A Fehér Bot Nemzetközi Világnapja alkalmából tartott ünnepséget Kecskeméten a Magyar Vakok és Gyengénlátók Bács-Kiskun Megyei Egyesülete, amelynek jogelődje éppen hatvan éve alakult meg. Az eseményen megemlékeztek az egyesület februárban elhunyt elnökéről, Hencz Andrásról.
Az október 15-ei világnap célja a közvélemény figyelmének felhívása a vakok és a gyengén látók sajátos helyzetére, keresve gondjaik megoldásának lehetőségeit, a társadalomba való teljesebb értékű beilleszkedésük útját.
A megyei szervezet – közismert nevén a Bácsvakok – már hagyományosan a világnapot követő pénteken tartja ünnepségét a kecskeméti Katona József Könyvtárban. Idén is így volt ez, miként az is szokássá vált, hogy ilyenkor a Katona József Nemzeti Színház színművészei-munkatársai is adnak egy rövid műsort Sirkó László vezetésével. A színész most lánya, Sirkó Anna rendezőasszisztens és Balázs Zsófia énekkari művész társaságában látogatott el a látássérültek rendezvényére.
Az egyesület díját, a Z. Kovács Bertalan emlékplakettet ezúttal Tusori Nikolett alelnök és Tercsi Lajosné tag vehette át. A rendezvényen részt vett a februárban elhunyt, az ünnepségen sokat méltatott elnök, Hencz András özvegye is, az önkormányzat részéről pedig Engert Jakabné alpolgármester.
Mint Sztakó Krisztina elnök elmondta: Hencz András tragikus halála hatalmas veszteséget jelentett számukra, hiszen az egyesülettel kapcsolatban „mindent kézben tartott, felügyelt és átlátott”. Nagyon nehéz volt hirtelen, egyik napról a másikra a teljes munkafolyamatot, az összes feladatot átvenni. Az alelnök, Tusori Nikolett erőn felül dolgozva vitte a Bácsvakokat egészen májusig, amikor az elnökség Sztakó Krisztinát választotta elnökké (ő egyszer már – az egyesület 2004-es megalakulásától 2013-ig – betöltötte ezt a tisztséget).
„Megválasztásomkor azt az ígéretet tettem, hogy szeretném András munkáját folytatni, és ha lehetséges, új szolgáltatásokkal – például könyvtárral, mentálhigiénés segítségnyújtással vagy a kommunikáció terén – bővíteni a tevékenységünket. Ezzel is szeretnénk segíteni a látássérülteket abban, hogy a megvakulás utáni krízisen hamarabb túl tudjanak jutni. A közösségi életet is igyekszünk minél tartalmasabbá tenni, sok kulturális programot és közös sétát szervezünk, ezeket nagyon szeretik a tagok. Már vannak nyertes pályázataink is, így hat megváltozott munkaképességű kollégának tudunk állást biztosítani. Van, aki Braille-írásos könyveket korrektúráz és szerkeszt, más adományt gyűjt, vagy hanganyagokat készít, javít” – mondta el Sztakó Krisztina a KecsUP Híreknek.
Hozzátette, mindenképpen folytatják a szemléletformálást is – az idei évben már 58 helyszínen voltak és ennek során több mint 1400 gyerekkel találkoztak a megyében. A közeljövőben olyan olyan iskolákba szeretnének eljutni, ahol még nem voltak, például Bajára és Bácsalmásra.
Sztakó Krisztinát megkérdeztük arról is, véleménye szerint Kecskeméten a vakokat és gyengénlátókat mennyire segítik a közlekedésben, bevásárlásban vagy éppen az ügyintézésben számukra akadálymentessé tett épületekkel, járdákkal?
„Andrásnak nagy kapcsolati hálója volt a városon belül, elvesztésével ez most kicsit meggyengült, de igyekszünk továbbra is a városvezetéssel, a cégekkel jó kapcsolatot ápolni. Van még mit tenni az akadálymentesítésben, ez kétségtelen, főleg a hangos lámpák kihelyezésére, a vezetősávok kialakítására gondolok. De az elmúlt tíz-tizenöt évben nagyon sokat fejlődött etéren a város” – nyilatkozta a Bácsvakok elnöke. Mint hangsúlyozta, ma már nagyon jó rehabilitációs mérnökök dolgoznak Magyarországon, az országos szervezet koordinálásával, egy ajánlási rendszer alapján érvényesítik a látássérültek érdekeit az építkezések, felújítások során.
1949-ben, vidéken elsőként megalakult a Dél-Alföldi Vakok Szövetsége szegedi központtal. A Szövetség három megye – Bács-Kiskun, Békés és Csongrád – területét fedte le. 1965-ben kezdte meg önálló működését a Magyar Vakok és Csökkentlátók Országos Szövetsége Bács-Kiskun Megyei Szervezete. Szükségességét mindenekelőtt az indokolta, hogy a megyében igen nagy számban éltek látásukat részben, vagy teljesen elvesztett emberek – közel kétszázan.
Az újonnan megalakult csoport titkára Z. Kovács Bertalan lett. Köré szerveződtek azok a látássérültek, akik dolgozni, művelődni, tanulni akartak. Egyre többen találtak munkát, megélhetést, de emellett az élet számos más területén is segítséget kaptak a látássérültek; érezhették, hogy nincsenek egyedül, tartoznak valahova, van egy hely, egy közösség, ahol megértik, elfogadják őket.
2004-ben negyvenkét alapító tag közreműködésével megalakult a Magyar Vakok és Gyengénlátók Bács-Kiskun Megyei Egyesülete. A korábbi működési, finanszírozási rendszer gyökeresen megváltozott. Innentől már nem az országos szövetség tagszervezeteként, hanem önálló jogi szervezetként kezdett el működni a csoport. Meg kellett tanulniuk új forrásokat bevonni az egyesület költségvetésébe, önállóan pályázni, adó 1 százalékot gyűjteni.
„András hihetetlen munkabírásának és elkötelezettségének köszönhetően egyesületünk az elmúlt hat évben országos szinten is kiemelkedő szervezetté nőtt. Közhasznú munkánkat szolgáltatásainkat a társszervezetek, a Bács-Kiskun vármegyei önkormányzatok, az oktatási intézmények is ismerik és elismerik. Elnöksége alatt az egyesület látványosan fejlődött, dinamikusan növekedett. Ötleteinek, terveinek köszönhetően színes programokat, változatos szolgáltatásokat kínált a tagok számára. Fáradhatatlan törekvéssel, folyton megújuló energiával dolgozott azért, hogy segítse, támogassa a megyében élő vak és gyengénlátó embereket. Élete utolsó pillanatáig végezte odaadó munkáját. András elhivatottsága a vak-ügy iránt méltó példa az elkövetkező nemzedékek számára” – méltatták Hencz András tevékenységét az ünnepségen.
