Az Orbán-kormány egy, eddig ismeretlen, 2021-ben készült reformtervet készíttetett a Boston Consulting Group-pal, amely kifejezetten a magánegészségügy átalakítására fókuszált – derül ki a HVG cikkéből. A lap által megszerzett dokumentum ezt a koncepciót a korábbi, Hippokratész-projekt néven ismert átfogó egészségügyi reform kiegészítéseként mutatja be. Lapszemle.
A HVG cikke szerint a javaslat egyik központi eleme az állami és magánegészségügy szorosabb együttműködésének összehangolása lett volna. Ennek részeként bizonyos, kapacitáshiányos területeken az állam szerződésekkel vonhatott volna be magánszolgáltatókat a közfinanszírozott ellátásba. Felmerült az is, hogy fordított irányban, bizonyos feltételek mellett fizetős szolgáltatások jelenjenek meg az állami intézményekben is, ahol az állami ellátórendszer kihasználatlanságát kihasználva a kórházak bevételtöbblethez jutnának. A HVG által idézett szakértők szerint ez hozzájárulhatott volna a várólisták csökkentéséhez.
A lap által ismertetett tervezet másik kulcseleme egy új, úgynevezett kiegészítő egészségbiztosítási rendszer (KEB) lett volna. Ez alapvetően munkáltatói befizetésekre épült volna: a javaslat alapján a munkáltatóknak évente mintegy 66 ezer forintot kellett volna fizetniük minden dolgozó után, miközben a jelenlegi társadalombiztosítási befizetések változatlanul megmaradtak volna. A dolgozók automatikusan bekerülnének, de külön kezdeményezésre kiléphetnének. A HVG szerint ezzel azt próbálták volna elérni, hogy a társadalombiztosítással rendelkező lakosság egészségügyi többletkiadásai egy szervezettebb, biztosítási alapú rendszerbe kerüljenek. A HVG cikke rámutat arra, hogy a TB-t fizető lakosság jelentős összegeket költ magánellátásra.
Szakmailag megalapozott volt, politikailag kockázatos lett volna
A lap által idézett szakértők ugyanakkor arra is felhívják a figyelmet, hogy a több-biztosítós modell növelhette volna a társadalmi egyenlőtlenségeket: a tervezet elsősorban a munkavállalókra épített, miközben más csoportok, például a nyugdíjasok vagy a diákok helyzete kevésbé volt kidolgozott.
A HVG beszámolója szerint a reform-tervezet politikai kockázatai is jelentősek lehettek: a kiegészítő biztosítás bevezetése nyíltan megmutatta volna, hogy az egészségügyi ellátás valójában nem teljesen ingyenes, ami a kormány számára politikai kockázatot jelentett – a cikkben megszólaló források egy része szerint ezek a megfontolások is szerepet játszhattak a terv elhalasztásában.
