Az idei már a harmadik strandszezon, amikor használhatatlanok a csúszdák a Kecskeméti Élményfürdő és Csúszdaparkban, pedig az önkormányzat „mindent megtesz”: az üzemeltető cégben három kormánypárti képviselő is fáradhatatlanul veszi fel a fizetését. Csak látszólag kérdésekre válaszolni és dolgozni nincs kedvük. Na de akkor, kérdezhetik a kedves olvasók, mégis mitől csúszdapark a csúszdapark? Semmitől, sőt, az élményt is nehéz megtalálni benne, pedig igyekeztem! Vélemény.
Emlékszem, még iskolás koromban gyakran látogattam a fürdőt, akkor, amikor még valóban csúszdapark volt, nem csak a nevében szerepelt a jelző. A nosztalgia talán kicsit megszépíti az emlékeket, de gyerekként úgy voltunk vele, hogy „hát nem egy Aquaworld”, ellenben azért jókat lehet csúszdázni, meg közel is van. Szerettük. Régebben pöttyöket rajzoltak a belépő karszalagra, 5 csúszásig nem kellett külön fizetni. Az úszómesterek is többnyire kedvesek voltak, volt egy-két alkalom, amit „véletlenül” elfelejtettek behúzni. Egyébként sem volt nagy sor szinte soha, nem kellett tolakodnunk.
Elmerengve a régi idők emlékeiben, beugrott még egy kép: a rettegett piros csúszda. Gyerekként nagyon ijesztő sztorikat hallottunk róla, amióta az eszemet tudom le van zárva. Akkoriban szóltak legendák egy halálos balesetről is, a régi idők cikkei között böngészve azonban most csak annyit találtam meg, hogy volt pár baleset, de nem voltak végzetesek. Az Indexen van egy 2003-as cikk, ahol említik a halálos balesetet, de ezt csak híresztelésnek nevezték. Lehet, hogy valóban csak legenda volt?
A múltról egyelőre ennyit. Elsődlegesen pozitívumokat keresek, és őszintén, kezdem már unni, hogy ennyi negatív dolog vesz körbe minket itthon. De tényleg, miért nem lehet, csak egyszer, hogy ne kelljen mindenfélét kitalálnom? Tök könnyű lenne megírnom, hogy „újra megnyitották a csúszdákat, a gyerekek imádják”. Ehelyett itt izzadhatok.
Jó, kezdem: egy munkanap délutánján mentem ki két barátommal a kecskeméti strandra. Sok mindent elmond (és nem magamról), hogy ezzel kezdem, de önfeláldozó munkám során sem a májamra, sem a pénztárcamra nem voltam tekintettel, s nem csak hűtőtáskából kortyoltam – de amúgy Önöknek ezt ajánlom, amennyiben szeretnek takarékosan kikapcsolódni.
Gondolom a sör árára kíváncsiak… Ugye? A sima Soproni a legolcsóbb ezerért, a legdrágább a Corona 1600 forintért. Ha inna egy rövidet is, az körülbelül 1000-1500 lesz (a Hubertus például előbbi árban van, a Jagermeister az utóbbiban). Hacsak nem ínyenc, mert bizony Henessyt meg Chivast is kortyolgathat, 2500-ért per kupica. Jó, egy kicsit drága, de én kitapasztaltam, hogy Ön ne járjon így: melegben nem kell sok, hogy kellően vidámnak érezze magát az ember. Így meg nem is baj, hogy kicsit zsebbenyúlós, nem? Csak vigyáznak ránk – köszönjük inkább meg!
Kicsit meg is éheztünk, úgyhogy újra beálltunk a büfébe. A sör mellé már kaját is szerettünk volna venni, ekkor csodálkoztunk rá, hogy minden főétel, azaz „menü” 10 euró. Vagyis izé, „csak” 3900 forint, de tényleg MINDEN! Ezen árazás alól kivétel a lángos, a hamburger és a hot-dog – én előbbit ettem, finom is volt. Tapasztalataim szerint ezt nehezebb is elrontani, mint a (10 eurós!!!) hekket, rántott sajtot, sertéskarajt, vagy a Gordon Bluet.
Az előző bekezdés közben már azon gondolkodtam, hogy mit csináltunk volna, ha gyerekek lennénk, vagy egyáltalán nem innánk alkoholt. Valószínűleg labdáztunk volna egyet, ugyanis kosarazni és focizni is lehet egy-egy kisebb pályán. Ráadásul egy homokos rész is van, tehát nem lehet mondani, hogy semmit sem lehet csinálni a strandon. Még napozni is van lehetőség – feltételezem, ez minden kisgyerek álma egy csúszdaparkban. Amúgy a legkisebbek szinte biztosan tudnak csúszdázni a gyermekmedencében, röstellem, hogy ezt nem néztem meg a saját szememmel, de épp a nagyobb csúszdák mögötti büfében „dolgoztam a cikken”, és tudják. Hát elfelejtettem, elnézést.
Ja, ígértem azt is, hogy az élményfürdői résszel is foglalkozom. A „barlangos” medence akkora élményt nyújt, hogy állítólag Miskolcon már reszketnek a félelemtől: Kecskemét elcsábítja a Barlangfürdő látogatóit. Viccet félretéve, ez a része sem volt nagy élmény – de régen ezt is szerettem! Kapunak használtuk a sziklát, mindig addig, amíg a „csúnya felnőttek” kizavartak minket labdázni. De az a 10-15 perc kivétel nélkül jó hangulatban telt, Kásásnak és Benedeknek éreztük magunkat.
Összességében el tudom mondani, hogy csak két résszel voltam elégedetlen a strandon: az élményfürdővel és a csúszdaparkkal. Nem nyújt nagyobb szórakozási lehetőséget, mint egy 100 ezer forintos kerti medence – pedig ha kétszer (hűtőtáska és szendvicsek nélkül) kimegy egész napra egy család, ennyit könnyen elkölt.
A strand kellőképpen hű Kecskeméthez: szeretjük, mert szép emlékek fűznek hozzá, de senki sem foglalkozik vele. Főleg bölcs vezéreink nem.
Röviden: nem ajánlom, sok közeli városban van sokkal jobb strand. Ez azért nagyon szomorú, mert engem, minket kötnek ide szép emlékek. De hogy fogja szeretni ezt a várost a most felnövő generáció, ha mindent így elhanyagolnak? A mostani iskolásoknak aligha alakulnak ki szép emlékeik a csúszdaparkról, s úgy néz ki, sokaknak ez már teljesen kimarad(t).
Felkészül a Domb Beach, ahol ismét kockára fogom tenni testi épségemet azért, hogy Önöknek minél jobb sztorikat hozhassak – csak a jó időt várom újra. Állítólag ott még a strandnál is kevesebb az izgalom. Addig is – ha van kedvük – olvassák el, hogy milyen fura körülmények előzték meg a Domb Beach idei nyitását.
Domb Beach pályázat: a győztes céget az ajánlattételi határidő után alapították
A Hírös Sport munkatársai újítják fel a Domb Beach épületeit – de miért?
