönnyíteni az olvasói értelmezést. Ásson, csákányozzon, izzadjon-dolgozzon meg érte! Értelmünket is edzésben kell tartani, nosza hát, uccu neki!
Akkor talán megromlik, lejár az alábbi jegyzetem szavatossága is. Már alig várom.
