Megnyílt csütörtök délután a Hírös Agórában az a kiállítás, amelyen a Kandó Kálmán Technikum Kondor Béla Képző- és Iparművészeti Tagozat ballagó és jelenleg is ott tanuló diákjainak munkái láthatók. A tárlaton sokféle alkotás kapott helyet: festmények, szobrok, valamint kerámiák. A művek hétköznapi témákat dolgoznak fel – gyümölcsös tálakat, emberi pillanatokat, életképeket. Jól látszik, hogy sok gondos figyelmet és időt fektettek bele a diákok a munkákba, a végeredmény pedig igazolja, hogy mindez megérte. A szebbnél szebb műveket egy gyönyörű zongora előadással és emlékezetes beszédekkel kötötték egybe. A kiállításról szóló cikket Walter Dávid, a KecsUP Next program gyakornoka írta.
A megnyitóbeszéd középpontjában Kondor Béla ars poeticája állt: „A művészet feladata a tanúságtétel… jelet hagyni.” A gondolat jól illeszkedett a kiállítás hangulatához és a diákok alkotásaihoz is. Az esemény egyik legemlékezetesebb pillanatát egy Szófia nevű diák előadása jelentette, aki zongorajáték közben énekelt is. A terem síri csendben hallgatta a művésznő előadását, mely egy lassabb, klasszikus beütésű angol szám volt. Nagy taps és rivallgást kapott a végén.
Ezt követően Novák Piroska, elismert design- és művészet teoretikus, illetve az iskola volt diákja mondott beszédet: „Megtisztelő, hogy az iskola egykoron tanulójaként én nyithatom meg a Kondor Béla Képző- és Iparművészeti Tagozat diákjainak év végi kiállítását, amely egyben a tagozat névadójának, Kondor Béla születésének kilencvenötödik évfordulója előtt is tiszteleg.” Mesélt arról is, hogy 2015-ben övé volt az a megtiszteltetés, hogy az Újpesti Kulturális Központban nyílt, szintúgy a Technikum diákjainak a kiállítását ő köszöntötte. Majd beszédében az alapok fontosságát hangsúlyozta.
„Csak jó alapra lehet építkezni. A repedezett alapra emelt felépítmény összedől. […] Világunk folyamatos és egyre gyorsuló változásainak idején felértékelődik a biztos, a jó alaptudás, az alapműveltség, amely nem tűnik el, meg nem is felejtődik el. Az alaptudás olyan tudásforma, melyet nem írnak felül az újabb és újabb tapasztalatok, hanem hozzáadódnak a meglévőkhöz. […] A középiskolában megszerzett tudás, mely egyszerre alapozó szintű és egyben már specializált is, hordozza a továbblépés lehetőségét. Továbbá, […] biztosítja a mesterségbeli tudás elsajátításának képességét. A mesterségbeli tudás kizárólag évek hosszú munkájával szerezhető meg […]. Ezért jó látni a kiállításon a szerteágazó műfaji és technikai megoldásokat, amelyek között megtalálhatunk a klasszikus anyag és technika központú autonóm, valamint a mai kor kihívásaira rugalmasan reagáló alkalmazott területet is. Minél több művészeti területen vagytok hitelesek, jártasak, tapasztaltak, annál több eszközötök van a továbblépésre, a fejlődésre.”
Ezután a Kondor Béla Tagozat magas színvonalát dicsérte, egyaránt elméleti és gyakorlati szempontból. Külön hangsúlyozta a tanárok szerepét abban, hogy az iskola megadja a megfelelő alapot a fiataloknak a továbblépésre. Hozzátette: az iskola már több mint három évtizede létezik egy olyan városban, ahol a művészet sok oldala burjánzik.
Beszédét a művészet fontosságával folytatta: „Napjaink civilizációs kihívásai, különösen az elmúlt hónapok közéleti nyomását, feszítő nyugtalanságát valamennyien érezhettük. Ezekben az időkben különösen hasznosnak bizonyult művészettel feltöltekezni, […] akár alkotóként, akár annak fogyasztójaként. A művészet mindig enyhet adó mentsvár, amelyre lehet, és kell is támaszkodni.”
Zárszóként Freund Tamás agykutatót idézte fel: „A rendszeres művészeti élmények, az alkotás folyamatában való aktív részvétel, az örömszerzésnek egy olyan kimeríthetetlen forrása, amit nem lehet drogokkal vagy fogyasztással tartósan kiváltani, pótolni.”
Az esemény végén a KecsUP Híreknek Lugosi István mesélt többek között arról is, hogy egykor Piroska is a diákja volt. Elmondta: a mostani kiállítás számára különleges jubileumot jelent, hiszen immár harminc éve vezeti a technikumot. Arra a kérdésre, hogyan élte meg ezt a hosszú pályát, úgy fogalmazott, hogy ez egy folyamatos építkezés, amelyben különösen fontos szerepet töltenek be a visszatérő egykori tanítványok. Mondta, hogy a kollégák között is vannak ilyenek, mint például Kis Tamás szobrászművész, vagy Kovács Tibor, aki szintúgy szobrászatot tanult az iskolában. Mesélt még két Munkácsy-díjasról, aki náluk végzett: Baráth Fábián szobrászművész és Király Gábor festőművész.
Szikora Imre grafikusművész is nyilatkozott lapunknak, aki már tizennégy éve tanít a tagozaton. Tőle azt kérdeztük, hogyan éli meg a munkát ebben a művészeti közegben, és milyen tapasztalatokat szerzett az évek során a diákokkal való közös alkotómunkában. „Művészként és tanárként is nagyon jól érzem magamat ebben a közegben. Az a szerencse, hogy a diákokkal egy egy oda-vissza játék, ahogy én is tanítom őket, de én is tanulok tőlük, meg nagyon szeretem a csapatainkat, amelyek összeállnak, meg látom a diákok szemében a csillogást.”
Imre hozzátette: egészen óvodás kora óta szeretett rajzolni, és már akkor tudta, hogy ezzel akar majd felnőttként is foglalkozni. Elmondása szerint mindez természetes, ebben érzi magát otthon. Hozzátette ugyanakkor, hogy a szabad alkotás nehezebb akkor, ha valakinek komoly pedagógiai elszántsága van, hiszen egyszerre kell mindkettőre odafigyelni.
Walter Dávid írása
