Tíz helyszínen indult el még télen egy talán első látásra szokatlannak tűnő, valójában nagyon is a természetes állapotokhoz közelítő fa- és cserjeültetés Kecskeméten. A klímavédelmi védőfásításnak elkeresztelt koncepció lényege, hogy olyan természetes élőhelyek jöjjenek létre, amelyek önfenntartóvá válásuk után természetszerű életközösségeknek adhatnak otthont, ezen kívül pedig nekünk, embereknek is jó szolgálatot tehetnek azzal, hogy a klímaváltozás káros hatásait mérséklik, és csökkentik a nyári hónapok során a városi hőszigetek már-már elviselhetetlen hőmérsékletét.
Az ültetésekről és az első néhány hónap tapasztalatairól Szabó Lajos erdőmérnökkel, a klímavédelmi fásítás szakmai vezetőjével beszélgettünk.
„A ma élő embernek az egyik legsúlyosabb problémája a fenntarthatósági- és klímaválság, amely Kecskemét térségét különösen sújtja. Ráadásul olyan igényeket támasztunk, amelyek bőven meghaladják az egyes ember szükségleteit. Ennek következtében igen komoly mértékben lecsökkent a természetes élőhelyek aránya Földünkön” – vázolja a nem túl szívderítő, viszont valóságos kiinduló helyzetet Szabó Lajos erdőmérnök.
Látnunk kell, hogy szinte mindent beépítünk és átalakítunk. Óriási szántóterületeket hozunk létre, és az úthálózat ma már csaknem az egész bolygót átszövi. Ez a gazdasági növekedést, a fogyasztást felpörgette, de a környezeti következmények beláthatatlanok, és már ma is rengeteg hátrányával kell szembesülnünk. Így a lassan magunk mögött hagyott nyár is bőven tartogatott száraz, forró napokat, amelyek majdhogynem elviselhetetlen „hőkatlanokkal” jártak együtt a városi környezetben. A szakember elmondása szerint ezért is fogalmazódott meg a magukért és a következő nemzedékekért felelősséget érző emberekben, hogy valamit tenni kellene ennek a folyamatnak a megállításáért, akár még a visszafordításáért is.
Kecskemét város vezetése is támogatandónak találta a szakmai javaslatot, miszerint növelni kell a városon belül és kívül is a természetes növényi felületek mennyiségét. Ezek klímakiegyensúlyozó-hatása pedig elősegítheti az élhetőbb és elviselhetőbb hőmérsékleti viszonyok létrejöttét.
Az ültetés tíz helyszínen és mintegy 14.000 négyzetméternyi területen valósult meg, lakóövezetek közvetlen közelében. Többek között a Folyóka soron, a Lombos utca szomszédságában, a Budai út és a Református temető közötti területsávban, Alsószéktón a Bíró Lajos utcában, Hetényegyházán a Petrovics utcai sportparkban, illetve a Széchenyiváros több helyszínén is.
Ezeken a területeken olyan fás- és lágyszárú természetes növényzet kialakítása a cél, amelynek „nagyobb a csapadéktározó-képessége, amelynek nagyobb a klímakiegyenlítő-hatása, és amely rendelkezik komoly levegőtisztító, porfogó potenciállal is”. Kifejezetten szárazságtűrő, illetve őshonos fa- és cserjefajok kerültek elültetésre, a biodiverzitásra is odafigyelve 17-féle fát és cserjét részesítettek előnyben.
Az első vegetációs időszak végén zajlik a tapasztalatok kiértékelése, amelyek közé természetesen a lakossági visszajelzések is beletartoznak. „Alapvetően pozitívan fogadta mindenki a kezdeményezést, viszont sokan felvetették, hogy kezeletlenek és ápolatlanok ezek a területek, szívesebben látnának például nyírt, kaszált gyepfelületeket. Mi igyekeztünk és igyekszünk elmagyarázni – emiatt is tettünk ki tájékoztató táblákat is – a kezdeményezés célját, és elmondani minél többször, hogy
olyan természetszerű kis ökoszisztémákat szeretnénk létrehozni, amelyet az ember minél kevésbé bolygat.”
Ráadásul mi magunk is tapasztalhatjuk a kis kertjeinkben azt az ijesztően erős napsugárzást, amely gyakorlatilag leégeti a leveleket, és emellett a talaj is rendkívüli módon felmelegedik. A leaszfaltozott úttesthez képest már egy nyírott gyepfelület is kevésbé szívja magába és adja vissza a hőt, de igazán akkor válik hatékonnyá a hőmérsékletcsökkentő hatás, amikor egy magasabb, 30-40, vagy akár 60 centiméteres lágyszárú takaróval borított területről beszélünk. A hőszigetelő hatás mellett az elültetett facsemetéket is jobban védik a napsugarak káros hatásaitól az őket körbenövő, beburkoló, magasabbra hagyott lágyszárúak.
Ezért is nem alkalmaznak totális sorközművelést a klímavédelmi fásítás helyszínein, nem kaszálták a területeket, csak időnként történt gyomlálás a csemeték körül. „A sorközökben ennek következtében az itteni tájra jellemző lágyszárúak szaporodtak el, például az orvosi atracél, a fehér mécsvirág, a lándzsás útifű, porcsin, és ezek aztán magukhoz vonzották a beporzó rovarokat, így megjelentek a különféle lepkék és méhek is a növények közelében, sőt ma már különféle gyíkokat is felfedezhetünk, ha nyitott szemmel járunk.”
A Folyóka soron a facsemeték nagyjából 90%-a megmaradt. Nem mindenhol lett ilyen jó az arány, hiszen minden terület más és más, így a megmaradási esély például attól is függ, hogy volt-e a terület közelében már kifejlett, és ezért árnyékoló hatású fa. Ahol pedig sok az épület, nagy a beépítettség (ilyenek a panelházas lakótelepek), ott olyan erős hőszigetek alakulnak ki, hogy a csemeték jelentős része elpusztul.
Ez történt a Széchenyiváros egyik helyszínén is, a Fazekas Mihály utca közelében létrehozott ültetésnél, ugyanis itt a többemeletes házak tövében és a sok burkolt felület következtében nagyon erős hősziget-hatás alakul ki nyaranta. „Már előre láttuk, hogy ez egy extrém termőhely, hiszen nagyon kevés a talaj humusztartalma is, ugyanakkor a legnagyobb szükség is itt van a klímaviszonyok javítására, egyúttal a páratartalom növelésére és a szálló por csökkentésére.”
A Folyóka sori ültetés esetében 1800 négyzetméternyi területet jelöltek ki. Itt erdészeti módszerekkel többféle fafaj – vénic-szil, nagylevelű hárs, mezei juhar, csertölgy és házi berkenye –, illetve cserjefajokból pedig sóskaborbolya és kökény került elültetésre. A fákat sűrűn egymás mellé telepítették, ezáltal is segítve, hogy minél hamarabb kialakulhasson egyfajta záródás, ahol egymást árnyékolnák a növekvő kis facsemeték.
„Egy fenntartható, boldog jövő záloga, hogy környezettudatos ökológiai szemlélettel rendelkezzen a jövő generációja, ezért szeretnénk majd a jövőben óvodai és iskolás csoportokat is kihozni ezekre a területekre, és megismertetni őket az itt élő lágy- és fás szárú növényekkel, rovarokkal, ökológiai kapcsolatrendszerekkel, magával a természettel” – beszél az elkövetkezendő időszak terveiről Szabó Lajos, és arra is felhívja a figyelmet, hogy ez a tanulási, és egyben rekreációs lehetőség nem csak a gyerekeink, hanem mindenki előtt nyitva áll. Annál is inkább, mert nincs más választásunk, adaptálódnunk kell a klímaváltozáshoz, együtt kell élnünk vele, és megtenni mindent, amivel mérsékelni tudjuk a káros hatásait.
Ezért biztosan nem túl nagy ár – tesszük már mi magunk hozzá – a bennünk kialakult elvárás feladása, amivel gondozott és ápolt viszonyokat követelne meg az ehhez szokott rendszeretetünk. Gondoljunk csak bele, hogy egy közeli erdőben tett kiránduláskor sem háborodunk fel azon, ha ott épp a derekunkig ér a bozótos, vagy nincs összegereblyézve a lehullott levél, és egyáltalán nem véletlen, hogy a természet ilyen „rendetlen”. Talán inkább mi távolodtunk el tőle túlságosan is. Azt is megértően kell fogadnunk, hogyha egy fát elültetünk, időbe telik, amíg felnő, és árnyékot meg esetleg gyümölcsöt ad, ahogyan az is igaz, hogy a faültetést is célszerű kisebb csemetékkel kezdeni, ezeknek ugyanis sokkal nagyobb esélyük van a megmaradásra, mintha nagyobb fákat ültetnénk át.
