Ekkehard Philipp – barátai között Ekke – több mint 13 éve él feleségével, Christianéval Kecskeméten. Magyarországra érkezése a Mercedes-Benz kecskeméti beruházásához kötődik, éveken át ugyanis a Mercedes-Benz Manufacturing Hungary Kft. pénzügyi igazgatója volt. Ma már saját vállalkozását vezeti, és bár munkája miatt gyakran kell utaznia, így sem ritka, hogy Kecskemét utcáin összefuthatunk vele. Nyitottsága és közvetlensége magával ragadó – egy kávézás megszervezése vele szinte pillanatok kérdése volt. Az utóbbi hónapokban közéleti témájú bejegyzéseivel is felhívta magára a figyelmet. Világnézetéről így fogalmaz: meggyőződéses európaiként a demokratikus alapértékek és egy erős Európa mellett kötelezte el magát.
Nem sokkal találkozásunk után ismét megkerestem, és megkérdeztem, lenne-e kedve válaszolni néhány kérdésre. Azonnal igent mondott, egyetlen kérése volt: írásban válaszolna, mert csak kicsit beszél magyarul, de úgy érzi, gondolatait – még ha nem is hibátlanul – szeretné inkább a mi nyelvünkön megfogalmazni. Amikor elolvastam tömör, lényegre törő válaszait arról, hogyan lát bennünket, magyarokat egy itt élő német, azonnal eldőlt bennem, hogy alig van szükség a szövegben korrigálásra, még ha elsőre kissé idegenül is hangzik. Szerintem nagyon tanulságos más szemszögéből olvasni a jellemrajzunkról, és megérezni azt is, mennyire aggódó szeretettel beszél rólunk Ekke.
Hogyan kerültél Németországból Kecskemétre és miért maradtál?
– Nem terv miatt maradtam. Azért maradtam, mert ez az ország hatással volt rám. Amióta itt élek, tudom, mennyire német vagyok. És megértettem, mennyire magyar voltam Németországban. Magyarországot nemcsak megismertem, meg is élem. És aki megél valamit, felelősséget vállal érte. De egy új hazában való élet nem egyedül születik meg. Több mint 13 éve a feleségemmel, Christianéval együtt járom ezt az utat. És megtanultam: egy új otthon csak akkor működik, ha ketten együtt viszik. Ehhez bizalom kell, hasonló elképzelések. És az a készség, hogy újra és újra alkalmazkodjunk. Ez a közös alap. E nélkül sok minden nem lett volna lehetséges. Kecskemét számomra nem tökéletes hely, de őszinte. És talán éppen ez az, ami végül egy új hazát jelent.
Milyen volt az első benyomásod és ma hogyan látod Magyarországot és Kecskemétet?
– Eleinte a különbségeket láttam. Ma azt látom, ami mögöttük van. Látom, hogyan szerveznek, hogyan improvizálnak, hogyan tartanak ki – és mennyi erőbe kerül mindez. Magyarország nem gyenge ország, de egy kimerült ország. Kimerült, mert egyszerre túl sok mindent kell elbírnia: bizonytalanságot, gyors változásokat, a mindennapoktól távol születő döntéseket. És mégis: az emberek nem adják fel. Dolgoznak. Gondoskodnak egymásról. Felelősséget viselnek. Gyakran csendben. Ez jobban formál egy országot, mint bármilyen statisztika.
Miben látod a legnagyobb különbséget a német és a magyar gazdasági szemlélet között?
– Németország a rendszerekben bízik. Magyarország az emberekben. Ez erőnek hangzik, de kockázat is. Mert ha a rendszerek nem működnek, akkor az embereknek többet kell viselniük, mint kellene. Németországban terveznek, Magyarországon reagálnak – gyakran nagyon jól. De a jövő nem reagálásból születik, hanem alakításból. De ehhez kiszámíthatóság kell, és olyan kultúra, ahol a hibákat nem eltakarják, hanem kijavítják. A hibakultúra nem luxus, ez a gazdasági erő alapfeltétele.
Sokat beszélsz politikáról. Miért érdekel a magyar politika és milyennek látod a választási kampányt?
– Itt a politika nem elvont dolog. Közvetlenül hat a mindennapokra: a döntésekre, a lehetőségekre, a határokra. A kampányban egyértelmű eltolódást látok: fókusz a külső fenyegetésekre, és túl kevés figyelem a belső felelősségre. Természetesen léteznek valós geopolitikai kockázatok. De egy dolog ugyanolyan világos: ezeket a fenyegetéseket Magyarország nem tudja egyedül kezelni. A biztonság ma közös – az Európai Unióban és a NATO-ban. Ezért aggodalommal tölt el az egyre inkább izoláció felé tartó irány. Kifelé ez lehet erőt mutat, de befelé gyengít. Közben a legfontosabb feladatok megoldatlanok maradnak, pedig ezeket csak Magyarország tudja megoldani. És ilyen feladat: az egészségügy, az oktatás, az infrastruktúra, a kiszámítható szabályok és a bizalom az intézményekben. Itt nincsenek külső ellenségek. Itt felelősség van.
És itt dől el a jövő.
Mert ha ezek a problémák nem oldódnak meg, akkor történik valami, ami nem azonnal látható, de mindent meghatároz, ami azzal jár, hogy a fiatalok elmennek. Nem azért, mert nem kötődnek, hanem mert nem látnak perspektívát. És ha a jövő elmegy, a kimerültségből stagnálás lesz.
Mit szeretsz Kecskemétben és mi lep meg még mindig?
– Kecskemétben a kiegyensúlyozottságot szeretem. Nem nagyváros, de gazdaságilag jelentős. Áttekinthető, de nem jelentéktelen. Ami mindig lenyűgöz: mennyi minden lehetséges itt. És ami még mindig meglep: mennyi lehetőség marad kihasználatlanul. Magyarország többre képes. De ehhez bátorság kell: kimondani a problémákat – nem elfedni őket.
Honnan és hogyan tájékozódsz Kecskemétről?
– Nem csak információkra támaszkodom, a viselkedést is figyelem. Látom, mennyire óvatosak lettek az emberek, hogy mit mondanak – és mit nem, valamint milyen vitákat kerülnek el. Ez szerintem nem közöny, ez bizonytalanság. Egy országnak szüksége van nyílt, tisztességes és tiszteletteljes párbeszédre. Nem a hangerő visz előre, hanem a párbeszéd. Nem az egyhangúság teremt stabilitást, hanem a bizalom. És a bizalom csak ott jön létre, ahol a kritika félelem nélkül lehetséges.
A kérdésekre adott válaszok itt értek véget, Ekkehard Philipp még hozzátette kiegészítésül:
– Magyarországot nemcsak megismertem, hanem meg is éltem. Egy ország nem a tökéletességtől fejlődik, hanem a felelősségtől. Kifelé együttműködésre van szükség – Európában és a NATO-ban. Befelé pedig arra, hogy az ország megoldja a saját feladatait, mert ott dől el a jövő. Ha nincs perspektíva, a fiatalok elmennek. És velük nem csak emberek mennek el – hanem a jövő. Azért maradtam, mert hiszek ebben az országban. És mert meg vagyok győződve: Magyarország többre képes. Nem elszigetelődéssel, hanem belső erővel és külső együttműködéssel. Egy új haza nem egyedül születik meg. Ezt az utat a feleségemmel, Christianéval együtt járom. A változás nem félelemmel kezdődik – hanem bizalommal.
