Hétfőn a kormányhoz közeli médiában sosem látott figyelmet kapott portálunk véleménypodcastje, a KecsUPéntek. Egy országos lap újságírója vette a fáradtságot, kitekintett vidékre, és a műsor minden szavát kiforgatva, politikai indíttatásból támadást indított a KecsUP Hírek ellen. Az elejétől a végéig ellentmondásokra, személyeskedésre és hazugságokra épülő, óvodás színvonalat sem elérő cikket természetesen egy az egyben átvette a kecskemétiek érdekét nyomokban sem szolgáló önkormányzati lap is – a fideszes politikusok legnagyobb örömére, akik bőszen osztogatják és kommentelgetnek alá. Vélemény.
A KecsUPéntek legutóbbi adásában Bajáki Zsanett főszerkesztő és én (nem, nem csemegebajszú Szilárd a polgári nevem) szerepeltünk. Szóban reagáltunk arra a szintén minket támadó, az önkormányzati hiros.hu-n megjelent cikkre, amely egy olyan újságíró által íródott, aki jóváhagyta, hogy az újszülött gyermekével pózolhasson a polgármester a választási hajrában. Az a polgármester, aki egyébként még mindig nem tisztázta magát a 127 milliárd forintos botrány után. Persze nem is kellett neki, hiszen a magyar hatóságok még egyetlen embert sem hallgattak ki a majd’ egy éves ügyben, amely az egész országot felháborította.
A képen látható cselekményt neveztük politikai pedofíliának, amely jelentését valószínűleg az újságíró vagy nem ismeri, vagy szándékosan nem veszi figyelembe. Nagyon röviden el tudom magyarázni neki, amennyiben így megérti: azt jelenti, hogy politikai célokra használnak fel gyerekeket. Kiemeltünk két fontos elemet: 1. az „önkormányzati dolgozó” (így említik a cikkben, ami elég nagy öngól) önként adta az akcióhoz csecsemője arcát, és 2. kitiltották Ukrajnából, mert álhírt közölt. „Bóknak veszem, hogy kitiltottak Ukrajnából” – korábban így nyilatkozott erről a gyakran oroszbarát retorikát használó és a Fidesz érdekeit mindig szem előtt tartó újságíró, azaz „önkormányzati dolgozó”. Persze áldozati pózban ezt is, mint mindent, hiszen ő csak jót akart a kárpátaljai magyaroknak. Ha valóban csak jót akar, akkor igazán számonkérhetné egy véleménycikkben Orbánt és Szijjártót is, amiért a Putyinnal való tárgyaláson fel sem merült Munkács OROSZOK általi bombázása. Vagy felkérdezhette volna a köztársasági elnököt, hogy miért vette ki a támadás utáni közleményéből, hogy orosz volt a rakéta.
Az elejétől a végéig gyűlölködő cikket ráadásul nem is a megsértődött önkormányzati álhírgyárossal íratták meg, hanem egy pesti propagandalapnál dolgozó nővel. Nevetséges és szánalmas, hogy olyan ember forgatja ki a szavainkat, akinek a valódi, nem kiforgatott megszólalása is akkora balhét okozott, hogy levették a képernyőről. Ezt a balhét az váltotta ki, hogy az „újságíró” Karsai Dániel eutanáziáért folytatott harcához ezt tette hozzá:
„Én nem értem, tehát Karsai Dániel, mondjuk ki, emiatt a betegség miatt halálra volt ítélve. Tényleg csak az volt, hogy na, mikor fog ez bekövetkezni. Tehát hogy az emberben, már bocsánat, de ne legyen annyi türelem, hogy megvárja azt, hogy az élet mondja: »Danikám, akkor most van vége!«, és akkor utána ebből ekkora politikai ügyet csinálunk, én ezt nem értem.”
Úgy látszik, a balhé után nem nézett eléggé magába, ezúttal rólunk írt megrendelésre lejárató cikket. A méltatlan hangvételű cikkben engem csak „csemegebajusznak” és „pelyhesarcúnak” hív, kollégámat, főnökömet és egyben barátomat pedig gyáván, puhatolózva titulálja k.rvának: „a szintén bennfentes hírek szerint a férfiak körében nagy népszerűségnek örvendő főnökasszony” – fogalmazott. Ez speciel meglepett. A Kecskemétet, az itt élőket cseppet sem ismerő országos lapnál dolgozó újságíró ennyire nyíltan utal arra, hogy a gusztustalan cikkre felkérő kollégája szerint a KecsUP főszerkesztője egy k.rva. Egészen elképesztő.
Minden személyes támadást visszautasítok, amelyet a cikk felvetett, és ha bocsánatkérésre nem is, de arra megkérném az ebben résztvevőket, hogy gyakrabban nézzenek tükörbe. A mindent mindennel összemosó cikkről még egy rövid elemzést írok, a legnagyobb hazugságokat mindenképp kiemelném:
„Politikai prostituáltnak titulálta a Kecsup! főszerkesztője egy újságíró kisbabáját” – ez a cím. Ezzel szemben az igazság az, hogy szerintünk az újságíró önként ajánlotta fel babáját politikai célokra, a gyermeket pedig politikai prostitúcióra használták a polgármesterrel karöltve. Ettől a baba nem lesz „prostituált”, erre nem is utaltunk. De abszurd, hogy ezt le kell írnom – főleg abban az országban, ahol Zsolt bácsik járkálnak szabadon és pedofilok, valamint támogatóik kapnak állami kitüntetéseket.
„Ezek szerint azonban csak szóban fontosak nekik a gyerekek, a valóságban simán lek*rváznak egy két hónapos kisbabát” – írták. Ezzel szemben az igazság az, hogy a k.rva szó el sem hangzott a stúdióban, az a vád pedig, hogy egy kisbabára egyetlen ember is azt mondaná, hogy k.rva, felháborító. Kikérem magamnak!
„Van az a mondás, hogy miért bántod a kiskutyát? Mire a válasz az: mert a nagyot nem merem. Nagyjából így tudnánk összefoglalni Bajáki Zsanett lelki világát is, aki előszeretettel bántja a gyerekeket, ha a szüleiken nem tud fogást találni” – írták. Ezzel szemben az igazság az, hogy a főszerkesztő egy gyereket sem „bántott”, sőt még a szüleiket sem, pusztán szembesítette például (a cikkben is megemlített) Laczkó-Zsámboki Angélát azzal, hogy politikai célokra használja a gyermekeit, ami a mi értékrendünkben senkitől sem elfogadható. Persze elképzelhető, hogy valaki nem ért azzal egyet, hogy egy gyerekeknek sincs helye politikai kampányokban – ez esetben tessenek vitatkozni velünk, ne pedig hazugságokkal állítsanak be bennünket mindenfélének.
A cikkben további hazugságokra és ellentmondásokra (mint például: tiszás sajtó vagyunk, a velünk egyet nem értőeket kitiltjuk és megszégyenítő cikkeket írunk róluk) már nem is reagálok, ezt is bőven tovább húztam, mint amennyit megérdemelt az ügy. Érdemes lehet azonban beszélni arról, hogy miért akarnak újságírókat egyfolytában behúzni a pártpolitikai mocsárba, az ezzel kapcsolatos véleményem ismertetném röviden a továbbiakban.
A kormánypárt „aki nincs velünk, az ellenünk van” mentalitása a szemünk előtt csúcsosodik ki, és mindenkit meg akarnak szégyeníteni, aki egy kicsit is releváns. Az ellenzéki politikusok 15 éve tartó kudarcsorozata miatt egy ideje Magyarországon a független sajtó akaratán kívül, de átvette az ellenzéki képviselők szerepét: az ellenzéki érzelmű emberek a sajtónak panaszkodnak, tőlük várják a megoldást a problémáikra és hűséges olvasókká, követőkké, ha úgy tetszik, szimpatizánsokká váltak. Erre az ellenzéki hullámra természetesen rátesz az is, hogy a kormány évek óta folyamatosan próbálja kinyírni a független sajtót, hiszen ők is rájöttek: olyan hatalom van az újságírók kezében, amit még a politikusok is megirigyelhetnek.
Most, hogy jött egy erősnek látszó politikai közösség (a Tisza Párt), két hadszíntéren folyik a Fidesz háborúja: a cél egyrészt a Tisza lejáratása, másrészt a független sajtó folyamatos támadása, akadályozása és ellehetetlenítése. Mindkettőhöz a legrövidebb út, ha a legrelevánsabb személyt támadod a csoportból, hiszen a propaganda minél egyszerűbb, annál hatásosabb. Ezért pécézték ki már megjelenésekor Magyar Pétert, most pedig ugyanezért Bajáki Zsani főszerkesztőt. A helyi Fidesz látszólag elég relevánsnak ítéli a KecsUP-ot ahhoz, hogy most már a közgyűlésen kívül, házi újságírókat is bevetve, folyamatosan támadják a lapot. Úgy érzik, hogy általunk nagyon sok kecskemétihez eljutnak azok a számukra negatív hírek, amelyek a többi helyi lapban következetesen el vannak hallgatva.
Valójában nem tőlünk, hanem az információtól félnek. Tőled félnek, aki olvasod ezt a cikket. Félnek, hogy elolvasod ezt a cikket, és rájössz, hogy mondvacsinált hazugságokkal, gúnynevekkel, k.rvázással járatják le azokat az újságírókat, akik nem csókolták meg a pecsétgyűrűt. Félnek, hogy nem rájuk húzod be az X-et. És legfőképp félnek, mert megérezték, hogy akár el is veszíthetik a hatalmukat.
Figyelmeztettek bennünket, hogy ez lesz: a választás közeledtével ott fogunk virítani a helyi lapokban arccal és névvel. Neveznek majd minket mindennek, írnak majd rólunk csúnyábbnál csúnyábbakat, el akarják érni, hogy ne legyen kedvünk újságot írni. Szóltak, többen szóltak, de nem tudtam elképzelni, milyen lesz. Ezt a cikket látva megkönnyebbültem. Megkönnyebbültem, mert már senkit nem érdekelnek az uszító hazugságaik. Jól látszik, hogy a polgármester és a többi fideszes politikus „dühítő” reakcióján kívül alig-alig akad interakció erre az igénytelen baromságra, amit összeokádtak.
Lehet, hogy fogtok minket még más portálon látni, de közel sem ez a célunk. Most sem ez volt a célunk, hanem csinálni a szokásos műsorunkat, amihez hasonló nincs Kecskeméten. Megértem, ha valakinek ez nem tetszik, természetesen ez egy véleményeket tartalmazó műsor, hetente párszázan nézik – egyszer volt, hogy 5 ezernél többen nézték meg, amikor egy kecskeméti képviselő balhéjától volt hangos az országos sajtó.
Amit ezzel érzékeltetni szerettem volna, az csupán annyi, hogy már minket is politikai szereplőként kezelnek újabban: tehát megnéznek 50 percnyi, jelenleg kevesek által követett heti KecsUP-műsort csak azért, hogy találjanak valami kiforgathatót. Ezt meg kell szokni, de hogy egy klasszikust idézzek a legkiválóbb kecskeméti újságírótól: „Ne szarj be Kossuth, nálam a lobogó!”
Köszönöm mindenkinek, aki olvas, támogat, védelmébe vesz és vett minket. Köszönöm azoknak is, akik nem szimpatizálnak velünk, de látták az önkormányzati médiumban megjelent cikket, s csak tájékozódni, a másik felet meghallgatni jöttek. Sokszor említettem már, de most különösen fontos: a velünk egyet nem értőeket nem kötelező gyűlölni – még akkor sem, ha ez a narratíva.
Ez volt az első és egyben utolsó aljas, lejárató, személyemet is érintő propagandacikk, amelyre reagáltam – ezt megígérem.
Ui.: csemegebajusz nem haragszik a két médiamunkásra, hisz csemegebajusz tudja, hogy a Fideszhez kötődő lapokban nincs olyan, hogy nemet mondasz a főninek. Remélem április után tudunk úgy is beszélgetni egymással, mint azt homo sapiens sapiensek teszik. Addig is biztosíthatom, hogy én nem foglak benneteket külső jegyeitekkel azonosítani, gúnynevekkel illetni és nőiességetekben megalázni. Kitartást, kollégák, hamarosan lehettek valódi újságírók is!
———
A Vélemény rovatunkban megjelent írások nem feltétlenül egyeznek a szerkesztőség álláspontjával. A tartalom megtartása mellett ezeket az írásokat jogunkban áll a jobb olvashatóság érdekében megszerkeszteni.
Van véleménye? Szeretné másokkal is megosztani? Írjon nekünk a [email protected] címre.
