Akasztó határában végzett régészeti feltárások során három kiemelkedően jó állapotú honfoglaláskori temetkezés került napvilágra. A 920-930-as években elhunyt férfiakat fegyvereikkel, lószerszámokkal és lovuk egyes részeivel helyezték a sírba. A Katona József Múzeum szakemberei rengeteg, a korabeli hadjáratok alkalmával szerzett észak-itáliai pénzt is találtak – ezek túlnyomó része Berengár itáliai király érméje volt, amely arról tanúskodhat, hogy kalandozó magyarokról lehetett szó.
A korábban ismeretlen, új lelőhelyet Szabó Zsolt és Dömötör József régész asszisztensek, a Kecskeméti Katona József Múzeum közösségi régészeti programjának önkéntesei fedezték fel.
A mezőgazdasági munkálatok és a talajerózió miatt régészeti szempontból veszélyeztetett helyszínen rövid időn belül mentő feltárást, majd nagyobb felületű tervásatást szervezett a Kecskeméti Katona József Múzeum. Az ásatás szakmai vezetője Wilhelm Gábor osztályvezető régész volt, munkáját a múzeum munkatársai, a múzeumi önkéntesek és az akasztói önkormányzat segítették. A kutatáshoz csatlakozott Füredi Ágnes, a Magyar Nemzeti Múzeum Nemzeti Régészeti Intézetének honfoglaláskoros régésze is – olvasható a muemlekem.hu múzeumi portálon.
A nagy felületen végzett feltárások során három lovas harcos sírjából álló, honfoglaláskori temetkezési csoport került elő. A 920-930-as években elhunyt férfiakat gondosan elrendezett fegyverzetükkel ellátva helyezték a sírokba. Mindhármuk esetében a sírokba tették díszes lószerszámukat és az összehajtott lóbőrt is, a koponyát és lábszárcsontokat benne hagyva.
A harcosok viseletének, lószerszámzatának díszítményei között összesen 81 darab, a korabeli hadjáratok alkalmával szerzett észak-itáliai pénz került elő – ezek túlnyomó része Berengár (888-924) érméje volt. A pénzek 926-os záródátuma fontos történeti támpontot nyújt. Minden sírban volt agancs merevítőlemezekkel ellátott íj, valamint nyíltegezben elhelyezett jelentős mennyiségű nyílhegy (hét, kilenc és tizenkét darab).
Berengár itáliai király volt, 915-ben szent római császárrá is koronázták Rómában, ő volt az utolsó császár, aki ezt a címet viselte. Uralkodását a trónkövetelők mellett a kalandozó magyarok betörései is megzavarták. A 899. szeptember 24-én vívott a Brenta folyó menti csata során túlerőben lévő seregei súlyos vereséget szenvedtek a magyaroktól.
A leletek gazdagsága több szempontból a Felső-Tisza-vidéki elit temetők rangjához mérhető.
Mint a muemlekem.hu cikkéből kiderül, az 1. sírban egy különösen magas rangú, mai szemmel nézve igen ifjú (17-18 éves) harcos nyugodott, akinek övén aranyozott ezüst csüngős veretek sorakoztak, a jobb oldalán pedig ezüst lemezzel díszített tarsoly függött. Bal kezén kék üvegköves aranygyűrűt, varkocsában két arany karikaékszert viselt, végtagjain díszes ezüst kar- és lábperec volt. Néhány kis arany lemez is előkerült a test különböző pontjain, ezek a ruházat vagy a halotti lepel tartozékai lehettek. Lószerszámzata kiemelkedően gazdag volt: a szíjakat mintegy 80 aranyozott ezüstveret és több átlyukasztott pénzérme díszítette. Íja egyedi típusú volt.
A 2. sír harcosa szintén magas rangú fegyveres volt, aki az előzőnél is fiatalabb korban, 15-16 évesen hunyt el. Nyíltegezében 7 nyílhegy került elő, íjának merev szarvait és markolatát szintén különleges, díszített agancslemezekkel borították. A lószerszámzatot e sír esetében teljes egészében a zsákmányolt pénzekkel díszítették. Kar- és lábperec, egyéb nemesfém rátétek is ékítették viseletét. A 3. sírban nyugvó 30-35 éves férfi különlegessége a jellegzetes 10. századi szablya, és itt is előkerültek többek közt az íjászfelszerelés maradványai, a pénzekkel gazdagon díszített lószerszám és öv, illetve egy ezüst karperec.
A múzeum a lehető legmodernebb és legrészletesebb, széleskörű kutatással tervezi vizsgálni a kiemelkedő leletegyüttest. Ennek részeként a közeljövőben különböző természettudományos anyagvizsgálatok várhatóak, és megkezdődtek a bioarcheológiai elemzések.
Az ELTE HTK Archeogenomikai Kutatóintézet munkatársai mintát vettek a sírokból származó emberi- és lómaradványokból, a teljes örökítőanyag-állományban (genomban) rejlő információ leolvasásának és elemzésének céljából.
A mélyreható vizsgálatok ezután következnek, de néhány előzetes adat már kiemelhető. Kiderült többek között, hogy mindhárom sír egy apai leszármazási vonalba sorolható, bár a tarsolylemezes férfi anyai leszármazási vonala eltér a másik két férfi anyai vonalától és nem áll közeli rokonságban velük. Utóbbi két egyén között azonban elsőfokú rokonság áll fenn, a genetikai adatok alapján apa-fia kapcsolat valószínűsíthető (esetleg lehetnek testvérek). A még folyamatban lévő vizsgálat eddigi eredményei alapján már az is megállapítható volt, hogy mindhárom férfi genetikai állományának összetétele hasonló a Volga-Urál régió középkori, magyarokhoz kötött populációinak tagjaihoz.
Az embertani vizsgálatok már most is szolgáltak néhány érdekes adattal: az izotópos elemzések például állati fehérjében gazdag étrendre utalnak. A fog- és fogkőanalízis további információkat szolgáltathat majd betegségekről és étkezési szokásokról.
Az akasztói temetkezések kiemelkedő gazdagsága, a lószerszámok díszítettsége, a selyemszövetek jelenléte és a fegyverzet összetétele alapján kijelenthető, hogy itt egy elit harcosi csoport, feltehetően a katonai vezetői réteg tagjai kerültek eltemetésre. Ez a felfedezés új és meghatározó adatokat szolgáltat a honfoglalás kori társadalom és a hatalmi struktúrák megértéséhez a Duna–Tisza közén – emeli ki a muemlekem.hu.
