Folyamatos a jövés-menés a kiskunfélegyházi Parkerdő utcában, az egykori Dégáz fiókirodából és raktárból átalakított munkásszállónál. Az ott élők többsége első látásra és hallásra kelet-európai vagy ázsiai munkavállaló. Az épület előtt még télen is tucatnyi kerékpár sorakozik – sokan ezekkel járnak dolgozni a helyi húsfeldolgozóba, vagy innen szállítják őket tovább kisbusszal valamelyik közeli üzembe.
A körülbelül száz férőhelyes munkásszálló közvetlen szomszédságában él családjával és dolgozik Pozsár József, aki műhelyében évtizedek óta kovácsoltvas-termékeket készít: kapukat, kerítéseket, egyedi megrendelésre készült vasmunkákat. Pozsárék nemcsak a minőségre fordítanak figyelmet, hanem a telephely környezetére is. Ennek elismeréseként még 2017-ben elnyerték a „legszebben gondozott kert” címet. Bár a Parkerdő utca „ipari gazdasági építési terület” (Gip1) besorolású övezetben fekszik, sokáig csendes és biztonságos környéknek számított – mondta a KecsUP Híreknek Pozsár József. Ennek oka, hogy nem egy klasszikus gyárias külsejű városrészről van szó, hanem egy olyan utcáról, ahol vegyesen található néhány lakóépület és ipari tevékenységet folytató, de egyben lakott telephely. A beépíthetőségre ebből adódóan szigorú jogszabályok vonatkoznak.
Egy szón múlhat
A Parkerdő utcára jellemző nyugalom akkor tört meg, amikor az éveken át üresen álló Dégáz-irodát munkásszállássá alakították át mintegy két évvel ezelőtt – jelentette ki Pozsár József, aki azóta is a kialakult helyzet ellen küzd; állítása szerint azt ugyanis szabálytalanul engedélyezték.
Kiskunfélegyháza polgármestere, Csányi József 2023. november 22-én hatósági bizonyítványt állított ki a volt DÉGÁZ irodaépület munkásszállóvá történő átminősítéséről, Pozsár József szerint ez azonban ellentmond egy magasabb szintű jogszabálynak, a településrendezési és építési követelmények alapszabályzatáról szóló kormányrendeletnek (TÉKA). (Ez 2024. december 31-ig OTÉK volt, az idevonatkozó tartalmat azonban nem érintette a módosítás). A vitatott ingatlan (904/1. helyrajzi szám) ugyanis a hatályos rendezési tervben a Gip-1 „ipari gazdasági” övezetben van.
- A rendelet (OTÉK) 19/A. § (2) bekezdése kimondja, hogy az „ipari gazdasági területen” milyen épületek helyezhetők el: iroda, kereskedelmi, szolgáltató és raktár, valamint azt is, hogy mi nem: „(3) Az ipari gazdasági területen önálló lakóépület nem helyezhető el. Gazdasági tevékenységi célú épületen belül szolgálati és tulajdonosi lakás nem alakítható ki.” Eszerint tehát az „ipari gazdasági terület” övezetben nincs benne a munkásszálló. (Ugyanez olvasható a TÉKA 23. §-ban – a szerk.)
- Az OTÉK 20. §-a jelölte viszont azt, hogy hol lehet munkásszálló, eszerint az „egyéb ipari gazdasági terület” övezetben elhelyezhető: „a) iroda, b) a gazdasági területhez kapcsolódó munkásszállás, c) kereskedelmi, szolgáltató”. A paragrafus kiegészül egy harmadik ponttal is: „(3) Az egyéb ipari gazdasági területen önálló lakóépület nem helyezhető el. Egy telken csak a gazdasági tevékenységi célú épületen belül, és kizárólag egy szolgálati lakás alakítható ki, a helyi építési szabályzatban meghatározott módon.” (Ez került átvezetésre a TÉKA 24. §-ba – a szerk.)
Mint látható, egyetlen szó – az „egyéb” – az eltérés.
Egy másik furcsaságra is felfigyeltünk a dokumentumokban, melyeket Pozsár József mutatott meg nekünk. 2023. november 21-én jegyzőkönyvet vett fel a polgármesteri hivatal munkatársa a volt DÉGÁZ irodaépület bejárásakor, amelybe ugyan bekerült az „egyéb” szó, (hogy pontosan mikor, azt nem tudni, mindenesetre furcsa módon a szöveg fölé írva), azonban a másnapi dátummal kiadott hatósági bizonyítvány már egyértelműen úgy fogalmaz, hogy a város Helyi Építési Szabályzata alapján az „épület és ingatlana a Gip-1 jelű, nem zavaró hatású ipari gazdasági építési övezetbe tartozik.”
Az érintett ingatlant jó pár évvel ezelőtt vásárolta meg Keresztesi Zoltán vállalkozó, aki érdeklődésünkre telefonon úgy nyilatkozott, hogy akkor még nem azzal a szándékkal vette meg, hogy ott munkásszállást alakítson ki, hanem befektetési szándékkal. „Valaminek jó lesz” – mondta. Hozzátette: ahogy a városban egyre nagyobb gondot jelentett, hogy nem volt ilyen típusú szállás, utána gondolták, hogy egy a belvárostól teljesen kívül álló ipari területen megfelelő hely lehet erre a célra. A vállalkozó elmondása alapján, „az volt a szemem előtt, hogy ez egy olyan vállalkozás tudjon lenni, ami megfelel a törvény által előírtaknak”.
Ahogy látható, van két egymásnak ellentmondó félegyházi álláspont. A háttérben azonban egy jóval tágabb, országos szinten is indulatokat kiváltó kérdés húzódik meg: milyen hatással van a helyben élők életére az, hogy a vállalatok egyre inkább a külföldi vendégmunkásokra építik működésüket?
Pozsár József a KecsUP Híreknek beszélt a már két éve húzódó kálváriájáról. Elmondása szerint számos alkalommal fordult állami és önkormányzati szervekhez, ám rendre falakba ütközött. Úgy fogalmazott: miután a hivatalos utak eddig nem vezettek eredményre, kénytelen volt a nyilvánossághoz fordulni – petíciót indított a hasonló esetek kialakulása ellen.
Az ügyben megszólaltattuk Keresztesi Zoltánt és kerestük írásban a régi-új polgármestert, Csányi Józsefet is.
Előzmények
A konfliktus gyökere egy ingatlan-adásvételhez vezethető vissza. Néhány évvel ezelőtt Keresztesi Zoltán megvásárolta a Pozsárék melletti, korábban Dégáz-irodaként működő épületet, majd körülbelül két éve munkásszállót alakított ki benne. A két telek között nincs külön kerítés: az épület hátsó fala maga a telekhatár. Ezen a falon azonban 17 nagyméretű bukó-nyíló ablak található, amelyek közvetlenül a Pozsár család telkére néznek 90 cm mellvéd és közel másfél méter nyílásmagassággal. Ezeket az ablakokat egyébként még vagy 10 évvel ezelőtt építették be. Ez a kialakítás így közvetlen átlátást és – akár – átjárási lehetőséget is teremt a két ingatlan között. „Továbbá három új ablaknyílás is kialakításra került a telekhatáron, amik már megfelelnek ugyan a jelenlegi jogszabályoknak, viszont ezeket a helyiségeket lakószobának aligha lehetne használni. Mindemellett a telekhatáron 30 fő befogadására alkalmas, tíz lakószoba lett kialakítva, amelyből kilencnek közvetlenül a mi telkünkre nyílik az ablaka” – foglalta össze az előzményeket Pozsár József.
A kérdés így az lett: ebben az állapotában jogszerű-e egy munkásszálló működtetése ilyen telekhatár mellett? Akár törvényes, akár nem – Pozsár József nem tudott belenyugodni a kialakult helyzetbe. Úgy látta, az egyetlen megoldás az lehet, ha az ablakok elé, az épület teljes hosszában egy paravánt épít, hogy megszüntesse az átlátás és az esetleges átjárás problémáját.
A kormányhivatal, amit az egyik kezével engedélyezett, a másikkal visszavonta
A könnyűszerkezetes, karbantartás esetén elbontható paraván építésébe nem vágott bele azonnal Pozsár József. Körültekintő volt, és ezért előbb meg akarta tudni: van-e egyáltalán jogi lehetősége a megvalósításra.
A paraván létesítésével kapcsolatban elsőként a kiskunfélegyházi polgármesteri hivatal építésügyi ügyekkel foglalkozó osztályát kereste fel, ahol részletesen ismertette a tervét. A hivatal munkatársai átnézték a helyi építési szabályzatot, és tájékoztatásuk szerint semmi nem tiltotta a paraván felhúzását. A megbeszélés végén abban maradtak: a megoldás kivitelezhető. Pozsár József ezután írásos állásfoglalást kért a katasztrófavédelemtől is. Egy ipari tűzbiztonsággal foglalkozó alezredestől kapott szakvéleményt, amelyben az állt, hogy a paraván megépítésének részükről nincs akadálya, amennyiben az nem éghető anyagból készül. A szerkezet végül trapézlemezből összeállított, fémből készült váz lett – vagyis megfelelt ennek a feltételnek.
Ezek után a Bács-Kiskun Vármegyei Kormányhivatal Építésügyi Főosztályához fordult, hogy írásban is erősítsék meg, van-e lehetőség paraván építésére a benyújtott adatok alapján, és szükséges-e hozzá külön engedély. A kormányhivatal válasza szerint a paraván építésére nincs külön építésügyi szabályozás. Ebből következően – mivel semmi nem tiltja – megvalósítható, és nem minősül engedélyköteles tevékenységnek.
A helyi hivatallal, a katasztrófavédelemmel és a kormányhivatallal történő állásfoglalás után nemsokkal a paraván el is készült. Ezután a Kormányhivatal képviselői helyszíni ellenőrzést tartottak, a paravánt lefényképezték, majd hivatalos értesítésben az alábbiakról tájékoztattak: az oldalhatáron álló fal mellé épített paraván építésére vonatkozóan nincsenek építésügyi szabályok, így azzal kapcsolatban a hatóság intézkedést nem foganatosít, továbbá ezen az ingatlanon szabálytalan építési tevékenységet nem tárt fel, ezért építésrendészeti eljárást nem indított.
A történet azonban itt vett újabb fordulatot. Nem sokkal később a munkásszálló üzemeltetője birtokvédelmi eljárást indított ellene, arra hivatkozva, hogy az elbontható szerkezet korlátozza őt a jogaiban. Az ügyben mindkét felet meghallgatta a város akkori jegyzője, Faragó Zsolt, majd a benyújtott dokumentumok alapján a hivatal vezetője úgy ítélte meg, hogy a paraván még sem megfelelő, ezért el kell bontani.
– Kaptam tehát egy bontási határozatot, viszont az én birtokvédelmi jogaimat senki nem nézte – foglalta össze a történtek lényegét Pozsár József.
De mire hivatkozott a munkásszálló tulajdonosa? Többek között arra, hogy az ablakokon keresztül nem tudják biztosítani a megfelelő szellőztetést, és tűz esetén a paraván, mely a fal közvetlen közelében volt, akadályozná az ablakokon át történő menekülést. Pozsár szerint ebből az következik, hogy ha kigyulladna az épület, a benne lakók az ő telkén keresztül menekülhetnének ki, mint kijelölt menekülési útvonalon. Csakhogy – tette hozzá – „Ehhez tudomásom szerint az én hozzájárulásom kellett volna előtte, amit én soha nem adtam meg”. Ezzel indokolták azt is, hogy az ablakokra rácsot sem lehet felszerelni.
Ki mellett áll az állam?
A bontási határozat kézhezvétele után Pozsár József fellebbezett, és bírósághoz fordult, mert az előzmények ismeretében nem értett egyet az önkormányzat döntésével. Álláspontja szerint nemcsak a munkásszálló üzemeltetőjének, hanem neki is van birtokvédelmi joga.
Néhány héttel később a Bács-Kiskun Vármegyei Kormányhivatal Építési Főosztálya is megváltoztatta állásfoglalását, és a korábban ellenőrzött és szabályosnak ítélt paravánra szintén hozott egy bontási határozatot. Az ügy különös mozzanata, hogy ugyanaz a személy írta alá a korábbi támogató állásfoglalást és a későbbi bontási határozatot is.
Miután két hatóság is a paraván elbontását írta elő, végül elállt a pertől.
Ezt követően iratbetekintési kérelmet nyújtott be – 2025. október 6-án – a munkásszálló engedélyezési papírjaiba. A hivatalnak 30 napja lett volna a válaszadásra, ám a törvényben előírt határidőn belül nem érkezett válasz. Pozsár József ezután személyesen is felkereste a hivatalt, hogy megtudja, egyáltalán megkapták-e a kérelmét. A főépítész megerősítette: igen, a betekintésre vonatkozó beadvány beérkezett. Ám mivel ezek után sem teljesült a kérés, a panaszos a Kormányhivatalhoz fordult, kérve, hogy kötelezzék a polgármesteri hivatalt a kért iratok kiadására. Majd közel két hónap eltelte után teljesítette a polgármesteri hivatal a kérését. Pozsár József a KecsUP Híreknek azt mondta, számára az iratokból egyértelműen az látszott, hogy a munkásszállóvá történő átminősítés szabálytalanul ment végbe, és ennek ellenére az zavartalanul működhet használatbavételi engedély nélkül is a hivatal szerint.
Megrendült Pozsárék biztonságérzete
A hosszú eljárások és a váltakozó határozatok ellenére azonban a mindennapi helyzet mit sem változott. Nem csupán arról van szó – mondta Pozsár József –, hogy a korábban rendezett, viszonylag csendes Parkerdő utcában megszaporodott az utcai szemetelés és egyre nagyobb lett a hangzavar, hanem arról is, hogy a család biztonságérzete is megrendült.
– A munkásszálló lakói közül vannak, akik az irodánk ablakai előtt végzik el a szükségleteiket, gyakori a részeg emberek üvöltözése, veszekedése, dühöngése. Előfordult az is, hogy az éppen záródó kapun surrant be egy szomszédos lakó a telkünkre fényes nappal. Nyilvánvaló, hogy ilyen szomszédokkal itt nem érezzük magunkat egyáltalán biztonságban, mivel a telekhatár ebben a formában nyitottnak tekinthető. Kamerákat kellett felszerelnem, amire korábban nem volt szükségünk – fejtette ki Pozsár József. Hozzátette: „A munkásszálló mögötti kerítésen, az ott lakók alkoholos üvegeket, flakonokat, rongyokat, kődarabokat, romlott élelmiszert dobálnak át a telkünkre, melyről kamerafelvétel is készült.”
Ismerik egymást régről
A telekszomszédok egy korábbi munka kapcsán már ismerték egymást, évekkel ezelőtt Pozsár József kerítést készített – a munkásszállóként működő ingatlan tulajdonos – Keresztesi Zoltán kecskeméti autószervíz telephelyén. Pozsár szerint a helyzet megoldását az is nehezíti, hogy Keresztesi Zoltán, megbízottja ugyan felvette vele a kapcsolatot, viszont a biztonsággal és az előre látható intimitásvesztéssel kapcsolatos igényét elutasította. „A kérésem az volt, hogy az ablakokra kerüljenek vissza az ablakrácsok, amiket az új nyílászárók felszerelésekor eltávolítottak, valamint átlátásmentes nyílászárókat építsenek be. De nyilvánvaló, hogy a bukó-nyíló ablakokra felragasztott fóliázás nem tekinthető megoldásnak, mivel nyitott állapotban nem tölti be ezt a szerepét, amit egész nyáron tapasztaltunk is” – mesélte Pozsár József.
Megkerestük Keresztesi Zoltánt is, akivel telefonon tudtunk beszélni. Elmondása szerint előzetesen utánajárt annak, hogy az érintett terület ipari övezetnek minősül, ugyanakkor arra – hogy pontosan melyik övezetben lehet, illetve nem lehet munkásszállót kialakítani – az önkormányzat nem hívta fel külön a figyelmét. Az interneten is tájékozódott, és úgy vélte: mivel ipari területről van szó, ez megerősítette abban, hogy az ilyen jellegű vállalkozásoknak itt van a helyük. Az engedélyeztetés során mindig az illetékes hatóságokhoz fordult, állítása szerint minden hivatalos utat végigjárt – fogalmazott Keresztesi Zoltán, aki úgy emlékszik, az eljárási folyamat legalább fél évig tartott.
Az épület kialakítását több alkalommal módosítania kellett – emlékezett vissza, ugyanis az eredeti tervekben például emeletes ágyak szerepeltek, ám az ellenőrzések során jelezték, hogy ezek nem engedélyezhetők, így végül a tervezettnél jóval kevesebb férőhelyet alakított ki. Arra a kérdésre, pontosan hány fő befogadására alkalmas a munkásszálló, Keresztesi Zoltán azt felelte: kevesebb mint száz fő. Általában a lakók összetétele vegyes, vannak, akik az Európai Unión belülről érkeznek, mások azon kívülről, bár utóbbiak száma csökkent az utóbbi időszakban a törvényi korlátozások miatt.
Arra a kérdésre, hogy találkozott-e Pozsár Józseffel, Keresztesi Zoltán így válaszolt: „beszéltem Pozsár úrral többször is, de azért nem olyan egyszerű partner ő. Én próbáltam. Ő először azt mondta, hogy át fognak látni a telkére, mire én: rendben, a saját pénzemen lesötítettetem az ablakokat, hogy ne zavarja őt. De én azért azt gondolom, hogy máshol is átlátnak más udvarokba, és különben is Pozsár úr lakó ingatlanja a telek túlsó felén van, túl a műhelyén.” A paraván elbontásának okáról azt mondta: „azért nem működhetett, mert a paravánnak megvannak a szabályai, hogy hány méterre kell helyezni a szomszédfalától, és nem tartotta be ezt a távolságot”. Hozzátette: „ezzel sem lett volna baj, ha eljön, hogy Zoli figyelj, én így lennék nyugodt, tegyük távolabb. De Pozsár úr olyan közelre tette a paravánt, hogyha mondjuk esetleg egy tűzeset van vagy valami vészhelyzet, akkor az emberek nem tudnak kimenni az ablakon át. Ez tehát a tűzvédelmi szabályzatok miatt van így”.
Keresztesi Zoltán arról is beszélt, hogy Pozsár József bírósági végzést kért ellene, amelyet később megszüntetett. Ezt ő úgy értelmezte, hogy Pozsár belátta: a paraván nem maradhat az adott helyen, amelyet végül el is bontott. Arra is rákérdeztünk, miért kezdeményezett birtokvédelmi eljárást Pozsár Józseffel szemben. Válaszában Keresztesi Zoltán azt mondta: azért, hogy a paraván kerüljön távolabb, és vészhelyzet esetén a bent tartózkodók ki tudjanak ugrani az alacsony ablakokon át, illetve a tűzoltók is bejuthassanak azokon keresztül.
Petíciót indítottak, mert úgy látják, szabálytalanul működnek munkásszállók Kiskunfélegyházán
„Nem tartom elfogadhatónak, hogy a Polgármesteri Hivatal a közvetlen telekszomszédok értesítése és megkérdezése nélkül létesíthessen munkásszállót akár lakó, vagy egyéb olyan övezetben, ahol azt még a törvény is tiltja” – fejtette ki Pozsár József, aki hozzátette: „Csak gondoljon bele bárki abba, hogy a saját lakása melletti eladó házat holnapután munkásszállóvá minősítik át, és erről nem is tud. Senki nem szól róla, meg se kérdezik, engedélyt nem kérnek, mondván, hogy erre őket a törvény nem kötelezi.”
A hivatali kálvária után Pozsár József úgy érezte, az állam és az önkormányzat nem az állampolgárokat szolgálja. Emiatt petíciót indított többed magával 2025 őszén, melyet a több mint 17 ezres Félegyháza Rólad Szól! Facebook-csoportban is megosztottak. Ebben arra hívják fel a város lakóinak figyelmét, hogy úgy létesülnek munkásszállók, hogy arról előzetesen nem tudnak az ott élők, valamint az ebből származó problémákra. Úgy gondolta, ez a kezdeményezés a városlakók érdekeit is képviseli, mivel ez az eset nem egyedi. A petíciót eddig több százan írták alá, amelyet hivatalos formában is benyújtott a polgármesteri hivatalnak.
Mint ismert, Csányi József polgármester tavaly nyártól kora őszig néhány hétig nem volt hivatalban a lemondása miatt. Pozsárék meghívására magánszemélyként másodmagával elment a Parkerdő utcába, ahol elmesélték neki, milyen kárt okozott a családnak addig a munkásszálló. „Kulturáltan, tisztelettel elbeszélgettünk az ügyről, és Csányi úr minden kifogásomban egyetértett. Minden felvetett kritikus pontot jogosnak ítél. Azt is mondta, hogy ez így nem maradhat, és amennyiben ismét megválasztják polgármesterré, megoldja az ügyet. Hozzátette azt is, hogy az általa aláírt határozatok jogi előkészítése nem az ő feladata. Az újraválasztása már megtörtént, viszont ígéretét a mai napig nem teljesítette” – idézte fel találkozását Csányi Józseffel Pozsár József.
Csányi József polgármester: „A probléma az elmúlt pár évben jelentkezett városunkban”
Kerestük az ügyben az újraválasztott Csányi József polgármestert, aki kérdésünkre megerősítette: valóban részt vett egy helyszíni bejáráson Pozsár Józsefnél. Mint írta, „azonban kizárólag magánemberként elmondtam neki, hogy megértem a problémáját, de a probléma megoldására, semmilyen ígéretet nem tudtam tenni, egyrészt nem tudhattam, újra fognak-e választani, illetve először szerettem volna tájékozódni, megismerve a többi érintett álláspontját is és az esetlegesen nem ismert részleteket az üggyel kapcsolatban.”
Rákérdeztünk arra is, hogy összeegyeztethető-e az OTÉK-ban foglaltakkal a 2023. november 22-én kiállított hatósági bizonyítvány, amely szerint a Parkerdő utcai volt DÉGÁZ-irodát munkásszállóvá minősítették át. A polgármester válaszában úgy fogalmazott: „A hatósági bizonyítvány a hatályos jogszabályok betartásával és azok figyelembevételével került kiállításra. Az épületben „Vegyes rendeltetésű” használat került engedélyezésre, így az, mint telephely és munkásszállásként üzemeltethető, tehát nem önálló lakóépület engedélyezése történt az eljárás során„. Itt visszautalunk cikkünk elejére, ahol erre a – „vegyes” – szóra hívtuk fel a figyelmet, amelyen áll vagy bukik a felek érvelése.
Arra is kitértünk, hogy szükséges lett volna-e értesíteni a közvetlen telekszomszédot az átminősítési eljárásról. Válaszában Csányi József kifejtette: „Az eljárás során a terület használati funkciója került ellenőrzésre, mely során megállapítást nyert, hogy közvetlen szomszédos ingatlanon nincs bejelentett lakóingatlan. Ott ipari csarnok, iroda és a tevékenységet kiszolgáló helységek kerültek bejelentésre. Ennek okán ezen ügytípus egyedi hatósági ügyként volt kezelve, mely során nem kellett bevonni a telekszomszédokat.”
Nemcsak Kiskunfélegyházán, hanem más városokban is problémát jelent, hogy az önkormányzatok miként szabályozzák, hol létesülhetnek munkásszállók. Nem ritka ugyanis, hogy családi házakban vagy nagyobb lakásokban csoportosan szállásolják el a vendégmunkásokat. Erre vonatkozó kérdésünkre Csányi József úgy válaszolt: „Jelenleg folyamatban van egy komplex rendezésiterv módosítás, mely keretén belül ezen témakör is rendezésre fog kerülni. A probléma az elmúlt pár évben jelentkezett városunkban is, ennek okán foglalkozunk vele most„.
A 2025-ös kampányban is téma volt a munkásszállók ügye
Az – akkor éppen kampányoló – polgármester-jelölt a munkásszállókkal kapcsolatban még posztolt is a közösségi oldalán október 9-én. Csányi József ezt írta: „Az elmúlt hónapokban egyre több visszajelzés érkezett hozzám a lakosság részéről, hogy a városban megjelent vendégmunkások egy része – sajnos – nem tartja tiszteletben az itt élők nyugalmát, és több esetben zaklató, zavaró magatartást tanúsít. Ezek a panaszok nem elszigetelt esetek, hanem komoly társadalmi jelzések. […] Ezért kezdeményezem fogom egy új munkásszálló létrehozását Kiskunfélegyházán […]. A város határában található régi laktanya egyik épülete, amely jelenleg az Ipari Park I. területéhez tartozik, tökéletesen alkalmas lenne erre a célra.”
Egy kommentelő viszont azt kérdezte Csányi Józseftől, hogy: „A korábban (hivatal által) engedélyezett munkásszállók lakói is átkerülnének a laktanyában kialakított épületekbe? Vagy ők tovább keserítenék a közvetlen szomszédok és környezetük életét!? Tehát megszüntetné-e a jelenleg erősen kifogásolható munkásszállókat?” – erre a Facebookon nem érkezett válasz.
- A vendégmunkások kérdéséről szóló vita folytatódott a Félegyháza Rólad Szól! zárt Facebook csoportban is, melyhez több helyi politikus is hozzászólt. Kollár László önkormányzati képviselő szerint: „A laktanyában lévő egykori lakhatási célú épületek tökéletesek lennének felújítás után az elhelyezésre – ha már a munkáltatók csak így akarják – tudják megoldani a munkaerő problémát. Monopolizálni kell a városban a munkásszállás lehetőségét, csak az önkormányzat adhasson ki ilyen célra épületet. Bevétel a városnak, kontroll a deviancián, a szétszórt gócok helyett egy helyen, felügyelet alatt lenne a probléma”.
- Egy helyi lakos egy korábbi esetet idézett fel: „Mi is érintettek voltunk hasonlóképpen (a belváros kellős közepén), mellettünk épp a vágóhídon dolgozó, folyamatosan rotálódó ukrán brancsot szállásoltak el egy örökségként megkapott nagy (+romos) épületben. […] Cirka egy, másfél évig rontották ott a levegőt, de utána valahogy elkerültek onnan a népek és utóbb az épületet le is bontották és a nagy telken kettő új családi ház épült.”
- Egy másik kommentelő pedig ezt hozta fel példaként: „Jász utca elején pont ugyanez a helyzet. Nem tudnak viselkedni, félve jössz el előttük. Édesanyám szomszédságában laknak. Mikor megkérdeztem a ház tulaját meddig szeretné őket itt tartani a válasz az volt, hogy fizetnek rendesen és nem neki kell vele egy utcában lakni”.
– Összegezve mindazt, amit elszenvedtünk, úgy tudom elkönyvelni, hogy nyilván valaki ebből profitál, viszont ennek a hozadékát mi isszuk meg. A károsultak éppen mi vagyunk. Nyilván az az ember, aki munkásszállót nyit, a saját háza mellé soha nem tenné. Se azok, akik ezt engedélyezik. Ezzel gondolom mindenki egyetért” – mondta Pozsár József a KecsUP Híreknek. Hozzátette: megy tovább, nem adja fel, mert ebbe nem lehet belenyugodni. Eddig fenyegetést nem kapott, reméli, hogy nem is fog, de úgy érzi, a jogaiért ki kell állnia.
A munkásszállók kérdése a 2025. november 27-i képviselő-testületi ülésen is szóba került, amikor a Város Településfejlesztési Koncepciója 2018–2030 című dokumentumot tárgyalták. Kis-Szeniczey Kálmán, ellenzéki képviselő ekkor azt fogalmazta meg, hogy a város részéről jogos elvárás, hogy megismerhesse a vendégmunkások számát, jelenlétének várható idejét, elhelyezését, napi közlekedését, ellátását, és szükség szerint koordinálja helyzetük alakulását, valamint a település életébe való beilleszkedésüket. Hangsúlyozta: ahogy a vállalkozásoknak általában az ipari parkokban és a HÉSZ-ben (Helyi Építési Szabályzat) lehatárolt övezetekben van az elsődleges helye, úgy a munkásszállásoknak sem kellene szétszóródni a város lakóövezeteiben vagy azok közvetlen szomszédságában. Különösen akkor nem, ha ezek kontrolljára sem az érintetteknek, sem pedig a városvezetésnek nincs érdemi ráhatása.
