Írásában Sz. Bíró Zoltán arra hívja fel a figyelmet, hogy Donald Trump nyolc hónappal a beiktatása után sem hozott olyan intézkedést, amely fokozta volna az amerikai nyomást Oroszországra. Lapszemle.
Trump még a választási kampányban azt ígérte, hogy 24 órán belül képes lenne lezárni a háborút, sőt, ha ő lett volna 2022 februárjában az Egyesült Államok elnöke, szerinte az Ukrajna elleni orosz támadásra sem került volna sor. Sz. Bíró szerint azonban ezek az ígéretek két mítoszon alapultak:
- az egyik az, hogy Trump pragmatikus alkukat tud kötni még diktátorokkal is, a másik pedig az, hogy ellenállás esetén keményebben lépne fel, mint elődje.
A gyakorlat azonban azt mutatta, hogy Putyin nem volt fogékony a „tranzakcionális” megközelítésre, Trump erőteljes retorikája pedig leginkább üres hangoskodásnak bizonyult.
A szerző felveti, hogy Trump politikai viselkedése mögött akár orosz befolyás is állhat, legyen szó kompromittáló anyagokról vagy korábbi anyagi támogatásról. Bár a hivatalos vizsgálatok nem bizonyították az összejátszást Moszkvával, az mindenesetre egyértelmű, hogy a Kreml Trump győzelmét kívánatosnak tartotta. Sz. Bíró nem zárja ki egy esetleges háttéralku lehetőségét sem, például arról, hogy Oroszország passzívan szemlélte az Irán elleni légicsapásokat, cserébe az amerikaiak nyomást gyakorolnak Kijevre az orosz feltételek elfogadásáért.
Trump első hetei még arra utaltak, hogy gazdasági eszközökkel, vámokkal is kész nyomást gyakorolni Oroszországra, de végül nem sikerült elérnie célját. Közvetítői szerepében azt sugallta, hogy mindkét féllel azonos távolságot tart, figyelmen kívül hagyva, hogy az egyik fél az agresszor, a másik pedig az áldozat. Eközben Oroszország újabb támadásokat indított: mintegy 600 drónt és 40 rakétát vetett be Kijev és más régiók ellen, a hétvégi akciókban legalább négy ember vesztette életét.
Sz. Bíró elemzése a qubit.hu oldalon olvasható teljes terjedelemben.
