„Vonattal igazából minden utazásnak úgy indulok neki, hogy nem tudom, mi vár rám, lutri az egész” – mondta el a KecsUP Híreknek egy kecskeméti kerekesszékes édesanya. Sok tényezőn múlik, hogy vasúton probléma nélkül el tud-e jutni egyik helyről a másikra. Utazási igényét 36 órával a felszállás előtt be kell jelentenie a MÁV-nak – váratlanul kitalált/szükségessé vált utazás így szinte kizárt -, majd pedig azért szurkolhat, hogy az induló és a célállomáson is legyen működő emelő, a szerkezetet kezelni tudó vasúti alkalmazott, és az ajtók is rendben kinyíljanak. A mozgáskorlátozottaknak az is gondot jelent, ha a kocsijukban lévő mosdó nem működik, mert ők nem tudnak könnyen átmenni egy másik vagonba.
Sipos Gyöngyi koraszülött volt, születésekor oxigénhiány lépett fel. Az orvosok öt százalék esélyt adtak arra, hogy életben marad, és ő mégis itt van: boldogan él, részmunkaidőben dolgozik – távmunkában a Nem Adom Fel Alapítványnak, de időnként személyes jelenlétet igénylő feladatokat is végez -, szabadidejében kirándul és barátokkal találkozik. Gyakran lehet látni Kecskemét belvárosában elektromos kerekesszékével, szeret kimozdulni otthonról.
- Egyszer elkísértük és megkérdeztük tapasztalatairól, milyen nehézségekkel jár kerekesszékkel közlekedni a városban, lát-e előrelépéseket az akadálymentesítés terén. Most arról beszélgettünk, mit tapasztal a vasúti közlekedésben.
Ha holnap szeretne utazni, már tegnap kellett volna szólnia
Az egész ott kezdődik, hogy a fogyatékossággal élő és a csökkent mozgásképességű utasoknak az utazás előtt legalább 36 órával értesítenie kell a MÁV Személyszállítási Zrt-t. Egy megrendelő lapot kell kitölteniük és emailben elküldeniük, vagy megadni telefonon vagy személyesen az utazás megszervezéséhez szükséges adatokat: dátum, vonat, kiinduló-, átszállási- és célállomás, kerekesszék típusa, súlya, méretei, és azt is, hogy a mozgássérült a kerekesszékből át tud-e ülni az ülésre, tudja-e használni a normál WC-t és hogy lesz-e kísérője.
Mint Gyöngyi elmondta, ebben túl nagyfokú rugalmasságot nem tapasztal: ha a szabályzat szerint későn – tehát mondjuk csak egy nappal, 24 órával az utazás előtt szól, mert váratlanul derül ki, hogy mennie kell (gépkocsija pedig nincsen), akkor szinte biztos, hogy nem tud felszállni a vonatra, nem lesz helye.
„Ha például ma napközben kiderül, hogy holnap reggel valami miatt Pestre vagy Szegedre kellene mennem, akkor kicsi rá az esély, hogy összejön. Volt, hogy nagyon sürgősen utaztam volna valahova, és tényleg könyörögtem – akkor egyszer szerencsére engedélyezték” – mesélte Gyöngyi.
Pár hónapja úgy tűnt, minden rendben, visszaigazolták a megrendelését – ám amikor Gyöngyit emelték volna fel a vonatra, kiderült, hogy egy sorstársa már elfoglalta a helyét (pedig ő a következő járatra „regisztrált”). Mivel a kecskeméti kerekesszékes az előírások szerint járt el, így ő is utazhatott a vonattal – de nem az utastérben, hanem a mosdó mellett.
„Érdekes, ha én kérek egy ilyet, akkor nem engedélyezik, 36 órával az utazás előtt jeleznem kell. Ha viszont általuk történik hiba, akkor minden meg van engedve, onnantól kezdve nincsenek szabályok” – töprengett hangosan Gyöngyi.
Mint tőle megtudtuk, a Budapest-Kecskemét-Szeged vonalon csak az InterCity kocsikban van férőhely kerekesszékeseknek. Ha azt egy sorstárs már korábban lefoglalta, akkor új vonatot kell kinéznie. Ha egy szintén mozgássérült barátnőjével együtt szeretne utazni, és közösen kérik a szolgáltatást, akkor a MÁV általában régi típusú kocsit állít be, amelyben két-három kerekesszék is elfér.
Nem túl jól ellátottak emelővel a magyarországi állomások
Szűk keresztmetszetet és ezáltal az utazást megnehezítő körülményt jelent az is, hogy – mint annak a MÁV honlapján utánanéztünk – jelenleg Magyarországon mindössze 33 vasútállomáson van mindig (állandó jelleggel) kerekesszék-emelő. Ezek természetesen a nagyobb és fontosabb pályaudvarok, de ha hozzávesszük, hogy összesen 1461 állomás/jegypénztár van hazánkban, akkor azt kapjuk, hogy nagyon-nagyon alacsony szintű a mozgáskorlátozottak fel-és leszállását segítő szerkezetekkel való ellátottság – egész pontosan 2,26 százalékos.
Ha kicsit megengedőbbek vagyunk, és csak azokat az állomásokat vesszük figyelembe, ahol nagyobb a forgalom (személyes ügyfélszolgálat és belföldi jegyértékesítés működik) – hiszen nem elvárható, hogy minden kis megállóhely tökéletesen felszerelt legyen -, akkor is még csak 9,8 százaléknál tartunk.
„Kecskeméten, Szegeden, Debrecenben, Nyíregyházán, Budapesten nincs probléma, mindenhol rendelkeznek emelővel, feltesznek-levesznek. Ha olyan helyre utazok, ahol nincs, akkor olyan kocsit küldenek, amely beépített emelővel van felszerelve. Csakhogy ez elég gyakran rossz. Az induló állomáson nem győződtek meg róla, hogy működik-e, és akkor ott kell mondjuk Tokajban küszködni a lejutással” – folytatja Gyöngyi. Volt rá példa, hogy jobb híján kiszállt a székből, leült a vonat lépcsőjére, és ügyesen, fokról-fokra, „fenékkel” haladt lefelé. Száz kilós elektromos székét három vasutas emelte le – de sajnos nem elég figyelmesen, mert nekiütötték a lépcsőnek, és ilyenkor mindig félő, hogy baja történik a több százezer forintba kerülő eszköznek.
Olyan is előfordult már, hogy beragadt az ajtó. Ebben a helyzetben ugyancsak Gyöngyi élelmessége segített, aki emlékezett rá, hogy egyszer egy kalauz megmutatott neki egy kart, amelyet meghúzva mechanikusan már ki lehetett nyitni az ajtót.
Sok múlik azon is, hogy a vasutasok mennyire értenek az emelőhöz, ki vannak-e képezve a kezelésére. A kecskeméti kerekesszékes édesanya egyszer szemtanúja volt, ahogy a mellette ülő kalauz ötször-hatszor is megnézte útközben a szerkezet működtetését ismertető videót: „magyarán halvány lila sejtelme sem volt róla” – összegez lakonikusan Gyöngyi.
A mosdó-kérdés…
Lázár János építési és közlekedési miniszternek az InterCityk mosdóiról és azok romákkal történő takarításáról elhangzott hírhedt és jogosan rengeteget bírált kijelentésére nagyon sokáig emlékezni fogunk. Gyöngyinek már volt több negatív tapasztalata a vonatok WC-i terén.
„Van, hogy úgy indul el a vonat, hogy nincs kitakarítva a mosdó, vagy el van dugulva. Múltkor is ez történt: Tokajban felszálltam, és szóltam a kalauznak, hogy el szeretnék menni WC-re, mert az állomáson nem tudtam. Hát tele volt a vécécsésze mindennel, már bocsánat. Így természetesen nem akartam használni. A kalauz volt olyan kedves, azonnal hívta a következő állomást, Nyíregyházát, hogy kérjenek egy egy szippantóst. Ki is jött, de nem tudta egyből megoldani a problémát, így az eleve hat percet késő vonat további késést szedett össze, emiatt pedig Cegléden lekéstem a csatlakozást… Ha csak lehet, igyekszem elkerülni a mosdózást a vonaton, mert enyhén szólva nem túl higiénikusak a körülmények – de amikor kell, akkor kell. Másik kocsi WC-jébe pedig nem tudok egyedül átmenni, mert nagy rések vannak a kocsik között, és egy hatalmas ugrató nem tenne jót a kerekesszéknek. Csak segítséggel megy az átjutás, ha elöl húznak, hátulról tolnak. Egy rámpa segítene a helyzeten, de nincs az sem” – magyarázta Gyöngyi.
Véleménye szerint az jó megoldás lenne, ha a mozgáskorlátozottaknak fenntartott mosdót a kalauz nyitná és zárná, hogy oda valóban a kerekesszékesek mehessenek be – mert a mostani túlhasználat és nem megfelelő használat miatt eldugulnak és gusztustalanul néznek ki.
Hogy akkor mi történik, ha valamilyen okból lekési a csatlakozást? Kénytelen megvárni a következő IC-t – ilyenkor elfogadják, hogy nincs előre lefoglalt helye a vonaton. Előfordult, hogy késés miatt meghiúsult a kért csatlakozásra való átszállás és külön buszt biztosítottak Ceglédtől Kecskemétig, de ez ritka eset. Talán pont azért volt, mert a következő járaton már foglalt volt a kerekesszékes hely. Extrém esete volt régebben az is, amikor egész egyszerűen elfelejtették levenni a vonatról. De ez azóta szerencsére nem ismétlődött meg.
Pár hete viszont szintén pórul járt, elment a csatlakozás, ráadásul a ceglédi állomáson nem működött a vágányok-peronok alatt átvezető aluljárónál a lift. Hideg volt, érthető okokból szeretett volna bemenni a váróterembe – végül egy vasutas segített neki egy kerülőúton eljutni a meleg váróba.
Minden második utazás problémás, de a vasutasok segítőkészek
A vasutasok nagy többsége Gyöngyi meglátása szerint segítőkész és odafigyel a mozgáskorlátozottakra, de sajnos a felkészültségük a beépített emelők kezelésében néha hagy maga után kívánnivalót. A mobil emelőnél soha nincs baj.
„Vonattal igazából minden utazásnak úgy indulok neki, hogy nem tudom, mi vár rám, lutri az egész. Minden második alkalom problémás. Főleg akkor van baj, ha a célállomáson nincs biztosítva emelő. Húsz éve utazom, ezalatt nem javult, sőt inkább romlott a MÁV szolgáltatása, régebben nem volt részem ennyi kiszolgáltatott helyzetben. Igaz, akkor nem is próbáltam meg eljutni olyan helyekre, ahol nem tudok leszállni, de manapság már úgy vagyok vele: ha jogilag van rá lehetőség, és van beépített emelő, akkor fogok utazni, mert szeretek kimozdulni, Más kérdés, hogy a szolgáltatás nem mindig működik tökéletesen” – összegzett Gyöngyi.
