Még 1989-ben sem övezte olyan izgatott, felfokozott várakozás a választásokat, mint most, 2026-ban – mondta nemrég Tölgyessy Péter egy budapesti rendezvényen, az Ingában. Az elemző ezzel arra hívta fel a figyelmet, hogy nem csupán a pesti kávézók jobban értesült közönsége körében állandó téma a választás kimenetelének latolgatása, hanem mindenhol az országban és a legkülönfélébb helyzetekben. Utcán, baráti beszélgetésekben, családi vacsoráknál, az uszodában, a buszon, a pszichológusnál, a munkahelyeken – valóban mindenhol erről esik szó.
Emiatt is érzékeljük, hogy a közhangulat változása sokak számára reménykeltő, mások számára egyre kínzóbb érzés. Nincs ez másként Kecskeméten sem, ahol – a korábbi választásokkal ellentétben – most valódi politikai verseny alakult ki a kormánypárti és az ellenzéki jelöltek között. Ezt jól jelzi, hogy mindkét pártvezető, előbb Magyar Péter, majd Orbán Viktor is a város főterére érkezett március végén, hogy erőt demonstráljon, ezzel is lendületet adva jelöltjeinek a kampány utolsó napjaira.
Mindez pedig a Fidesz politikusainak kommunikációjában hozott érzékelhető, jól hallható változást, még pedig abban a formában, amire korábban kevés elemző gondolt volna.
Ez a „politikai csatatér” sorozatunk utolsó, választás előtti írása. A KecsUP Híreken minden vasárnap azzal a céllal készítettük ezeket az összefoglalókat, hogy azok is átfogó képet kapjanak a helyi politikai történésekről, akiknek nem volt idejük – vagy türelmük – végigkövetni a helyi szereplők heti kommunikációját a közösségi médiában és a sajtóban.
A választási kampányokban a pártok jellemzően bevált, ismétlődő módszereket alkalmaznak. Ezek egyik alapelve, hogy közeledve a céldátumhoz, időközben érdemben ritkán változtatnak a főbb tartalomban, valamint – különösen kormányon lévő szereplőként – az utolsó hetekben a középre húzódó, mérsékeltebb hangvételt erősítik, ahelyett hogy egyre radikálisabb, támadó rendőrkutya szerepben lépnének a választók elé.
Orbán Viktor azonban változtatott – mintha mindent egy lapra tett volna fel. Az elmúlt hetekben kommunikációját szinte teljes egészében a háborús helyzet, valamint egy – feltételezett – ukrán fenyegetettség hangsúlyozása határozza meg, háttérbe szorítva a jóléti intézkedésekre és a nyugodt fejlődést ígérő jövőképre épülő üzeneteket. Egyre inkább az érzékelhető a miniszterelnökön, hogy a 16 éven át gondosan felépített kép – miszerint ő a nyugalom hangja, aki biztos kézzel vezeti az országot a viharos időkben – megingani látszik.
Orbánhoz igazodtak helyben a fideszes jelöltek
Salacz László és Cseh Tamás az elmúlt napokban következetesen igazodtak Orbán Viktor kommunikációjához, még ha ezt hajlamosak vagyunk nem is észrevenni a központi csatornákon folyó háborús rettegtetésben. Mindketten egyre inkább azt kezdték el hangsúlyozni, hogy egy esetleges kormányváltás (!) esetén a fiatalok elveszíthetik azokat a támogatásokat, amelyeket az Orbán-kormány biztosított számukra. Érvelésükben sorra vették a háromszázalékos lakáshitelt, a 25 év alattiak szja-mentességét, a CSOK-programokat, a babaváró hitelt, az ingyenes tankönyvellátást, valamint a sikeres nyelvvizsga díjának visszatérítését. Cseh Tamás a videója végén drámai hangon még – az egyik, ha nem a legfontosabb kérdést – is felteszi: „kész vagy ezekről lemondani a változás érdekében”?
Márpedig a 2026-os választást övező fokozott várakozás mögött éppen az a – a kormány számára kockázatot jelentő – közhangulat áll, amely sokakban a változás igényeként jelenik meg. Ennek egyik fő racionális oka, hogy Magyarországon immár hetedik éve nincs gazdasági növekedés, miközben a rendkívül centralizált rendszer működéséhez évi 4–5 százalékos bővülésre lenne szükség. A miniszterelnök által évről évre meghirdetett „repülőrajt” ellenére a gazdaság nem tudott visszatérni a 2014 és 2019 közötti, a lakosság számára is érzékelhető növekedési pályára. A kritikusok mindezt a rendszer alacsony hatékonyságával magyarázzák, és úgy látják, hogy az orbáni berendezkedés elsősorban egy szűk kör rendkívüli meggazdagodását tette lehetővé. Míg Orbán Viktor kormánya a 2022-es választás előtt jelentős transzferekkel tudta erősíteni a társadalmi közérzetet, a 2024-es voksolást megelőzően erre már nem volt képes, ahogy a 2026-os választás előtt sem – noha néhány hónappal korábban még több elemzés számolt ezzel.
Érzik, hogy egy rendszer vizsgázik
A kampány hajrájában a Fidesz minden bizonnyal felmérte, hogy a jóléti ígéretek vagy a háborús fenyegetettség üzenete hat-e erősebben a választók érzelmeire. A jelek szerint arra a következtetésre jutottak, hogy mozgásterük beszűkült: a kommunikáció középpontjába a fenyegetettség érzetének túlfokozása került, amelyet a korábbi kormányzati intézkedések megvédésének ígéretével, valamint konkrét, mindennapi kérdésekkel – például a közüzemi díjak korlátozásával – próbálnak összekapcsolni. Újabb jóléti transzferek kilátásba helyezésére ugyanis a szűkülő források miatt már nincs reális lehetőség.
Az Orbán-kormányt azzal vádolják, hogy kimerítette az államkasszát, és állami pályázatokat ad közeli rokonok, barátok és munkatársak tulajdonában lévő vállalatoknak. A kormány ezt a vagyonkoncentrációt azzal védi, hogy a vagyont nemzeti, és nem külföldi kezekbe kívánják juttatni, még ha a projektek között méregdrága hidak, futballstadionok és túlárazott autópályák is szerepeltek. Az ellenzék szerint ez a minta lefelé is hatott: helyi szinten is az évek alatt szűkebb körök kezdték el maguk felé koncentrálni a döntéshozatalt és az erőforrások elosztását, mely végül olyan rossz döntésekhez vezetett, mint a kecskeméti egyetemi alapítvány eltőzsdézett, illetve rosszul befektetett, hallatlanul hatalmas vagyona, összesen 127,5 milliárd közforint.
Az ügy politikai értelemben is túlmutat önmagán: nemcsak a városvezetés, hanem a Fidesz megítélésére is hatással van, hiszen felveti a kérdést, hogy megfelelően gazdálkodnak-e a közpénzekkel.
A kérdés is egyre inkább az, hogy Orbán Viktor képes lesz-e politikailag kezelni a helyzetet azzal, hogy Ukrajnát és annak uniós támogatóit teszi felelőssé a hazai – és helyi – problémákért. Ugyanakkor nem kisebb dilemma az is, hogy Magyar Péter – aki a saját korábbi politikai vezetőjének leváltására törekszik – meg tudja-e győzni a választókat, különösen a vidéki, hagyományosan kormánypárti térségekben élőket arról, hogy képes megvalósítani az általa ígért „emberibb, jobban működő országot”.
A Tisza ma már ott politizál , ahol korábban a Fidesz tette
Molnár János és Csőszi Attila rendre napirenden tartják, hogy 16 év alatt sem sikerült felújítani a kórházi mentőfeljárót, hogy 5 éve van a Cifrapalota bebugyolálva – pedig a városi költségvetés mindössze 4 ezrelékét kellett volna félretenni rá, hogy az ötödik évre összegyűljön kellő pénz a felújításra –, és hogy Szemereyné Pataki Klaudia polgármester és Gaál József alpolgármester rosszul bánt a kecskeméti Neumann János Egyetemért Alapítvány pénzével.
A két ellenzéki jelölt mindezt Tasson, Tiszakécskén, Szentkirályon és Lajosmizsén is elmondta kisebb-nagyobb érdeklődő közönség előtt – olyan településeken, ahol a 2000-es évek óta a Fidesz keményen dolgozott támogató adatbázisának felépítésén és folyamatos frissítésén. Éveken át sikerrel hitette el a Fidesz, hogy a 8,2 milliós magyar választópolgárságból a kisvárosokban és falvakban élők többségének szívében Orbán Viktor él, majd később erre alapozva építhették ki a helyi egypártrendszert, ahol a polgármester arról is döntött, ki kap munkát, és ki juthat tűzifához télen. Nem véletlen tehát, hogy idővel ezeken a helyeken a szervezett ellenzék is eltűnt, és már a baloldali szólamokat is a Fidesz politikusai hangoztatták.
Magyarországra most rendkívüli figyelem irányul, hiszen egyszerre vizsgázik az Orbán Viktor vezette illiberális rendszer is, amelyet világszerte sokan követnek, vagy követnének. Ez egyben globális népszavazás is az Orbán által képviselt tekintélyelvű uralom egész modelljéről. Kérdés, hogy az a lázadás, amelyet Orbán évekkel ezelőtt hirdetett a régi világ ellen, paradox módon nem pont ellene fordul-e. Orbán ugyanis Kecskemétről, Budapestről, Debrecenből vagy Szentkirályról nézve a régi elit része, aki hosszú évek után kihívót kapott – onnan, ahonnan aligha számított rá.
Lesz-e átszavazás?
Ebben a mindent eldöntő, kiélezett versenyben próbál a Mi Hazánk és a Kétfarkú Kutya Párt kommunikálni. A nemzeti radikálisok ugyan az online térben nem túl erősek, de a maguk részére kialakítottak egy „megnyugtató” magyarázatot, amit már Lázár János is elkezdett átvenni a Fidesz számára: szerintük a Meta korlátozza véleményüket, ezért nem tudnak jelentős elérést generálni a Facebookon, ahol tulajdonképpen zajlik a magyar választási kampány. Ez azonban kissé félrevezető, márcsak azért is, mert az utca és „a talpon kell felkeresni a szavazót” elve most talán mindennél döntőbb lehet. A Mi Hazánk jelöltjei vélhetően érzik is ezt legbelül, nem véletlenül pultoznak rendszeresen. Ők bízhatnak még abban is, hogy a legfrissebb mérések szerint a Fidesz híveinek jelentős része nem zárta ki, hogy akár Toroczkai pártjára szavazna.
A Kétfarkú Kutya Párt szintén igyekszik jelen lenni az utcán, ám rájuk másféle nyomás nehezedik. Vajon nem válnak-e akadályává egy esetleges kormányváltásnak, ha nem lépnek vissza a billegő körzetekben, például a Bács-Kiskun 1-es választókerületben? Ez hamarosan kiderül.
A kecskeméti jelöltek feladata innentől már csupán annyi, hogy pártjuk központi iránymutatása szerint buzdítsák szavazóikat: április 12-én minél többen menjenek el voksolni.
