-A kutyák mindent képesek megtalálni, aminek szaga van, így azokat a kígyókat is, amelyek egyébként alapvetően rejtőzködő életmódot folytatnak, és a szabad szemmel nagyon nehéz őket megtalálni. A kutyás kereséssel már korábban elkezdtem foglalkozni: Ottó, a vizslám hat-hét éve van velem, és bár ő inkább egy házikedvenc, azért az elmúlt években szinte az összes külföldi szakmai utamra velem tartott. Ottó több viperát is talált, de nem sikerült őt úgy kiképezni, hogy kifejezetten csak a viperákat keresse. Egy tavalyi pályázatba tudtunk betervezni olyan anyagi lehetőségeket, hogy egy kifejezetten rákosivipera-kereső kutya kiképzését is megvalósíthassuk – mondta a biológus az nlc.hu-nak.
Mit kell tudni erről a projektről?
A biológusok és természetvédők hamar belátták, hogy tenni kell azért, hogy a rákosi vipera fogyatkozása megállítható legyen. Már a ’90-es évektől voltak olyan tevékenységek, amik a faj védelmét szolgálták, de a nagy minőségi ugrás 2004-ben következett be, amikor Magyarország is pályázhatott a Life nevű uniós forrásokra. Ennek keretein belül anyagi fedezetet biztosítanak a természetvédelmi beavatkozásokra az Európai Unió területén megtalálható, közösségi jelentőségű fajok és élőhelyek védelmében. Ráadásul a vipera védelmével nemcsak a kígyót magát védjük, hanem rengeteg egyéb élőlényt is, amik az élőhelyén előfordulnak. Így indult el a Kiskunsági Nemzeti Park területén is a rákosi vipera védelmi projekt.
Nem Tomi az egyetlen természetvédő kutya
A magyar szakemberek számos keresőkutyás területen remekelnek, több világbajnok kutyával büszkélkedhetünk. Természetvédelmi célokra alkalmas keresőkutya kiképzésében is van sikeres tapasztalat: a Pannon Eagle Life+ projekt keretein belül a parlagi sas védelmére képeznek ki kutyákat, a segítségükkel tudják megakadályozni a tömeges parlagi sas mérgezéseket is.
Mi vezetett oda, hogy a rákosi vipera a kihalás szélére került?
A földművelés gépesítésének időszakában a gyepterületek voltak a legalkalmasabbak, hogy szántóföldi művelésbe vonják, így ezek legnagyobb részét beszántották, a maradékot pedig befásították. Egészen elenyésző területű gyep élte túl ezt a folyamatot, ezeken maradt fenn a rákosi vipera egy maroknyi populációja, feltételezhetően élőhelyének 99 százaléka eltűnt. Itt már elég egyetlen nagyobb változás, és a populáció lehet, hogy aktív beavatkozás nélkül már nem képes fennmaradni. A legnagyobb állomány a Kiskunságban található, de van egy kisebb terület a Hanságban a Fertő-tó környékén és az erdélyi Mezőség területén.
Tomi hogy lett a projekt része?
Körülbelül négy hónapot töltöttünk a kutyák kiválasztásával, megkerestünk olyan szakembereket, akik hasonló kutyák képzésével foglalkoznak. Több, mint negyven kutyát teszteltünk arra, hogy alkalmasak-e a kiképzésre. Végül négyre szűkítettük a kört, mellettük pedig az én képzésem is elindult. Már az elején látszott, hogy Tomi kiemelkedik a többi kutya közül. Robbanószer-keresésre volt előképezve, ami annyit jelent, hogy már megtanítottak neki bizonyos technikákat és jelzésmódokat.
Mi történik azokkal a kígyókkal, amiket Tomi talál?
A cél az, hogy ha egy kígyót megtalálunk, akkor készíteni tudjunk róla olyan fényképeket, amelyek alapján később azonosítani tudjuk. Azért tudjuk ezt megtenni, mert a viperák fejpikkelyezettsége egyedi. Van egy fényképes adatbázisunk, melyben vissza tudjuk keresni, hogy találkoztunk-e már az adott kígyóval. Rögzítjük a találás helyét, időpontját és a kígyó nemét, de több adatot általában nem vesszük le, mert ahhoz a kígyó megfogására lenne szükség, ami stresszel jár és nem tudjuk, hogy ez a stressz milyen hatással lenne a szaporodási képességükre vagy a túlélési sikerükre.
Mivel tud ez a projekt hozzájárulni a populáció megóvásához?
Tomival még mindig a kiképzési fázisban vagyunk, de mindketten azt reméljük – és a tavasz ebben sokat fog segíteni – hogy hamarosan már nem jövünk le ismert, viperák által lakott területekről találat nélkül. Akkor fogjuk tudni, hogy jól működik a kutya. A pályázatban más kötelezettségek is szerepelnek, amiket teljesíteni kell: a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság által végzett élőhely-helyreállítási munkálatok mellett a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület végzi a kígyó zárttéri tenyésztését. Az egyesület a nemzeti parkkal együttműködésben évekkel ezelőtt létrehozta a Rákosivipera-védelmi Központot, ahol jelenleg több, mint 500 kígyó él zárttéri körülmények között. Olyan, mint egy génbank. Előfordulhat ugyanis, hogy egy állomány már annyira pici, hogy hiába alakítunk ki nekik ideális éltkörülményeket, az állomány genetikai változatossága mégis olyan szinten leromlik, hogy egy úgynevezett kihalási örvénybe kerül.
