Kecskemét civil társadalma az elmúlt években sok esetben sikeresen élt az európai uniós lehetőségekkel: közel 70 szervezet jutott támogatáshoz 2017 és 2024 között, összesen mintegy 3,8 milliárd forint értékben. A forrásoknak köszönhetően fiatalok, idősek, rászorulók és egész közösségek kaptak új lendületet – sokszor ott, ahol az önkormányzati háttértámogatás már nem volt elégséges.
A helyi civil szervezetek számára hosszú ideje komoly kihívást jelent, hogy az önkormányzati támogatások nem nyújtanak elegendő fedezetet a nagyobb lélegzetvételű projektek elindításához, vagy a hosszabb távú működés megtervezéséhez. Éppen ezért nemcsak a nemzetközi – elsősorban uniós – források magasabb összege, hanem azok kiszámíthatósága és több évre előre tervezhető struktúrája is vonzóvá tette ezeket a pályázatokat a kecskeméti civil közösségek számára.
2017 és 2024 között a Budapest Intézet összesítése szerint legalább 65 kecskeméti szervezet jutott támogatáshoz az Európai Unió kohéziós alapjaiból – döntően az Európai Szociális Alapból (ESZA). Ez az alap olyan kezdeményezéseket segíti, amelyek a társadalmi kirekesztés csökkentését, a kompetenciafejlesztést, az egészséges életmód népszerűsítését vagy épp a munkaerőpiaci esélyek javítását célozzák. Az ESZA különösen fontos szerepet játszik a társadalmi kohézió erősítésében. A 2021–2027-es időszakban az ESZA+ keretében még nagyobb hangsúlyt kapnak a szociális innovációk és az inklúzió.
Változatos célokkal a helyi társadalom szolgálatában
A támogatások összegei jelentős eltéréseket mutatnak. A Silencio Hitközösség például 350 millió forintot nyert el a hajléktalan emberek oktatására, mentorálására és munkaerőpiaci integrációjára. Ezzel szemben az Alsószéktó-Kisfái-Matkó Polgárőr Egyesület 8 millió forintot fordíthatott olyan közösségépítő programokra, amelyek az önkéntességet és a generációk közötti kapcsolatokat erősítették.
Hasonló nagyságrendben pályázott sikeresen a Hírös Cédrus Egyesület, amely az önkormányzat partnerségével indította el a „CédrusKörök” programot. Ennek keretében idősekből álló kis közösségek mutattak példát másoknak új életmódmintákkal, társadalmi aktivitással. Többek között a „Jószomszédi Háló” programjuk célja a helyi segítő kapcsolatok újjáélesztése volt. Ahogy a szervezők fogalmaztak: atomizált társadalmunkban egyre nagyobb szükség van arra, hogy a különböző generációk újra számíthassanak egymásra, növekedjen az önkéntesség, és a segítő emberi kapcsolatok természetessé váljanak.
Ezt igyekeztek tovább is fejleszteni, úgy hogy „időslátogatókat” képeztek, mely új módszere a segítségnyújtásnak a mindennapokban. Ahogy Pajkó Andrea oktató fogalmazott: az időslátogató nem ápoló, hanem társ a mindennapokban. Bevásárlásban segít, ügyintézésben, kulturális programra kísér el, vagy csak egyszerűen leül beszélgetni az álmainkról, emlékekről. A lényeg, hogy legyen kit várni, ugyanis az időslátogató mindezt teszi kedvesen, empatikusan, felkészülten. Tényleg az a fontos, hogy az időskor méltóságteljes legyen.
A programban résztvevőknek egy háromhetes képzést kellett sikeresen elvégezniük, hogy hivatalos „időslátogatóvá” váljanak.
Sport, egyház, szakszervezet – színes a pályázati paletta
A sokszínű pályázói kör azt is mutatja, mennyire nyitott volt a rendszer különböző típusú szervezetek felé. Sikeresen pályázott például a Kecskeméti Református Egyházközség, amely együttműködésben a Kecskeméti Kékkereszt Alapítvánnyal roma fiatalokat segített beilleszkedni és tanulási programokon keresztül kilépni a szegénységből. A Szentcsalád Plébánia is oktatási és közösségfejlesztési céllal hasznosította az elnyert támogatást. A sportélet képviseletében a Kecskeméti Spartacus Sportkör is sikert könyvelhetett el, de a pályázati rendszer rugalmasságát mutatja, hogy a Logisztikai és Könnyűipari Dolgozók Szakszervezete is el tudta nyerni a támogatást.
A szuperhősöknek is kell segítség – az SOS Gyermekfalu példája
Kevés annyira ismert és elismert szervezet működik Kecskeméten, mint az SOS-Gyermekfalu. Mégis, egyik legfontosabb programjuk, a nevelőszülői hálózat fejlesztése, nem részesül állami támogatásban. Ezért is volt számukra kulcsfontosságú, hogy európai uniós forrást is igénybe vehettek a nevelőszülővé válást támogató programjukhoz.
„Nyílt napunk arról szólt, hogy nevelőszülőket keresünk Kecskeméten és 60 kilométeres körzetében, hiszen több ezer gyermeknek van szüksége ma Magyarországon nevelőszülői családra, és ezért legalább 2000 nevelőszülőre van igény” – mondta a KecsUP Híreknek Vass Ildikó, az SOS Gyermekfalvak nevelőszülői hálózatának szakmai vezetője.
Az ezekhez a képzésekhez szükséges forrásokat az állam nem biztosítja, így az SOS Gyermekfalvaknak többnyire saját erőből kell megoldaniuk a működtetésüket – ezért is szerveznek rendszeresen adománygyűjtéseket. A nevelőszülő-jelölteknek egy jelképes, 40 ezer forintos képzési díjat kell befizetniük, amit azonban teljes egészében visszakapnak, ha az SOS programján keresztül vállalnak nevelőszülői feladatot.
Hogy miért is van szükség ilyen égetően a nevelőszülőkre? Mert ma is több mint 7 ezer gyermek él gyermekotthonban, ahelyett hogy családi környezetben nevelkedhetne. A helyzet évről évre romlik: 2020-hoz képest közel ezerrel nőtt azoknak a száma, akik szakellátásba kerültek – jelenleg már csaknem 24 ezer gyermek tartozik ide.
Az SOS célja világos: 2030-ra a gyermekvédelmi programjaik 95 százalékát családok és nevelőszülők biztosítsák. Így szeretnék erősíteni a gyermekek társadalmi integrációját, esélyegyenlőségét.
A forrásokból sosem lehet elég, különösen akkor, ha egy szervezet kevesebb állami normatívára jogosult, mint például az egyházi fenntartású intézmények – márpedig ez a helyzet az SOS Gyermekfalvak nevelőszülői hálózatával is. Ennek ellenére a magyarországi SOS működése példaértékű: az Orosháza, Kecskemét és Budapest központtal működő társadalmi szervezet 2020 óta önfenntartó, ami egyértelműen a tudatos, professzionális menedzsment érdeme.
