A KecsUP Hírek korábban egy hosszabb riportban számolt be arról, hogy számtalan megválaszolatlan kérdés és megoldásra váró krízishelyzet elé kerülnek azok a szülők, akiknek transz gyermeke van, ám támogatás helyett információhiányt, tabusítást és generált diszkriminációt kínál számukra a jelenlegi magyar kormány. Márti és Dóri, két transz fiú anyukája most ezen szeretne segíteni a kezdeményezéssel.
Honnan jött a csoport létrehozásának ötlete?
Dóri: – Márti nagyon sokat tudott nekem/nekünk segíteni, azzal, hogy megosztott velünk egy csomó hasznos infót. És most is van olyan anyuka ismerőse, aki igényt tartana ilyen jellegű támogatásra. Aki ebben a cipőben jár (transz gyereke van) nagyon nehezen igazodik el a dolgokban. Egyrészt lelkileg is jó, ha megtartó közegben kibeszélheti magát, ha megtudja, más hogyan oldott meg nehéz helyzeteket, ha más példákat lát. A másik a gyakorlati rész, amiben borzasztó nehéz információhoz jutni. A hormonkezelés feltételei, a megfelelő orvos megtalálása, a névváltoztatás, a nemi megerősítő műtétekről információ… Ezernyi „apróság”. Kicsit olyan, mint amikor kezelhetetlennek mondják az ovis gyerekedet, ki akarják hajítani az óvodából, aztán elkezded felgöngyölíteni, hogy mi van vele. Rengeteg idő, pénz és nyomozó munka, mire eljutsz egy diagnózisig (ADHD, autizmus, stb) és azután fejlesztést, gyógyszert terápiát találsz. Szinte ugyanez a sorsunk, csak transz témában nulla segítséget vagy információt kapsz hivatalosan. Akikre számíthatsz: transz aktivisták, transz közösségek, LMBTQ támogatói facebook csoportok, vagy ha vagy olyan szerencsés, hogy ismersz érintett szülőtársakat, akkor ők, a sorstársak.
Miért lenne hasznos egy ilyen csoport?
Dóri: – Klassz dolog, ha találkozol hasonszőrűekkel: azt érzed, nem vagy egyedül a világban a nehézségeddel. A coming outtól kezdve egy szülőnek nagyon sok időbe telhet elfogadnia a gyermekét olyannak, amilyen és talán ezen az úton tudunk sokat segíteni egymásnak. Mert megjelenik a bűntudat, a düh, az önvád, a reménytelenség érzése, a tanácstalanság, egy sor nehezen viselhető és érthető érzés. Azért is fontos, hogy a szülő rendben legyen ezzel a dologgal önmagában, mert ő az, aki támogatja a gyermekét. Ehhez pedig szüksége van egy belső rendhez. Gyakorlati információkat is fontos cserélni. Jól bevált taktikákat megosztani egymással. Hasznos lehet azért is, mert a támogató szülő nélküli fiataloknak is tudunk segíteni.
„Transzneműnek lenni nem választás kérdése, hanem egy rohadt nehéz sors”
Az érintett szülők úgy érzik fontos kimondani, hogy mit nem szeretnének, mert nagyon sok ember fejében van valami fura elképzelés erről. Senkit nem akarnak „megtéríteni”, eltéríteni saját útjától. Nem szeretnének átműteni gyerekeket. Mondjuk felnőtteket sem. Nem szeretnék, hogy még több ember transzneművé váljon.
– Akinek a fejében ilyen elképzelések vannak, azok nincsenek tisztában azzal, hogy transzneműnek lenni egy rohadt nehéz sors. Nem jókedvükben és unalmukban találják ki ezt az emberek, hogy ők transzneműek. És nem változtatni szeretnének a nemükön, hanem ahhoz igazítani a kinézetüket, a karakterüket és a hivatalos okmányaikat, amilyen neműnek belül érzik magukat – fogalmaznak a csoport alapítói.
Hogyan kell elképzelni a csoport működését?
– Ötleteink vannak, de leginkább ez akkor fog körvonalazódni, ha jönnek az emberek és elmondják, nekik hogyan lenne jó, mikor, milyen formában, milyen rendszerességgel. Gyaníthatólag lassan fog beindulni és felépülni a csoport. Szerintem nemcsak szülők, hanem transz emberek is jönni fognak. Óriási szükségük van befogadó közegre.
A Trans Parent – támogató szülői csoport első találkozóját november 22-én vasárnap tartják (részletek a linken). Ahogy a szervezők írják: Egy sorstársi segítő csoport létrehozásának első állomása lesz a most vasárnapi alkalom, ahol mindenki befogadó közegre lelhet, aki valamilyen szinten érintett a témában.
