Továbbra sem állunk jól az élelmiszerpazarlás terén, évente fejenként több mint ötven kilogramm élelmiszerhulladékot termelünk. Ráadásul úgy, hogy a magyar társadalom majdnem negyedét az elszegényedés fenyegeti. De vajon a két statisztika között van-e összefüggés, a pazarlás pedig még megállítható? Milyen megoldás született a pocsékolásra Kecskeméten?
Ahogyan azt a KecsUP Hírek korábban megírta, a KSH eddigi legfrissebb adatai szerint a magyarok 19,3 százaléka volt kitéve a mindennapi szükségletek kielégítését korlátozó veszélynek 2024-ben. Azaz legalább ennyi honfitársunkat fenyegette a veszély, hogy a mindennapjai során nem jut mondjuk élelmiszerhez vagy nem tudja kielégíteni a szociális igényeit. A statisztika szerint ez a veszély leginkább a gyermekteleneket és a 65 éves vagy annál idősebbeket veszélyeztette (39,1 százalék), de a gyermek(ek)kel rendelkező egyedülálló felnőttek 37 százaléka, illetve a két felnőttből és három vagy annál több gyermekből álló háztartások 27,1 százaléka sem érezhette magát biztonságban ezen a téren. Az országos adatokat tekintve a probléma legkevésbé Budapestet érintette (10,7 százalék), de Észak-Magyarország (30,2 százalék) és a Dél-Alföld (25,2 százalék) lakossága komoly veszélyben volt.
Ezen adatok fényében érdekes volt decemberben azt tapasztalni, hogy hány család keresett a különböző Facebook-csoportokban olyan rászorulókat, akiknek felajánlhatták a frissen elkészített, megmaradt vagy a kelleténél jóval több ételüket. Mert tisztában voltak azzal, hogy az ünnepi asztalra nem mindenkinek jut, és kidobni semmiképp nem szerették volna a megmaradt ételüket, hogy ezzel fokozzák az egyébként országosan és helyi szinten is jelentős élelmiszerpazarlást.
De mégis mennyire tekinthető jelentős gondnak az élelmiszerpocsékolás, jellemzően milyen ételek landolnak a kukákban, és a pazarlás összefügg-e az életszínvonal alakulásával?
A pazarlás egy sokösszetevős probléma
„Az életszínvonal és a pazarlás közti összefüggés igen sok dologtól függ. A lényeg a tudatos fogyasztás lenne, ami nem az anyagi javak függvénye, ha eltekintünk például a súlyos és/vagy mélyszegénységtől. A magasabb jövedelmű és jobb életszínvonalú társadalmakban ugyanakkor nagyobb az egy főre jutó élelmiszerpazarlás mértéke, míg egy alacsonyabb életszínvonal mellett talán kevesebb pocsékolás megy végbe” – közölte a KecsUP Hírek megkeresésére a Kecskeméti Szatyor Egyesület. A szervezet szerint az alacsonyabb szintű élelmiszerpazarlás ott érhető nyomon, ahol a háztartások tudatosabbak, a lehetőségeikből adódóan jobban megtervezik a vásárlásukat, az alapanyagokat és a maradékot pedig észszerűen használják fel, így azok nem kerülnek a kommunális hulladék közé.
A megbízható termelőket, valamint a vásárlókat összekötő civilszervezet elnöke ugyanakkor felhívta a figyelmet arra, hogy a spórolás azt is eredményezheti, hogy egy háztartásba rosszabb minőségű élelmiszer kerül, ami hamarabb megromlik. Így a magasabb vagy alacsonyabb életszínvonal és a tudatosság, az impulzus vagy felelőtlen vásárlás közé nem lehet egyenlőségjelet tenni. Szerintük inkább az alapelveket szükséges átgondolni: a tudatos menütervezést és az ahhoz való listaírást, a kreatív főzést és a maradékmentést, a hulladékkezelést.
A kidobott ételmennyiség több százezer embert mentene meg
Amire amúgy valóban nagy szükség lenne, hiszen a leggyakrabban elpazarolt ételek listáját a maradékok vezetik. Pontosabban a készételek, amiből évente 8,72 kg/fő mennyiség végzi a szemetesben. „Ez azért is megdöbbentő, mert ebbe tesszük a legtöbb időnket, energiánkat és pénzünket, mégis ebből pazaroljuk a legtöbbet” – reagált az adatra a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih). Szerintük azonban jó hír, hogy e tekintetben jelentős javulás tapasztalható az évek során, hiszen a 2016-os értékhez képest 4,5 kilogrammal csökkent az egy főre jutó évi mennyiség. A lista második helyén egyébként a zöldségek és gyümölcsök szerepelnek fejenkénti 4,46 kg-os pazarlással, míg a harmadik helyre 2024-ben is a pékáruk kerültek 2,76 kg-mal.
És ha már pazarlás: a Nébih sajnos kifejezetten Bács-Kiskun vármegyére vonatkozóan nem tudott reprezentatív élelmiszerpazarlási adatot szolgáltatni, ám az országos felmérések eredményeit viszonyításképp megosztotta lapunkkal. Ebből kiderült, hogy a 2024-es hazai háztartási élelmiszerhulladék-felmérés adatai szerint egy magyar állampolgár évente átlagosan 59,7 kg élelmiszerhulladékot termel, amelynek több mint 36 százaléka lenne elkerülhető. Ez fejenként mintegy 21,5 kg feleslegesen kidobott ételt jelent évente. Országos szinten ez a mennyiség mintegy 205 ezer tonna elpazarolt élelmiszernek felel meg, ami 380 ezer ember (a cikk elején említett nélkülözők negyede – a szerk.) teljes éves élelmezését biztosítaná.
Ráadásul a kevesebb élelmiszer hulladék azt is feltételezné, hogy a gazdasági és társadalmi környezet változásai kedvező irányba mozdultak el. Legalábbis a Nébih elmúlt 10 évben végzett felmérései jól mutatják, hogy a két szegmens összefügg egymással. „A járvány idején például a gyakoribb otthoni főzés és a tudatosabb tervezés csökkentette az elkerülhető hulladék mennyiségét, míg az inflációs időszakban a háztartások fokozottabban ügyeltek arra, hogy a megvásárolt élelmiszereket maradéktalanul felhasználják” – szögezte le a hivatal, mely szerint ez azt is megerősíti, hogy a pazarlás mértékét elsősorban a tudatosság és a szokások határozzák meg, nem kizárólag az anyagi helyzet.
Ezt lehetne tenni a pazarlás megfékezése érdekében
Végül a Nébih megosztotta a KecsUP Hírekkel azt is, hogy milyen módszerek betartásával lehet hatékonyan megelőzni a pazarlást. A hivatal, a Szatyor Egyesület által megosztott alapelvekkel összhangban álló, tanácsai a következők voltak:
- Az élelmiszerpazarlás csökkentésének alapja a tudatos tervezés, amely magában foglalja a bevásárlólista készítését és az előre átgondolt menütervezést.
- Legalább ilyen fontos a megfelelő tárolás, valamint az élelmiszerek jelöléseinek ismerete, különösen a minőségmegőrzési idő és a fogyaszthatósági idő közötti különbség megértése.
- A pazarlás mérséklésében fontos a maradékok kreatív felhasználása is: a megmaradt ételek újrahasznosítása nemcsak költségmegtakarítást jelent, hanem hozzájárul az erőforrások kíméléséhez is.
- Hosszú távon pedig a szemléletformálás és a mindennapi gyakorlatok átalakítása vezethet valódi változáshoz, amelynek egyik fő célja, hogy az élelmiszer értékként jelenjen meg a háztartásokban.
„A Szatyor Egyesület ehhez úgy járul hozzá, hogy nem ad lehetőséget impulzusvásárlásra, hiszen jellemzően azt viszi haza a vásárló, amit tervezetten megrendelt” – összegzett a kecskeméti civilszervezet. Hozzátették, ezen felül az ún. szatyor- vagy batyuközösségük csak jó minőségű, a magyar konyha szinte teljes palettáját lefedő élelmet kínál, mint ahogyan a termékek felhasználásával kapcsolatos recepteket is ajánl.
