Kecskemét kulturális életében az októberi hónap súlypontja Bukta Imre Kossuth-díjas, Munkácsy Mihály-díjas képzőművész kiállítása volt. A Hírös Agóra Kulturális és Ifjúsági Központban nyílt tárlat Bukta eltérő hangvételű sorozataiból állt egésszé a téma határtalan állandósága, a vidéki lét színekkel elkent kietlen nosztalgiája okán.
Egy fővárosi galériában ezek a festmények még egzotikusnak is tűnhetnek, ahogyan egy elveszni látszó, kopott világot elevenítenek fel ironikus-szerető fényben, de a helyi közönség számára még mozgóképek a tenyésző neonos jelentésréteg alatt.
Mintha egy vidéki állomáson néznénk ki a vonatablakból, úgy lebeg előttünk a kelet-európai entropikus táj. Súlytalanul, távolságtartással. A megörökített bomlás és félmosolyok láttán nem érezzük, hogy festő és alanya – legyen az sárba merülő traktorgumi vagy a közönségkedvenc Reál szatyros néni – zárt viszonyába sétálnánk. A kis kocsma színes égői miattunk égnek.
Lélegzetnyi távolságunk az álomszerű jelenetektől épp arra elegendő, hogy a teret a személyes emlékeinkkel közelítsük meg: régi gyereknyarakkal, hideg ünnepekkel, türelmes várakozással valami nagyra, ami nem jön el. Bukta képei így terjeszkednek a kereten túl. Átjárók feszültség vagy intimitás nélkül, értünk. Rajtuk keresztül a táj halandóságának részévé válunk.
Bukta Imre Kiállítását Kecskeméten a Hírös Agóra szervezte, a kurátor Kozák Gábor volt; a tárlatot Bojár Iván András művészettörténész nyitotta meg.
Képek: Gyenes Kata; Hírös Agóra
